Edu-Art

Lajkó István: „Nagy álmom volt Baranovval játszani”

2016.02.01. 15:10
Ajánlom
A Zeneakadémia Összkiadás élőben című sorozatában az orosz hegedűművész, Andrej Baranov Lajkó István zongoraművésszel játssza el Prokofjev összes hegedűre és zongorára komponált kamaraművét. A koncert kapcsán Prokofjevről és saját pályájának alakulásáról Lajkó Istvánnal beszélgettünk.

– Prokofjev hegedűre és zongorára írott kamaraművei nem éppen a szerző legjellemzőbb alkotásai. A D-dúr szonátát is gyakrabban játsszák a fuvolisták. Hogy jött az összkiadás-koncert ötlete?

– Egyrészt nagyon közel áll hozzám Prokofjev zenéje: úgy gondolom, hogy mind zongoramuzsikája, mind szimfonikus alkotásai kicsit alul reprezentáltak a budapesti, illetve a magyarországi koncertéletben. Másrészt 2010-ben vettem részt először a New Masters On Tour koncertsorozatban, amelynek fénypontja az amszterdami Concertgebouw-beli szólóestem volt. Ekkor együtt turnéztam Andrej Baranovval, aki többek között éppen Prokofjev első hegedű-zongoraszonátáját játszotta. Baranov játéka nemcsak engem, hanem a Concertgebouw több évtizedes tapasztalattal rendelkező stage managerét iselkápráztatta, előadását és hegedűhangját is Ojsztrahéhoz hasonlította. Már akkor megszületett bennem az ötlet, hogy milyen jó lenne egyszer vele az összes Prokofjev hegedű-zongoraművet előadni.

Lajkó István

Lajkó István (Fotó/Forrás: Herman Péter)

– Hogy látod a koncertéletet? Mennyire számít idén Magyarországon és a nagyvilágban, hogy 125 éve született a zeneszerző?

– Úgy érzem, itthon többször is lehetne Prokofjevet játszani, talán a szimfóniák hangzanak el koncerten a legritkábban. Személy szerint arra sem emlékszem, hogy a hegedű-zongora szonáták összkiadásszerűen megszólaltak volna Magyarországon, egy hangversenyen. A nemzetközi zenei életben még nem figyeltem fel a Prokofjev évfordulóra, noha korai erről január közepén nyilatkozni. Nyilván a jubileum a mi koncertünknek is aktualitást ad, de nem ez volt az elsődleges szempont, hiszen eredetileg ezt a hangversenyt 2015-re terveztük. Manapság igencsak divatos az évfordulók megünneplése, itthon 2016 Liszt és Bartók szempontjából is fontos év lesz, de remélem, hogy Prokofjev is reflektorfénybe kerülhet.

– Említetted a szimfóniákat, de talán Prokofjev kamarazenéje sem gyökeresedett meg igazán a repertoárban.

– A Fúvósötösét már hallottam diplomakoncerten, Szabó Ildikóval tavaly játszottuk a cselló-zongora szonátát az amszterdami Concertgebouwban és a Bartók Emlékházban. Emellett létezik egy Balladája csellóra és zongorára, de azt általában nem kedvelik a csellisták.

Lajkó István

Lajkó István (Fotó/Forrás: Kováts Zsolt)

A kamararepertoár remekműveihez tartoznak a hegedű-zongora szonáták, valamint a kéthegedűs szonáta is, azonban a szerzői életmű nem bővelkedik zongorás kamarazenei alkotásokban. Nyugaton mintha valóban több Prokofjev-művet játszanának a zenekarok és a szólisták. Magyarországon a zongoraversenyek időnként hallhatóak koncerten, de a két hegedűverseny már nem annyira gyakori és a Sinfonia concertante is csak ritkán hangzik el. Talán kevesebb a kapcsolata a magyar zenészeknek az ő nyelvével. Számomra kedves a zenéje, és nagyon megtisztelő, hogy egy ilyen kiváló hegedűművésszel adhatom elő a szonátákat. Biztosan nagy élmény lesz.

– Kamaratársaddal, Andrej Baranovval játszottál már együtt?

– Együtt még nem játszottunk, csak az említett turnésorozatban léptünk fel közösen. Andrej egy szentpétervári hegedűművész, aki Lausanne-ban is tanult Pierre Amoyal irányítása alatt, akinek később asszisztense is volt. Rengeteg versenyt nyert, amelyek közül kiemelkedik a 2012-es Erzsébet Királyné Verseny első díja. Nemzetközileg keresett hegedűművész, aki komoly fesztiválokon lép fel híres zenekarokkal, és többek között Martha Argerichcsel is játszott már. Vérbeli orosz muzsikus és autentikus Prokofjev-előadó. Nagy álmom volt vele játszani ezeket a szonátákat.

Lajkó István, Kocsis Zoltán

Lajkó István, Kocsis Zoltán

– Te magad sok Prokofjevet játszol?

– Játszottam már néhány zongoraszonátát és egyéb zongoradarabokat, többek között az op. 96-os ciklust, amely a Háború és béke című opera és a Lermontov című filmzene részletein alapul. Készítettem egy saját átiratot az előbb említett opera egyik keringőjéből is, mert két – feltehetően szerzői –verziót is találtam belőle, de egyik sem nyerte el igazán a tetszésemet. A partitúra alapján sikerült egy megfelelő átiratot készítenem az operarészletből.

– Mondhatjuk, hogy Sosztakovicsnak nagyobb reneszánsza lett, mint Prokofjevnek? Mintha a nagy kortárs művei gyakrabban kerülnének elő a hangversenyeken.

– Véleményem szerint Prokofjevet élete végén jobban megviselték a diktatúra kegyetlenkedései, mint Sosztakovicsot, holott a zenei köztudatban és a szakirodalomban valahogy az a kép él, hogy Sosztakovics szenvedett a legjobban ettől, pedig őt időről időre komolyabban megbecsülték. Ha megjelenik előttünk Sosztakovics alakja, akkor mégiscsak egy törékeny, vastagkeretes szemüvegű embert látunk, akit meggyötörtek a politikai események, Prokofjev pedig mindig is úgy élt bennünk, mint az az acélember, aki bárminek képes ellenszegülni. Megnézve a prokofjevi életművet láthatjuk, hogy nála is megszaporodtak a remekművek között keletkezett alkalmi alkotások, amelyek kielégítették az akkori politikai vezetés kulturális-esztétikai igényeit. Gondoljunk csak az op. 85-ös Zdravitsa című kantátára vagy a megalomán Óda a háború végére című kompozícióra, amiben többek között nyolc hárfa és négy zongora szól. Ezek mellett egyre kevesebb igazán eredeti mű keletkezett, számos átdolgozást készített a szerző korábbi műveiből. Érdemes megnézni, milyen stílusok között vándorolt Prokofjev az életmű során: a kezdeti, igazán avantgárd, zakatoló, kemény zene egészen neoklasszikus irányokba ment el, majd élete vége felé a vox humana vált igazán fontossá, a dallamosság belopta magát a műveibe.

Lajkó István

Lajkó István (Fotó/Forrás: Herman Péter)

– 2014 őszén fejezted be a Zeneakadémián doktori tanulmányaidat. Azóta hogyan alakult az életed?

– Tavaly nagyon sokat koncerteztem, leggyakrabban külföldön, valamennyi műfajban: kísértem tajvani énekest teljes dalesten, voltak szólóestjeim és zenekari koncertjeim Németországban, Hollandiában és Svájcban. A Weltklassik német koncertsorozat egyedüli magyar zongoraművésze vagyok, ide nagyon komoly művészek és professzorok ajánlásával lehet bekerülni, számos híres versenydíjas játszik itt. Prokofjev I. zongoraversenyét játszottam Szófiában, Ravel G-dúr zongoraversenyét pedig a Zuglói Filharmóniával, Kovács János vezényletével. Ravel Trióját szólaltathattam meg Szabó Péterrel és Major Tamással a Fesztiválzenekar Kamarabérletében.Legutóbb pedig november végén mutattam be egy kortárs zongoraversenyt Németországban: a szerző, Torsten Herrmann Levitron című versenyművéhez nagyon nehéz zongoraszólamot komponált, a zenekar körülbelül tíz hónapig várt egy olyan zongoristára, aki el tudja játszani a szólót.A kritikai fogadtatás találkozott a közönség rokonszenvével. Nagy öröm számomra, hogy a Loh-Orchester főzeneigazgatója, – egyben a koncert karmestere –, Markus L. Frank meghívott a következő évadra is, hogy eljátsszam velük Dohnányi Változatok egy gyermekdalra című művét. Jelenleg a weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzem a Konzertexamen posztgraduális képzést, diplomám első felét – DAAD ösztöndíjasként – kitüntetéssel teljesítettem. Most szervezi az intézmény a zenekari záró fellépésemet.

– Gyakran adsz olyan koncerteket, ahol csak egy zeneszerző műveit játszod? Hogyan szereted összeállítani hangversenyeid műsorát?

– Szeretem a szendvics-programokat, szívesen vegyítek klasszikus alkotásokat kortárs darabokkal, ezáltal új megvilágításba helyezve bizonyos modern műveket. Ritkábban válogatok egyetlen szerzőtől. Főleg Liszt esetében fordult ez elő; a 2011-es bicentenárium alkalmából játszottam Liszt-szólóesteket a velencei La Fenice színházban, a trieszti Teatro Verdiben vagy Milanóban és Oslóban. Ebben az évben is lesznek ilyen hangversenyeim, de Prokofjev esetében is működhet egy ilyen összeállítás, ha egy kellően változatos merítést képes az ember prezentálni a koncerten, megmutatva a komponista melodikus, elegáns, humoros és vad arcát is.

– A Zeneakadémia koncertjein is többször találkozhatunk a neveddel, főképp kamaraprodukciókban. Milyen kihívások várnak rád idén?

– Idén már kamaráztam cselló-zongoraesten Berlinben, Mondok Yvette dalestjén működtem közre Budapesten, Weimarban az Altenburgban (Liszt egykori otthonában) volt szólóestem. Ebben az évben sok szólókoncertem lesz Németországban turné-jelleggel, itthon több alkalommal lépek majd fel a Solti Teremben kamaramuzsikusként (négykezesben és cselló-zongora duóban), áprilisban a Classicus Ensemble Beethoven összes szimfóniáját bemutató sorozatában játszom a negyediket Hummel fuvolanégyes-átdolgozásában. Ősszel Bach összes többzongorás versenyművében leszek az egyik zongorista Szokolay Balázs és a Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenyén, a Liszt Múzeumban pedig többször szerepelek majd Liszt-műsorral. 2016-ban igazán változatos felkéréseknek tehetek eleget és szerezhetek örömet közönségemnek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.
Edu-Art oktatás

Felszabadulni a mozgásban

Harmadik éve működik a Budapesti Fesztiválzenekar projektje, a TérTáncKoncert. A Hősök terén látható látványos előadás mögött nehéz, de élményekkel teli munka van. A Fidelio a tértáncosok egyik vidéki regionális találkozóján járt.