Edu-Art

G. Horváth László: „Nincs szebb dolog az együttzenélésnél”

2011.05.03. 14:53
Ajánlom
Júniusban lesz az Anima Musicae Kamarazenekar egyéves születésnapi hangversenye. Az első év nehézségeiről és örömeiről, továbbá a jövőbeli tervekről G. Horváth Lászlót, az együttes művészeti vezetőjét kérdeztük.

- Milyen nehézségekbe ütközik egy magyar kamarazenekar az első évben?

- Ha egy professzionális zenekar indulásáról beszélünk, akkor ott már eleve valamiféle anyagi háttér áll rendelkezésre. A mi esetünkben elsősorban nem is zenekarról beszélnék, hanem egy közösségről, egy olyan társaságról, amely tagjai nagyjából hasonló korúak, mindenki keresgélt valamit az életében, s ami összeköt bennünket, az a formai keret, melyben megtaláltuk kérdéseinkre a választ. A kezdeti problémák természetesen más jellegűek voltak, mint amikről például most tudnék beszélni. Az első és legfontosabb dolog egy közös cél megfogalmazása volt, majd pedig az ehhez vezető út megtalálása. Egyeztetnünk kellett a gondolatokat, meg kellett tudni, hogy ki mit vár el ettől az együttestől, ettől a közösségtől. A gyakorlati problémák (próbahely, próbaidő, kották beszerzése, stb.) csak ezután jönnek, de szintén lehetetlen feladatnak tűnt már a mindenkinek megfelelő próbaidőpont megállapítása, hiszen többen még zeneakadémisták és más-más órákra járnak, egyesek pedig már munka mellett tagjai az együttesnek. Ha például ők nem érnek rá egy próbára, azt is nagyon flexibilisen kell tudnunk kezelni és új időpontot kell találnunk. Ilyen gondokkal addig biztosan küzdeni fogunk, amíg a kamarazenekar anyagi hátterét nem tudjuk megteremteni, s ameddig nem végeznek tanulmányaikkal még zeneakadémista tagjaink.

- Hogyan válogattad magad köré a tagokat?

- Már kb. két-három évvel az alakulás előtt megszületett bennem a gondolat, hogy létrehozzak egy kamarazenekart, és már akkor nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy kiket hívjak meg és azon is, hogy miért pont őket. Ezt pedig csak a közös muzsikálással lehetett kideríteni. A kamarazenekarból korábban minden egyes emberrel együttjátszottam, így megismerhettem a szóban forgó muzsikustársak motivációját, mert egy ilyen hosszú távú együttnevelkedésben elsősorban nem az a döntő, hogy az éppen aktuális tudást hogyan tudja felhasználni az ember, hanem hogy soha nem múló igaz érdeklődéssel s lelkesedéssel nyúljon a zenéhez, mert ha ez megvan, a többit, amire szükség van, úgyis igyekszik összeszedni. És ez az, ami közös bennünk, a zenéhez való hozzáállás. 

- Az eddig elvégzett szervezési feladatok és a mögöttetek álló koncertek közül mit/miket emelnél ki, ami(k)re a legbüszkébb vagy?

- Erre azért nagyon nehéz válaszolni, mert amikor az ember egy ilyen kezdeményezésbe belefog mindenféle tapasztalat nélkül, és csak az a motiváció van, hogy szeret zenélni, szeret a társaival együtt muzsikálni, akkor lépésről lépésre olyan dolgokkal találkozik, amikhez nem ért, nem tudja, hogyan kell nekivágni, csak egyet tud: rajta kívül senki más nem fogja megoldani. Így minden egyes lépésre büszkén és örömmel tekintek vissza, amit eddig sikerült tennem, tennünk az ügy érdekében. De talán a legelső próbát emelném ki. Ez volt az első lépcsőfok, hogy nulláról az egyre jussunk. Aztán szépen-lassan mindenbe bele kellett tanulni. Minden dolog újdonság volt, de most már jobban tudom, hogy hogyan kell próbát tartani, hogyan kell az emberekkel kommunikálni, hogyan kell egy koncertet megvalósítani a művek kiválasztásától a kottaállványok koncert utáni elpakolásáig. De ugyanígy nagy dolog, hogy mindjárt az első nyáron meg tudtuk tartani az első kamarazenekaros tábort Gyanógeregyén, Gerő Péternek, az Anima Musicae Egyesület elnökének nagylelkű felajánlásából. Igazából ott kovácsolódtunk össze igazán jó társasággá.     

- Művészeti vezetőként milyen feladatok hárulnak rád, és miket tudsz megosztani a muzsikustársakkal?

- Ez most még folytonosan változik, próbálunk kitalálni egy minél jobb rendszert magunknak. Eleinte mindent nekem kellett csinálni, de mostanában már kezd kikristályosodni, hogy hogyan osszuk el magunk között a feladatokat, hiszen külső segítséget nem nagyon tudunk igénybe venni, mivel anyagi támogatás nélkül működik a kamarazenekar, nem tudunk fizetni azért, hogy valaki elvégezze ezeket a szervezési feladatokat. Mostanában egyfajta „felelős" rendszert találtam ki, minden tagnak megvan a maga feladata afféle koordinátorként: külön ember szervezi meg, hogy a kottaállványok rendben legyenek a koncerten, van, aki pedig a kották beszerzésével és másolásával foglalkozik. A végén az összes információ hozzám fut be. Nagyon érdekes, de a zenekar szakmai működése is hasonlít ehhez, mert tulajdonképp művészeti vezetőként a legfőbb feladatom, hogy a véleményeket egyeztessem a zenékkel kapcsolatban is, hogy az adott muzsika úgy szólaljon meg, hogy az mindenkinek az elképzelését tükrözze.

- A repertoár szempontjából is korlátozva vagytok így, hiszen a jogdíjak miatt a huszadik századi művek egy igen jelentős része kiesik. Erre van megoldás?

- Legutóbbi önálló estünkön, április 8-án játszottunk egy Honegger-művet, amely magyarországi bemutató volt. Az ilyen darabok előadására pályázni próbálunk a Zeneakadémia alapítványánál, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezeténél. Nagyszerű lehetőség, hogy az Óbudai Társaskörrel sikerült megállapodnunk, és nem kell fizetnünk a teremért, a jegybevételnek pedig a felét megkapjuk. Ezt a pénzt nem osztjuk ki, hanem bent tartjuk egy közös kamarazenekari alapban, ebből a pénzből tudjuk fizetni a horribilis összegű kottakölcsönzéseket vagy a hangszerszállítást.

- Szponzorok, támogatók szerzésére van lehetőség? Mekkora az esély arra, hogy professzionális kamarazenekarrá váljatok?

- Ez mindenféleképpen célunk, ugyanakkor a legfontosabb mindig az, hogy azt a zenét, amit kiválasztunk előadásra, úgy tudjuk megszólaltatni, hogy mindent a legjobb tudásunk szerint tegyünk meg. Folyamatosan gondolkodunk a lehetőségeken még ilyen kaotikus állapotok közepette is. Persze küzdünk azért, hogy a jövőben például minden nap tudjunk próbálni és ne kelljen zenészeinknek olyan üres produkciókat elvállalni, amelynek legtöbbször pusztán anyagi haszna van. A kérdés jó, a választ nem tudom.

- Nem ismeretlen „műfaj" hazánkban a kamarazenekar, jó néhány jeles együttessel büszkélkedhetünk, amelyek a mai napig aktívak. Ti miért ezt a formációt választottátok? Hogyan lehet kikerülni a „nagy öregek" árnyékából?

- A honlapunkon mindenki írt egy kis szöveget magáról, és amit én írtam, lehet, hogy szentimentálisnak hangzik, de azt gondolom, hogy „mikor Zenélünk, megnyílik Lelkünk - ha Együtt Zenélünk, Lelkeink egymásba fonódnak, s létrejöhet a csoda - egy apró szikra, mely ezüstösen felvillan: Létünknek, értelme van...". Koncerten vagy próba közben, amikor megélünk egy-egy ilyen pillanatot, senkinek nem kérdés, hogy miért is csináljuk. Nincs szebb dolog az együttzenélésnél. S hogy miért kamarazenekar lett, nem pedig egy kisebb vagy nagyobb apparátus, az tulajdonképpen egyedül Rolla Jánosnak köszönhető, akivel másodikos zeneakadémista koromban találkoztam, és olyan hatással volt rám az egész zeneiség, az a világ, amit ő képvisel, hogy egy pillanat alatt eldöntöttem, hogy ez egyszerűen kell nekem, és már akkor elkezdtem foglalkozni az együttes gondolatával. A kérdés másik részére reflektálva pedig el kell, hogy mondjam, hogy mi senkinek az árnyékából nem akarunk kikerülni, sőt nem is vagyunk benne senkiében. Ez most nem nagyképűség, hanem csak azt akarom mondani, hogy amellett, hogy azt az eszmeiséget követjük, amit mondjuk a Liszt Ferenc Kamarazenekar elkezdett követni annak idején, ma egy teljesen más világ van. Próbálunk sok más, új dolgot is kitalálni. Persze nem olyan módon, hogy másoktól teljesen megkülönböztessük magunkat, hanem azt az arculatot próbáljuk kialakítani, amelyben jól érezzük magunkat. Ha ez egyezik máséval, az nem baj. A közönség majd eldönti, hogy neki melyik tetszik jobban, mi csak szeretnénk úgy csinálni ezt, hogy boldogságot okozzon mindenkinek.  

- A repertoárt közösen alakítjátok, bővítitek? Mi a koncepció?

- Eleinte Rolla János volt segítségemre ebben, hogy egy induló kamarazenekarral mégis milyen darabokat érdemes az elején megtanulni, mert nemcsak azt lehet szem előtt tartani, hogy mi az, amit el szeretnénk játszani, hanem be kell tartanunk egy kamarazenekaros ranglétrát is. Figyelnünk kell a nehézségi fokokra. De igazából nem szeretnénk specializálódni egy adott korszakra vagy műfajra, zenei mindenevők vagyunk. Koncertjeinket is úgy állítjuk össze, hogy több korszakot vonultassunk fel. Általában nem én találom ki egyedül, legutóbb is két barátommal összeültünk egy délután és másnap reggelig hallgattuk a kamarazenekari repertoár gyöngyszemeit és úgy választottunk. Mindenki ötletét megpróbálom összeegyeztetni és úgy kialakítani egy koncertet, hogy kövesse a már felvázolt koncepciót.

- Milyen gyakran próbáltok és koncerteztek?

- Egyre gyakrabban. Annyit próbálunk, amennyit csak tudunk. Nagyon sok dolga van mindenkinek a Zeneakadémián, aki meg már végzett, annak pedig a munkahelyén. De például volt egy kéthetes időszak, amikor minden nap sikerült szólampróbát tartanunk, ha csak este 8 és 10 között volt két óránk, akkor is. 2012 nyaráig már kialakult egy olyan koncertprogram, amihez tudunk igazodni. Most egy viszonylag sűrű időszak következik. Egy bécsi fesztiválon fogunk részt venni, amely egyben verseny is, illetve a  Kodály-fesztiválon is fogunk majd játszani. Majd jön a gyanógeregyei táborunk, a jövő évre pedig már hat koncertet is lefixáltunk, nem beszélve zenésztársaink diplomahangversenyeiről. Ami érdekesség lesz, hogy ugyanazt a koncertműsort több vidéki város egyetemén is be fogjuk majd mutatni. Szeretnénk a mai ifjúságot közelebb hozni a komolyzenéhez.

- Hogy látod, mennyire kivitelezhető ez a mai világban? Fogékonyak a nem-zenész fiatalok a muzsikára?

- Sosem azt kell magunknak megfogalmazni, hogy mik a lehetőségek és a kilátások, hanem egy nagyon pontos útitervet és célt kell kidolgoznunk azzal kapcsolatban, hogy mit várunk önmagunktól és a kamarazenekartól. A világon bármit megváltoztatni csakis példamutató magatartással lehet és nem manipulációval. Semmilyen szempontból nem látom túl rózsásnak a helyzetet, de ha csak ezzel törődne az ember, nem tudná folytatni azt az állandó küzdelmet, ami küldetésünk és hivatásunk. Sok fiatal nem veszi észre, hogy még él az a muzsikusgeneráció, akiktől nagyon sokat lehet tanulni, és akikkel a mi generációnk találkozik utoljára. Ezeket az értékeket át kell mentenünk és majd tovább kell adnunk. A jövőtől nem kell félnünk, mert ha csak azzal foglalkoznánk, akkor nem fogjuk megtalálni az utat. Azt kell szem előtt tartani, hogy mit szeretnénk, mit tartunk jónak, és ki kell tartanunk a küzdelemben a végsőkig.  

- Hogyan foglalnád össze a távlati terveket?

- Volt egy kerekasztalos beszélgetésünk, amelyen feltettem a kérdést, hogy kinek mi a célja ezzel a kamarazenekarral. Rengeteg szép gondolat érkezett válaszként, de azt gondolom, ha egy közös célt kellene megfogalmaznunk, az tulajdonképpen semmi más, csak az, hogy negyven év múlva ugyanitt, ugyanezekkel az emberekkel még mindig csináljuk!

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Klasszikus

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Könyv

Nyáry Krisztián: Nem a politika, hanem az olvasó fogja eldönteni, milyen könyvet vesz a kezébe

A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója szerint hiába erőlködnek a jobboldali, kormánypárti ideológusok, nem lehet az olvasók nélkül lecserélni az irodalmi kánont. És végső soron nem számít az író politikai beállítottsága, csak az, hogy milyen szöveget írt.
Klasszikus

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.
Könyv

950 személy számára állítottak ki igazolást arról, hogy Arany János rokona

Nem várt fordulat az Arany-kutatásban: az egyházi anyagkönyvek vizsgálata alapján akár 2000 élő rokona is lehet a költőnek, igaz, mind oldalági.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Edu-Art gyerek

Kányádi Sándor mesét mond a krumpliról

A televízió hőskorában, amikor a látványláda értéket közvetített, Kányádi Sándor elmondta a Krumplis mesét a Cimbora című tévéműsorban. A műsor nevét azóta alapítvány őrzi, és a Balatonon rendeznek foglalkozásokat a gyerekeknek.
Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.