- A Zeneakadémián e tanévnek az egyik nagy eseménye volt az ön által vezetett Haydn-projekt. Milyen szempontok ihlették ennek a megszervezését?

- A több igen jó és érdekes régi zene fesztivál mellett különösen a zeneakadémisták figyelmébe ajánlom a Régizene Szakcsoport által szervezett mesterkurzusokat, melyek minden zeneakadémista számára nyitottak. Ezen kívül az idei tanévben megszerveztük a Haydn-kurzust is, melyben a Zeneakadémia kórusa és zenekara működik közre, továbbá kapcsolódik hozzá a magánénekesek, a karvezetők és karmesterek mesterkurzusa, és végül a május 14-i koncert zárta a programot. A kurzus központi műve az Évszakok című oratórium, ami az európai zenetörténet egyik csúcsa. Hozzám személyesen is nagyon közel áll, talán még jobban, mint a Teremtés. A projekt egyik nagy célja az volt, hogy mindenki megismerje ezt a csodálatos zenét. A másik cél, hogy az amúgy egymástól igen elszigetelten dolgozó különböző hangszeresek, énekesek, karmesterek egy ilyen nagy mű előadásában közösen vegyenek részt. Fontos, hogy ez minden közreműködőnek élményt adjon, illetve lehetőséget a különlegesen tehetségeseknek, hogy már egyetemi tanulmányaik alatt megmutathassák a tudásukat.

- Ebben a tanévben indult el a Zeneakadémián a régizene-képzés, melynek keretében több mesterkurzust is megrendeztek. Milyenek a tapasztalatok közel egy tanév távlatából?

- Nagyon régi történet a magyarországi régizene-képzés szükségessége. Emlékszem, hogy már 1991-ben az akkori rektor, Soproni tanár úr a Muzsikában megjelent cikkében foglalkozott a régizene-képzés szükségességével, sőt a megvalósítást illetően konkrét tervekről beszélt. Aztán a Zeneakadémia (önhibáján kívül) nagyon nehéz időket élt meg, és az eredeti funkciók ellátására sem volt mindig képes. Én idén pont 20 éve tanítok az intézményben: a régizene-képzés szükségessége folyamatosan kérdés volt, de sajnos mindig voltak komolyabb gondok. 10 évvel ezelőtt az volt már valós veszély, hogy a Zeneakadémia egyszer csak a szó szoros értelmében a fejünkre omlik, és ez vet véget mindennek. Most persze sok nehézséggel jár ez a felújítás, de mégis hatalmas dolog, hogy egyáltalán megvalósul. Ebben a mostani nehéz helyzetben döntött úgy a rektor úr, hogy elindítjuk a képzést, mégpedig fölülről kezdve, mint mesterképzést. Minden kezdet nehéz (például Lipcsében is 6-7 év kellett egy ilyen kezdeményezés sikeréhez), de a legfontosabb, hogy elkezdtük! Ez erősen nemzetközi kitekintésű szakcsoport, ilyen mértékig talán egyedül az intézményben. Négy hangszerrel indultunk el, fuvolával, oboával, hegedűvel és fortepianóval: mindegyik hangszert egy-egy külföldön élő, nemzetközileg elismert vezetőprofesszor (Kertész Ildikó, Tábori Péter, Simon Standage és Malcolm Bilson) tanítja mesterkurzusok formájában, illetve mindegyiküknek van segédprofesszor munkatársa, aki Magyarországon él, de szintén külföldön tanult. 2011 szeptemberében öt MA-hallgatóval indultunk el: célunk, hogy minél inkább hassunk a Zeneakadémia életére, hogy például egy modern hegedűs társhangszerként is fölvehesse a barokk hegedűt. Nagy öröm, hogy 2012 szeptemberétől elindul a historikus csembaló mesterképzés is. A képzés sajátosságából adódóan ebben a tanévben 8 mesterkurzus jött létre, illetve van egy historikus zenetörténet című tantárgy, ahol világszínvonalú előadások hallhatók. Ezek mindenki számára nyitottak. Elsősorban azt kínáljuk, hogy közvetlen módon lehet átvenni a tudást olyan fantasztikus professzoroktól, akik a saját szakterületükön a világ élvonalában vannak (mind a hangszerjátékban, mind a zenei tudást illetően). Én mindegyik előadást végigülöm, és rengeteget tanulok belőlük!

- Tervezik a tanszakot további hangszerekkel bővíteni?

- Hogyne! Feltétlenül szükség lesz majd csellóra és gambára (lehetőleg úgy, hogy ugyanaz a külföldi tanár tanítsa e két hangszert), fagottra és furulyára - és még sok másra. De amíg ez megvalósul, addig is nagy szeretettel ajánlom minden zeneakadémista hallgatónak a szakcsoport már működő programjait, hiszen rendkívül értékes tudást szerezhetnek itt - véleményem szerint végső soron csak ez számít.