- Tavaly - 32 évesen - pályázaton nyerte el a Rácz Aladár Zeneiskola igazgatói posztját. Könnyen elfogadták a kollégák, vagy jelentett valamilyen nehézséget a kora?

- Budapesten talán tényleg én vagyok a legfiatalabb zeneiskola igazgató - a kerületben biztosan - s országosan is a legfiatalabbak közé tartozom. Úgy érzem azonban, hogy a Rácz Aladár Zeneiskola tantestülete hamar elfogadott, hiszen tapasztalták, nincsenek különleges elvárásaim, azt tartom lényegesnek, hogy mindenki tegye a dolgát, tanítsunk a legjobb tudásunk szerint, és minél több rendezvényen mutassuk meg magunkat. Egyébként gondolom, az is segített, hogy ezt megelőzően öt éven keresztül a kiskunlacházi Volly István Alapfokú Művészeti Iskola igazgató-helyettese voltam, így rengeteg mindent megtanultam a vezetésről, amit a mostani pozíciómban is hasznosítani tudok.

- Előző iskolájában Önre bízták a feladatot, vagy valóban érdekelte az irányítás, a szervezés? Mennyire ismerte a Rácz Aladár Zeneiskolát?

- Mindkettő. Az adminisztrációt kellett szigorúan felügyelnem, s közben azt is megtanultam, hogy minden zeneiskolának mennyire fontos, hogy megmutassa magát. Így ki kellett vegyem a részemet a rendezvényszervezésből is, legyen szó reklámozásról, szórólapozásról, műsorterv elkészítéséről. Amikor az igazgatói állásra jelentkeztem - pesti vagyok egyébként - az iskolát személyesen nem ismertem, viszont nagyon jókat hallottam róla, Varga György sokéves vezetése alatt igen magas színvonal jellemezte az intézményt.

Zólyomi Árpád Balázs (Fotó/Forrás: Parlando)

- Az első tanév után hogyan látja, mit sikerült megvalósítania az elképzeléseiből, és melyek a hosszabb távú tervek?

- Alapjába véve elégedett lehetek, de még persze fejlesztendő területek. Még külsősként olyan célokat jelöltem meg, mint például olyan nevelőtestületi légkör alakuljon ki, hogy mindenki úgy érezze, itt a második családjába érkezik. Ez jó úton halad, de persze tanév közben is alakultak ki olyan célok, amelyeket előre nem láthattam. Ilyen például a nagyterem klimatizálása, ennek ügyében már kezdeményeztem lépéseket, de egyelőre nem értem el eredményt. De legalább a két dobterem, ami sajnos ablak nélküli, olyan szellőzést kapott, hogy most már nem uralkodik ott a dohos szag, s egészségesebb környezetben tudnak a tanárok oktatni. Az iskola legfontosabb arculatának tartom a Mátyásföldi Fúvószenekart, de jelenleg túl sokan játszanak benne a kisegítők, ahelyett, hogy a növendékeink muzsikálnának a társulatban. Jelentős munka zajlik a Stringendo vonószenekarban is, de itt is időszerű lenne minél több új zeneiskolás növendék beépítése a zenekarba. Ezen is változtatni kell. De persze a minden napok hozhatnak újabb, megoldandó feladatokat. Próbálok partneri viszonyt is kialakítani a fenntartóval, s azt látom, a zeneiskola munkáját elismerik.

- Mennyire nehéz bekerülni a Rácz Aladár Zeneiskolába?

- Nagyon. Bizonyos tanszakokon - zongora, gitár, fuvola, illetőleg az ütő - hosszú a várólista. Ez nagyon jó, de ugyanakkor fájdalmas is, hiszen számos tehetséges gyerek nem ide fog járni, hanem olyan zeneiskolába, ahová könnyebben be tud jutni. Egyébként a mi intézményünk 850-900 fős, a profilja 98 százalékban zene. Akad azért egy grafika tanszak is nálunk, pontosan azért, hogyha van olyan gyerek, aki zenében annyira nem jó, viszont tehetséges, találjon magának más művészeti ágat.

- S úgy látom a programjaikból, hogy tényleg aktívan részt vesznek a kerület életében is. Milyen újdonságokkal gazdagította a zeneiskola amúgy is sűrű programtárát?

- Számos, a kerületben dolgozó egyesület, alapítvány felkérésére vállalunk fellépéseket. Kiemelem Törley Máriát, és az általa szervezett Törley szalont, valamint a Német kisebbség rendezvényére. Ugyanakkor újdonságként adódott az ötlet, hogy ne csak tanszaki hangversenyeket tartsunk decembertől januárig, hanem minden hónapban, vagy legalább kéthavonta rendezzünk külön vegyes növendékhangversenyeket. Így a tanár is visszajelzést kap arról, hogy a növendéke téthelyzetben hogyan tudja előadni a darabot, s ez segíti a további fejlődést is. Az önkormányzati rendezvényeken, a nemzeti ünnepeinken is mindig képviselteti magát a Mátyásföldi Fúvószenekar. Átlagban hetente történik valamilyen fellépés. Karácsonykor szinte minden telephelyen van felkérés. Április hónapban pedig itt a nagy teremben összesen 700-800 nagycsoportos gyereknek tartunk hangszerbemutatót. Ami azért is fontos, mert ők jönnek majd növendéknek a zeneiskolába. Másik újdonság a házi furulyaverseny. Ez az én ötletem alapján született, ilyen megmérettetést ugyanis Kiskunlacházán is tartottunk. Emellett Rácz Aladár Fesztivált rendezünk tavasszal, mely már hagyomány. Ehhez külsős zsűrit hívunk, idén Antal Mátyás, a Nemzeti Énekkar nyugalmazott karigazgatója volt az elnöke. További hagyomány a Zene világnapja alkalmából rendezendő tanári hangverseny, a tanévzáró hangverseny, melynek az Erzsébetligeti Színház ad otthont.. Szerencsére reggelig tudnám sorolni a rendezvényeket.

Zólyomi Árpád Balázs

- Mennyire sikeresek a növendékeik?

- Méltó módon képviselik az iskolát. A Nyitnikék fuvolaversenyen például, a mini korcsoportban növendékünk, Hegedűs Sámuel első helyezést ért el, a „Felszállott a páva” népzenei vetélkedőn, Egri Zsófia Citera szakos növendékünk a középdöntőig jutott, volt növendékünk, ifj. Ürmös Sándor cimbalomjátékát a közönség első helyezéssel jutalmazta. Zelenyánszky Lőrincz, az Országos Furulyaverseny döntőjében Különdíjat kapott, ezenkívül a budapesti szolfézsversenyen Oravecz Péter első helyet, az Esztergomi Regionális szolfézs versenyen második helyet szerzett . Kozák-Sólyom Bónis a Ferenczy György Nemzetközi zongoraverseny döntőjébe jutott. Pánczél Klaudia magánének-szakos tanuló bejutott a Szegedi Tudományegyetem magánének szakára.

- Ön szolfézst oktat. Emellett több éve dolgozik a Gerenday Ágnes irányította Budapesti Ifjúsági Kórusban is.

- A végzettségem ének-zene tanár, karvezető . A Budapesti Ifjúsági Kórusban korrepetitor, betanító karnagy vagyok, nagyon élvezem az ottani munkát, s rendszeresen kapok dirigálási lehetőségeket is. Emellett a külső-Ferencvárosi Szent Kereszt templomban szoktam vezényelni egy kis kórust. S persze ahová hívnak, oda megyek énekelni, kántorizálni is. Igyekszem a fellépésekre is időt keríteni. Nagy élmény ugyanis megszólaltatni ezeket a különleges instrumentumokat.

Kapcsolódó

Régi álom vált valóra a zeneiskolában

Egység, letisztultság és némi gyermeki báj jellemzi a Marczibányi téri Kodály Iskola Gyermekkarát. Az intézmény 60. születésnapja alkalmából nemcsak az iskola tanulói, hanem az őket tanítók számára is egy régi álom vált valóra. Mai gyermekkari műveket vehettek lemezre Fekete Gyula, Kovács Zoltán és Tóth Péter, a kórusnak dedikált darabjaiból válogatva. A felvételről Őri Csilla karnaggyal beszélgettünk.

- S mennyire divatos ma a kóruséneklés?

- Annak tartom, szerencsére mindig jönnek a fiatalok. Ha jó a közösség, akkor az ember szeret oda járni. S a Budapesti Ifjúsági Kórusnál ügyesen vannak válogatva a programok, utazunk ide-oda, változatos a szereplés, ez is megtartó erő. Részt veszünk például a Szolnok megszervezett produkciókban a Szent István bazilika sorozataiban is szerepelünk, Budaörsről is számos felkérés érkezik. Idén a miskolci operafesztiválon is énekelhettünk. A kórus tavaly volt 65 éves, szép a cappella műsorral ünnepeltünk.

- Visszatérve az iskolai munkához, mennyire szembesülnek a minősítések, az életpályamodell, a kötelező nyugdíj okozta problémákkal?

- Az eddigi minősítések gördülékenyen folytak, ezt várom a továbbiakban is. Az életpálya modell pozitív hatással van kollégáinkra, munkájuk nagyobb megbecsüléssel jár. A nyugdíjasok továbbfoglalkoztatásával kapcsolatban hamarosan dönt a kormány a módosításról. Pozitívnak látom a tervezetet, belátták, hogyha szó szerint értelmezzük a rendeletet, akkor rengeteg tanszak ellehetetlenül tanév közben.

Kapcsolódó

Nem egész egy évet kell kibírni Operaház nélkül

Kiemelt összegű kormányberuházás keretében a közművektől a homlokzaton át a műhelyekig mindent felújítanak a Magyar Állami Operaházban. Az Andrássy úti épület csaknem egy teljes évig zárva tart majd.

- Miben látja zeneiskola igazgatóként a nehézségeket? Mi a legnehezebb feladat? S mennyiben mások a gondok vidéken és a fővárosban?

- Talán az, hogy mindent, a kis részleteket és a nagy egészet is egyben kell látni. Azt gondolom, hogy az örömök azonosak Budapesten és vidéken is - ezek pedig a koncertek. Mások persze a problémák. Kiskunlacházán kisebb az iskola, sok ideig a megmaradásért kellett küzdeni. Itt, a Rácz Aladár Zeneiskolában sok olyan tanár akad, aki több évtizede tanít, van rálátásuk a helyi közegre, a pályakezdő fiataloknál pedig a pedagógiai munkát kell megszerettetni, ehhez szükség van egy szeretetteljes, befogadó közegre. Mindenesetre a Rácz Aladár zeneiskola egy tradicionális zeneiskola, jövőre ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Készülünk arra, hogy ezt a 2017/18-as tanévben méltó módon megünnepeljük.

- Hogyan látja, mennyiben nehezebb vagy éppen könnyebb a XXI. században a zenetanítás? Mennyire lehet használni a technikai újdonságokat? S mennyire lehet a gyerekeket kiszedni a telefonjuk mögül?

- Nálunk jó néhány éve be lett vezetve az Earmaster, illetve a Sibelius program. Ezek a programok azért is kiválóak, mert a gyerekek nem szerették előtte a szolfézst. Tanáraink, Kovács Attila és Péter Katalin révén azonban bekerült az oktatásba ez a program, s ezáltal digitálisan lehet fejleszteni a gyerekek különböző kompetenciáit. Számítógépen keresztül történik a diktálás, a feladat elvégzése, s a gyerekek ezt élvezik. A kicsiknél és nagyoknál egyaránt fontos, hogy alkalmazzuk ezeket a technikákat. Mióta ez a rendszer működik, a gyerekek jobban szeretnek szolfézsra, zeneirodalomra járni. Azon vagyok, hogy minél több tanár alkalmazza ezt a módszert. Fontosnak tartom ugyanakkor a pedagógus személyes varázsát, de a technika segíthet, persze, nem old meg mindent.

- Hogyan látja, a környéken mennyire jelent gondot a zeneiskolai hozzájárulás kifizetése?

- Tapasztalatom szerint a térítési díj mértéke megfizethető iskolánkban, erről az a tény is árulkodik, hogy határidőre valamennyi térítési díjat be tudtuk szedni.

Zólyomi Árpád Balázs

- Mennyire őrzik, ápolják Rácz Aladár hagyományát? Mennyi professzionális zenész kerül kinevelésre? 

- Amióta ezt a nevet használjuk, rendszeresen szervezzük az országos cimbalomversenyt, s nagyon fontos része a programunknak a róla elnevezett, tavaszi fesztivál. S a gyerekek tényleg örömmel jönnek, sokan jelentkeznek cimbalom szakra is. Amire pedig igazán büszke vagyok az az, hogy az itt végzettek 90 százaléka lesz koncertre járó fiatal. Mert persze, örülünk, hogy 6-7 százalék középfokon, 2-3 százalék felsőfokon tanul tovább, de Kodály is azt mondta, hogyha a nézőtéren nem ül senki, akkor fölösleges a sok professzionális zenészt kinevelni. Ezért is rendezzük a növendékhangversenyeket, és komoly szervezéssel járunk a Filharmóniás koncertekre is, ahol a gyerekek egy kis zenetörténet mellett játékos módon megismerkedhetnek egy-egy zeneművel, a hangszerekkel, s olyan szakavatott emberek mesélnek nekik, mint Zelinka Tamás. Szerveztünk Varga Karcsi bácsival zenetörténeti vetélkedőt.

- A kinevezése öt évre szól. Mi mindent szeretne elérni 2020-ig?

- Fejleszteni kellene a hangszerparkunkat. 2010 óta nem volt lehetőség erre, mert nem írtak ki pályázatokat instrumentumok vásárlására, karbantartására. Minden nekünk ítélt forintot nagyon köszönünk akár az önkormányzattól, akár a KLIK-től kapjuk. A legfontosabb az lenne, hogy az öreg instrumentumokat apránként felújítsuk, vagy kicseréljük. Szükség lenne digitális zongorára Szeretnénk elérni a nagyterem klimatizálását. Korábban nálunk rendezték a Ferenczy György Chopin verseny egyik selejtezőjét, a meleg miatt azonban kénytelenek voltak más helyszínt keresni, s ez nagy szakmai kárt okozott az iskolában. Szeretném - mint ahogy már említettem korábban - ha addigra az együtteseinkben is megváltozna az arány, és sokkal több lenne a saját növendék. Ez akkor működik, ha az utánpótlást elkezdjük kinevelni. A gyerekeket ugyanis a közösség az, ami megtarthatja a zenének, a zeneszeretetnek. S ez is több éves munka, de bízom benne, hogy akkorra lesz eredmény, mire a ciklusom lejár.