A Moltopera a tavalyi évadban ugyanezen a helyszínen nagy sikerrel játszotta A lakatlan sziget című Haydn-operát, egyértelmű volt tehát, hogy Ókovács Szilveszter főigazgató az idei szezonban is koprodukciós lehetőséget kínál a társulatnak. Szintén az ő ötlete volt, hogy az előadást Novák János, a Kolibri Színház igazgatója állítsa színpadra. A Kolibriben évekkel ezelőtt a Szívós Károly–Török Ágnes bábszínész-házaspár színre vitte már ezt a művet, ők alakították és énekelték az összes szerepet. Cseh vezetőpálcás marionett bábukat használtak, így több bábot is tudtak egyszerre mozgatni. Ezt a technikát alkalmazták most is, ám a színpadkép (mivel nemcsak bábok, hanem operaénekesek is játszottak) hungarocellből készült, gyönyörűen festett óriásbábokkal lett teljes – az énekesek ezekbe bújva személyesítették meg a szereplőket. Az óriásbábok alját kinyitva pedig apró bábszínpadok bukkantak elő, ezek adták a marionett játék helyszíneit Orosz Klaudia látványtervei szerint.

6 1 (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia)

Novák János többször is rendezett már operát az ifjabb korosztálynak. Azt állítja, mindenről lehet velük beszélni, a szerelemről, a halálról, a hazugságról, csak úgy kell megragadni a lényeget, hogy ne terheljük túl őket. Sőt a zeneiséget sem kell háttérbe szorítani a cselekmény, a mozgalmasság, a humor javára. „Azt vettem észre, hogy minél inkább zenei gesztusokhoz kapcsolódik a színpadi cselekmény, a gyerekek figyelme annál könnyebben odaragad. Ha a szcenikai megoldások jók, akkor a látvány és a muzsika egymás hatását erősíti, így bármerre is kalandozik el a tekintetük, a színpadi és zenei események magukkal ragadják őket. Ezúttal három síkban, énekesekkel, bábokkal és kivetítve is követhető volt a cselekmény.”

A Tőri Csaba vezényelte előadás énekeseit a Moltopera stábjából választották, ami tulajdonképpen egy rendkívül rugalmasan működő, független társulat. Nincsenek állandó

3 3 (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia)

tagjai, hanem körülbelül negyven fiatal, különböző szerepkörű operaénekessel dolgoznak, közülük kerülnek ki az egyes produkciók szereplői. Ez a laza szerkezetű csapat évről évre változik, hiszen egyesek külföldre mennek, vagy leszerződteti őket akár az Opera, akár valamelyik vidéki színház operatagozata. Szokatlan megmérettetés volt számukra aSzökdelés aszerájból, ők ugyanis kevés eszközzel, kevés díszlettel szoktak dolgozni, hogy az előadásaik szinte bárhol eljátszhatók legyenek, a nagy befogadóképességű kulturális intézményektől a romkocsmákig.

Ezúttal öt fiatal énekessel találkozhattak a gyerekek. Az egyik szerelmespárt (Konstanze és Belmonte) Széll Cecília és Turpinszky Gippert Béla alakította. Mindketten játszottak már a Moltoperában: Széll A gyermek és a varázslat című Ravel-operában énekelt koloratúr szólamokat, Turpinszky pedig többek közt a Parasztbecsületben Turiddut formálta meg a Pécsi Nemzeti Színházban tartott előadásukon.

A másik szerelmespárt (Blonde és Pedrillo) Zemlényi Eszter és Decsi András formálta meg. Utóbbi a Molt opera egyik alapítója, a friss Fischer Annie ösztöndíjas Zemlényi pedig Zerlinaként került e közösségbe két évvel ezelőtt. Az Ozmint játszó Kelemen Dániel neve ismerős lehet a színházba járók körében, az Operaház mellett szinte nincs olyan vidéki társulat, ahol ne énekelt volna az elmúlt években, de rendszeresen feltűnik az Operettszínházban, és időnként független produkciókban is látható. „Rendkívüli mélységekkel megáldott basszus – mondta róla az itt és most Szelim basát alakító Ágoston László –, Ozmin pedig hanganyagát tekintve az egyik legmélyebb szerep. E hangfaj képviselőinél a nagy D a sarkalatos pont, Daninak viszont még ez alatt is vannak mélységei. Örülök, hogy ilyen erős csapatot sikerült összeállítani ehhez a remek produkcióhoz!”