Edu-Art

Gulyás Márta: "Háromszáz év sem lenne elegendő"

2011.04.12. 15:27
Ajánlom
Gulyás Márta szerint a kamarazene igazi kooperatív játszma, azon kevés dolgok egyike, amivel a világ és minden ember csak nyer.

Volt-e korábban muzsikus a családban?

Kaskötő Marietta:

Gulyás Márta: Édesapám, Gulyás György a Kodály Kórus vezetője volt. Békéstarhoson alapított zeneiskolát, ahová tehetséges parasztgyerekek is bekerülhettek. Bár édesanyám matematikát tanított itt, hamarosan megtanult szolmizálni is, így tulajdonképpen az anyatejjel kaptam a Kodály-módszert és a szolmizációt.

KM: Hol találkozott először komolyzenével?

GM: Gyerekként Gyulán éltem, és ott egy fantasztikus magántanárnőm volt. A zeneiskolába nem vettek fel 5 éves koromban, mert még csak nagy betűkkel tudtam írni és olvasni. Így szerencsémre egy olyan tanárnőhöz kerültem, aki nemcsak a zongoratanulás alapjait rakta le, hanem szolfézsból is ő tanított és mondhatom, hogy az egész zeneiskola alatt, sőt a konzi alatt már mindent tudtam, ami új anyag volt. Mindig kérdezték, hogy hol tanult maga, melyik iskolában, hogy már erről is hallott? Az indíttatásom tehát nagyon jó volt, sőt a tanáraimmal a későbbiek során is szerencsém volt.

KM:

Kinek a hatására kezdett el zenét tanulni, zenével foglalkozni?

GM: Volt otthon zongoránk. Úgy derült ki, hogy abszolút hallásom van, hogy a zongora alatt ülve kértem édesanyámat, hogy üssön le hangokat, és én megmondtam, hogy melyik két fekete billentyű között található.

KM: Hogyan esett választása a kamarazenére?

GM: Rögös volt az út a diplomáig. Fölkerültünk Pestre, igen jó tanáraim voltak, velük nem volt baj, csak én nem nagyon szerettem gyakorolni. Mint minden gyereket, nagyon sok minden érdekelt, és elég élénk gyerek is voltam - azt hiszem, tanárként is ilyen vagyok -, magyarán rosszcsont, így aztán kicsit lemaradtam zongoratechnikailag, mert mások többet gyakoroltak nálam. Mindig is szerettem a társaszenét. A kamarazene-irodalom gyönyörű bősége olyan hatalmas, hogy 300 év sem lenne elegendő, hogy a legfontosabb darabokat az ember végigjátssza, pedig nekem azért már van repertoárom 30 év után. Magát a társas létet is nagyon szeretem óvodás korom óta. Azt hiszem, hogy ez egyéniségfüggő is.

KM: Ön szerint kamarazenésznek születni kell?

GM: Valamilyen szintig igen, ez a kommunikációs képesség, a szocializálódás. Azt szoktam mondani a növendékeknek, hogy aki jó kamarazenész, az jól vezet autót. Látja, előre érzi, hogy körülötte ki mit fog csinálni. Tapasztalatom szerint ebben sok igazság van, mert kamarazenében ülve is, ha egyet gondolunk a zenéről, akkor ki tudom találni előre, sőt, már érzem és hallom, hogy a partnerem melyik irányba mozdul el.

KM: Fejleszthető, tanítható-e ez a képesség?

GM: Természetesen fejleszthető. Nem vagyok benne biztos, hogy tanítható. Tulajdonképpen ez egy közös kutatás, egy olyan kapcsolat a zenével, a növendékekkel, ahol közösen próbálunk valamit kitalálni. 

KM: A Zeneakadémia ifjú muzsikusainak körében jelenleg mekkora hangsúlyt kap a kamarazenélés?

GM: Semmiképp sem eleget, hiszen a növendékek nagy része mégsem szólista lesz -,  de a szólistáknak is ugyanolyan szüksége van kamarázásra egy zenekar előtt állva. A hangszertudáson kívül legalább annyira fontos, hogy megtanulják az osztott figyelmet, hogy a többiekre is tudjanak figyelni, sőt reagálni arra, hogy mi történik körülöttük. A művészi előadás folyamatában elképzelek valamit, megszólaltatom, ellenőrzöm és korrigálom a következőt, amit szintén kamaraórán lehet a leginkább gyakorolni. A kamarazene a legkomplexebb zenei képzés és zenei gyakorlat, ami nem kap elég hangsúlyt. Sőt, mióta vannak bizonyos szűkítések is, nagy problémának tartom, hogy pont a legrátermettebb gyerekek, akiknek kapacitása, tehetsége, figyelme lenne arra, hogy többet kamarázzon, egy diploma megszerzéséig csak két szemeszterre választhatják a kamarazenét a választható kreditek közül. Én azt gondolom, hogy ezen változtatni kell minél hamarabb.

KM: Mivel lehetne még közelebb hozni a fiatal zenészeket a kamarazene világához?

GM: Úgy látom, hogy itt, a Zeneakadémia szintjén a gyerekekkel nincs baj, érdekli őket a kamarazenélés és szívesen művelik. Most alakult egy új kamarazenekar, vannak sikeres vonósnégyesek és a gyerekek minden formációban szívesen jönnek, csak győzzük őket ellátni. A világ neves fesztiváljain és koncerttermeiben soha nem látott konjunktúrája van a kamarazenének. Ez örvendetes, viszont nagy kár, hogy a „házi"- vagy  amatőr együttmuzsikálás kiment a divatból. Ha időm engedi, játszogatok orvos-, mérnök-, fizikus-, matematikus barátaimmal. Nyáron is, az osztrák Alpok egy varázslatos szegletében, hegymászás után este villámgyorsan előkerülnek a kották, és a helyi zeneiskola egy szál pianínóján mindenféle zenét végigjátszunk. Sajnos ennek a többnemzetiségű  társaságnak a jó része az idősebb generációból kerül ki. Manapság az embereknek nincs idejük, állandóan rohannak, de a fiatalokat meg kell próbálni bevonni. Most megy az Eötvös utcában a Zeneakadémia és a Tóth Aladár Zeneiskola egy közös sorozata, ahol minden hónap egy vasárnapján növendék kamarazene-koncertek vannak. Ezek a hangversenyek ingyenesek, így közönség is akad rá szép számmal. Szintén a Tóth Aladár Zeneiskolával közös rendezésben, minden hónap egy csütörtök délelőttjén általános iskolás gyerekeket látunk vendégül a kerületből az Eötvös 10-ben. Dobszay Ágnes tanárnő mesél nekik arról, amit meghallgatnak, és a legjobb növendékeink játszanak. A gyerekek nem tudják, mi szép, mi a jó - sokuk biztosan még sose volt koncerten -, csak azt tudják, hogy ez leköt engem, vagy unom. Nem tudják, milyen a kamarazene, de megtetszik nekik. Végül, ha figyeltek és válaszolnak egy kérdésre, kapnak egy szelet csokit. Elmondhatom, hogy a múltkori, harmadik előadáson már párna se jutott mindenkinek, az utolsónak érkező osztályt pedig haza kellett küldeni.

KM: 1992 óta a Madridi Királyi Zeneakadémián is tanít. Hogyan tudja összeegyeztetni Budapestet Madriddal és a koncertekkel?

GM: Állandó pótlásban vagyok majdnem minden vasárnap. Tanítani nagyon szeretek, az köztudomású, persze ez nem azt jelenti, hogy minden percben. Nagyon szeretem a gyerekek társaságát és szeretek velük együtt lenni, és sokszor én is sokat tanulok. Ami a legfájdalmasabb, hogy nem tudok eleget gyakorolni a koncertekre, amit azok néha bizony meg is sínylenek. De soha nem veszem el a tanulóktól az időt, hanem tanítok, amennyit csak bírok. Az az első, és aztán igyekszem valahogy tűzoltást végezni.

KM: Melyek a jó kamarazenész ismertetőjegyei?

GM: Fontos a jó hangszertudás, legyen szocializált, aki akar a másiknak is levegőt, életteret hagyni és kész. Minden mást gyakorlattal is meg lehet tanulni.

KM: Lehet-e a jó szólista egyúttal jó kamarazenész, és fordítva?

GM: Már érintettük, hogy - kevés zongorista  kivételtől eltekintve - minden jelentős szólista játszik kamarazenét is. Naná! Ki hagyná ki az életéből a kamara-irodalom e csodálatos remekműveit? A nagy elődök közül gondoljunk csak Heifetzre, Pjatigorszkijra, Rubinsteinre, Menuhinra, a híres vonósnégyesekre és a többiekre!  

Visszafelé már nem működik ilyen olajozottan a dolog. Nekem például már nehezemre esik szólistaként kiállni, ha nagy ritkán ráállok. Nem azért, mert az valami más. A zenével való kapcsolat ugyanaz. Akadnak technikailag elég nehéz kamaraművek is. De a repertoár és a rutin hiánya már nem tesz alkalmassá arra, hogy szólókoncerteket adjak.

Egy dolgot még szeretnék megemlíteni. A Neumann János által kigondolt, majd a Nobel-díjas Harsányi János által továbbfejlesztett „játékelmélet" igen népszerű manapság. Nem csoda, sok más tudományhoz - fizikához, matematikához, szociológiához, de még a biológiához  is - azaz a létezéshez  kapcsolódik. Az elmélet szerint van olyan játszma, amikor az egyik ember csak a másik kárára nyerhet, ez a zéró; a nem zéró, amikor ügyes stratégiát választva, a játszma során külső forrásból is nyerhetnek hozzá valamit. A harmadik, tényleg nyerő kategória a kooperatív játszma, ahol mindenki nyer. Erre, nagy örömömre, a kamarazenét hozzák fel példának: a zenemű felhangzik - a zeneszerző nyer -, a benne ülő és kooperáló művészek is nyernek, hiszen együttesen létrehoznak egy olyan nagy egészet, amit egyedül nem tudnának. A közönség pedig élvezi az életre kelt zenét, ezáltal szintén nyertes.

Ezt nagyon izgalmasnak és szépnek találom, és teljesen kifejezi véleményemet: a kamarazene igazi kooperatív játszma, azon kevés dolgok egyike, amivel a világ és minden ember csak nyer.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Egy legendás színészosztály titkai

Kit harapott meg Schell Judit? Ki mellett ült Anger Zsolt? És mire emlékszik mindebből Hajdú Steve? 12. osztálytársuk filmet forgatott az 1995-ben diplomázott színész osztályról.
Zenés színház

Baráth Emőke, a jó hír vivője

A tehetséges és gyönyörű szoprán első nemzetközi sikerét egy nadrágszerepben aratta a Julius Caesar Sestójaként. Baráth Emőke a KULT50-ben megjelent portréja.
Vizuál

A tévében is látható lesz Rófusz Ferenc legújabb animációja

Az Oscar-díjas alkotó negyven évig dédelgette filmtervét, amelyben Az utolsó vacsora című Leonardo-festmény elevenedik meg.
Vizuál

Bacon, Freud és a Londoni iskola festészete az MNG-ben

A Magyar Nemzeti Galériában 2018. október 9. és 2019. január 13. között látható tárlat a Londoni Iskola művészetének első hazai bemutatója.
Jazz/World

Élni tanítanak

Nagy titokba kaptunk beavatást október 7-én a Budapest Ritmo záróeseményén, a Roma Ritmo gálán: mindfulness másképp, avagy hogyan éljük meg a pillanatot a közös éneken és táncon keresztül.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Edu-Art gyerek

Kányádi Sándor mesét mond a krumpliról

A televízió hőskorában, amikor a látványláda értéket közvetített, Kányádi Sándor elmondta a Krumplis mesét a Cimbora című tévéműsorban. A műsor nevét azóta alapítvány őrzi, és a Balatonon rendeznek foglalkozásokat a gyerekeknek.
Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.