Idén márciusban Tantermi Színházi Projekt Szemle címmel rendeztek válogatást a MU Színházban azokból a legjobban sikerült előadásokból, melyek kifejezetten középiskolások számára készültek speciális, tantermi helyszínre méretezve. Nemcsak a produkciók mutatták egy új műfaj meghonosodását, hanem ilyen típusú  szemle is először valósult meg. Olyan színházi előadások létrejöttének és továbbjátszásának támogatását tűzték ki célul, amelyek tematikájuknál és formájuknál fogva egyaránt alkalmasak arra, hogy az iskolai közegben szólítsák meg a diákokat. Bár a tantermi produkciók nem voltak előzmény nélküliek.

A Krétakör 2007 elején hamlet.ws címmel Schilling Árpád rendezésében először mutatott be olyan - elsősorban - középiskolásoknak szánt, eleinte csak középiskolákban játszott produkciót, amikor nem a gimnazisták látogattak el csoportosan a színházba, hanem a színház jött el kész előadással hozzájuk. A diákok számára is túlontúl kanonikus mű újraolvasását és annak új színházi keretek közé helyezését, nem csak címével, hanem a három férfiszínészre átírt szerepösszevonásokkal és a kortárs újrafordítással is jelezni kívánta. Ezt követte 2008-ban a Kolibriben a tanár-osztály háborúját feldolgozó Klamm háborúja, az első magyar "osztályterem-színházi bemutató" Scherer Péter főszereplésével Novák János rendezésben, melynek műfaji definíciója szerint is célja a kamaszok problémáira reflektálni. A Németországból eredeztethető műfaj olyan speciális körülményeket teremt, amikor a helyszín nem díszlet, hanem a környező valóság. A problémákról, konfliktusokról, tabukról pedig a színház eszközeivel, valamint az előadást követő, ahhoz szervesen tartozó, elemző beszélgetéssel lehet párbeszédet kezdeményezni diákok, pedagógusok, színházpedagógusok, szülők és színészek között. A Kolibriben a Klammhoz hasonló siker kísérte a iskolai agresszióról, tanárverésről szóló Kikatt című előadás Scherer rendezésében, majd az idegengyűlölet témáját feldolgozó Helló, náci!-t.

A középiskolásokat célzó színházi előadások másik iránya a hagyományosan Angliából származó TIE (Theatre in Education)-módszerrel dolgozó különböző színházi nevelési foglalkozások, melyek egy-egy, témájában a korosztályt célzó előadás(kezdemény) előtt, közben vagy után aktív részvételre épülő programot szerveznek a diákoknak és gyakran a tanároknak is. A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, melyet Kaposi László az első hazai színházi nevelési társulatként alapított 1992-ben, mára már az általános- és középiskolán belül is különböző életkoroknak megfelelő programokat szerveznek. A kisgimnazistáknak szóló Csontketrec szabadságról és felelősségről vet fel kérdéseket egy metaforikus történeten keresztül, míg a Tizenegy trikó az agresszió szerepét vizsgálja történelmünkben és társadalmunkban az idősebb diákok részvételével. A Kerekasztallal rokon Káva Kulturális Műhely és a Krétakör közös produkciójaként az Akadályverseny című komplex, szinte az egész iskola épületét színtérré változtató programot kínál a demokrácia és választás kapcsán. A Fassbinder drámából készült, három különböző szemszögből is megmutatott Digó pedig az előítéleteikről tesz fel kérdéseket az előadást követő játék során. A tíz éve futó Dráma Drom, a Káva roma és nem roma közösségekkel dolgozó projektje mára olyan nemzetközileg elismert modellprogramnak számít, ami a drámapedagógia, a diákszínjátszás és az "együttnevelés pedagógiájának" eszközeivel segít, hogy a résztvevő fiatalok önértékelésében, önbecsülésében pozitív változás következzen be.

A színházi nevelési társulatokon kívül egyre több, fő profiljában "eltérő" csapat és befogadó hely is kísérletezik ifjúsági előadásokkal. A Trafó, a MU Színház, a Sirály rendszeresen szerveznek előadással egybekötött beavató foglalkozásokat, illetve helyet biztosítanak olyan társulatoknak, akik egyre gyakrabban nyitnak a fiatalabb közönség felé. A Lakmusz Csoport 2009 őszén középiskolásoknak szóló felhívásával több mint egy éves projektet indított útjára Amőba akció néven, illetve nemrég a Tantermi Szemlén mutatták be A palacsinta hangja című új produkciójukat. A KoMa Társulat a Kisded játékok után pedig május elején mutatja be A Sárkány című előadását a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlén, mely egyben átfogó képe lesz az aktuálisan játszott és korábban érintett előadásoknak. Továbbá, jó esetben, újabb szakmai fóruma lehet egy olyan, itthon még csak induló színházi-pedagógiai területnek, amelynek a legnagyobb tétje nem csak a színházi nevelési előadások megismertetése a szakmával és a szélesebb közönséggel, hanem annak kezdeményezése és megvalósítása, hogy mindez sikerrel épüljön be a magyar közoktatásba.