Fidelio: Miért döntöttetek úgy, hogy jelentkeztek, és hogyan állt össze a csapat?

Sógor Tamás (Sógi): Mi tulajdonképpen egy összeszokott csapat vagyunk, már három éve szerepelünk majdnem ugyanebben a felállásban különböző zenei-műveltségi versenyeken. 2009-ben a Haydn-versenyt, 2010-ben az Erkel-versenyt nyertük meg, 2011-ben pedig a zeneiskolai Liszt-versenyen győztünk. Ezután következett a Vándorélet. (2012 áprilisában pedig a III. Országos Lajtha László Műveltségi és Népdaléneklési Vetélkedőn győztek - a szerk.)

Hudivók Marianna (Tanárnő): A nyíregyházi Vikár Sándor Zeneiskolában nagy hagyománya van a zenei versenyeknek. Annak idején Tarcai Zoltán indította el az első vetélkedőket, aki a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola ének tanszékének vezetőjeként, és a megyei Kodály Társaság elnökeként a város zenei életének nagyra becsült irányítója volt, egészen két évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig. Jómagam azért szeretek részt venni a vetélkedőkön, mert általában hosszabb ideig tartanak, így jól el tudunk mélyedni a gyerekekkel egy-egy zeneszerző életművében. 

F: Hogyan választottatok magatoknak nevet?

Aranyos János (Jancsi): Sokáig nem jutott eszünkbe semmi jó, végül az utolsó pillanatban döntöttünk úgy, hogy ha már a nyíregyházi zeneiskola a Kürt utcában van, legyünk mi a Kürt utcai zenészek.

F: A jelentkezés 2011. júniusában lezárult, de az első őszi fordulóig nem kaptak a csapatok konkrét feladatokat. A felkészülést elkezdtétek azért?

Sógi: A verseny honlapján a nyár elején már kint voltak a zenehallgatási segédanyagok. Emlékszem, éjjel-nappal azzal voltam elfoglalva, hogy apró részletekre vágjam a kijelölt zeneműveket, hogy minél jobban fel tudjunk készülni a zenefelismerési feladatokra.

Tanárnő: A megyei versenyeken mindig a zenefelismerés a legnehezebb feladat, ezért most is úgy készültünk, hogy a kiadott óriási zenei anyagból bármilyen néhány ütemes részletet felismerjünk.

F:  A Walker-féle Liszt életrajzot akkor még nem is kezdtétek el olvasni?

Szilágyi Boglárka (Bogi): A könyveket csak később kaptuk meg (a szervezők a kiadó jóvoltából elektronikus és papír formátumban is a 124 csapat rendelkezésére bocsátották Alan Walker háromkötetes életrajzát - a szerk.), úgyhogy a nyárra a zeneiskolából kölcsönöztük ki, Sóginak pedig a Tanárnő adta oda a saját példányát.

Tanárnő: Sógi és én általában megvártuk a kedd éjfélt, amikor élesedtek a fordulók. Szerdánként egyébként is találkoztunk a zeneiskolában - ahhoz is kellett alkalmazkodnunk, hogy kinek mikor volt órája - és akkor beszéltük meg, hogyan fogjuk felosztani a feladatokat.

Lenyu Tímea (Timi): A tesztet mindig közösen oldottuk meg...

Jancsi: ... a többinek pedig mindig a konkrét feladattól függően vagy egyedül nekifeküdt valaki, vagy együtt láttunk hozzá...

Kiss Marcell (Marci): ...és péntek délutánonként, szolfézsóra után ültünk össze megbeszélni a megoldásokat.

F: Volt olyan feladat, amit különösen kedveltetek, vagy egyáltalán nem szerettetek?

Marci: Nekem a képes feladatok tetszettek legjobban. Volt egy feladat, talán egy zongorakészítő műhellyel kapcsolatban, amire órák alatt is alig sikerült rájönnöm.

Bogi: Nekem a La Campanellás feladat maradt meg, aminél a zenerészleteket kellett sorba rakni. Ezzel dolgoztam a legtöbbet, mert sehogy sem jöttek ki a betűk, talán valami probléma is volt a feladattal. Annyiszor hallgattam meg a darabot, hogy egy életre belement a fejembe!

Jancsi: Személy szerint nekem minden feladat egyformán tetszett. A tesztekben persze voltak olyan kérdések, amelyeknél a szívemhez kaptam, hogy én ilyenről biztosan nem olvastam - néha muszáj volt "kilogikázni" a választ. A milliomosnő macskáját viszont egyikünk sem szerette!

Sógi: Én leginkább a fogalmazással kapcsolatos feladatokat oldottam meg, úgyhogy a milliomosnő macskája leginkább rajtam fogott ki. Nem egyszer éjszakába nyúlóan írtuk a fogalmazásokat, amiket kért tőlünk!

F: Melyik forduló volt a kedvencetek?

Jancsi: A weimari. Tényleg nagyon pörgősen kellett mindent csinálni, sok volt az anyag is hozzá, és talán az volt az egyik legnehezebb is.

Sógi: Mivel Liszt weimari korszakáról szól az életrajz teljes második kötete, nagyon tartottunk főleg a teszttől. Nem tudtuk elképzelni, hogy az 500-600 oldalból mire kérdezhet rá a tíz kérdés - az első forduló helyszínéről, Doborjánról ugyanis csak 20 oldal szól. Ehhez képest pont ez a tesztünk lett maximális, azaz tíz pontos.

F: És a döntőről milyen élményeket őriztek?

Bogi: Már az elején éreztük, hogy szerencsénk lesz, mert amikor a pólószíneket sorsolták, Jancsi mondta:  "Na, Bogi, a pirosat húzd" és tényleg azt húztam. Pedig utolsóként jutottunk be a döntőbe.

Timi: De az utolsókból lesznek az elsők! Számomra a legizgalmasabb rész az volt, amikor a másik) csapatok által kitalált tesztkérdések következtek. Kíváncsiak voltunk, mennyire mélyedtek el Liszt életművében a többiek, és hogy mennyire félrevezető válaszokat adnak meg. De nagyon hangulatos volt az egész döntő, különösen az élő zeneszámok.

Jancsi: Igaz, hogy emiatt - na meg mert elég közel ültek a többiek - csendben kellett maradnunk, és rendesen ki sem adhattuk magunkból a feszültségeket. Eléggé hozzá vagyunk már szokva a versenyhelyzetekhez, de elég sokan voltak a közönségben, gyorsan mentek a dolgok, szóval volt izgalom bőven.

Marci: Engem még mindig érdekelne, hogy eredetileg hány Liszt-művet sorolt fel Bogányi Gergely azon a listán, amit a szervezőknek elküldött. Úgy hallottuk, hogy 2-3 oldalas listából lehetett volna választani... 

F: Mi az az epizód vagy vonás, ami a legjobban megfogott titeket Liszt életét tanulmányozva?

Bogi: Engem a legjobban az döbbentett meg, hogy mennyire függött Liszttől a családja gyerekkorában, amikor a koncertjeivel szinte ő tartotta el a szüleit.

Marci: Nekem Lisztnek a cigányokkal kapcsolatos történetei tetszettek legjobban.

Timi: A zeneszerzőkről általában azt gondolnám, hogy teljesen a zenének szentelik az életüket, de Liszt a nőkre is sok időt szánt, és nagyon tudott élni. Ez eléggé meglepett (nevet).

Jancsi: Igen, ott vannak például az Olga Janinás történetek. Ha én lettem volna Liszt helyében, nem tudtam volna olyan higgadt és emberi maradni...

Sógi: Amit Liszt életéből a legtanulságosabbnak találtam, hogy sikerei, millió rajongója ellenére megmaradt alázatosnak és vallásosnak, megőrizte emberi méltóságát. Számomra ezért igazán csodálatra méltó.

Tanárnő: Szolfézsóra keretében nagyon sok művet feldolgoztunk. Ahogy következtek a feladatok, próbáltam mindig az azokban szereplő művekből diktandót, olvasnivalót feladni. A kései zongoradarabokat például nagyon szerettük.

Jancsi: Az én kedvencem a h-moll szonáta, pedig nem szeretem a hosszú zeneműveket. De a h-moll szonáta hiába fél óra, akárhányszor végig tudtam hallgatni anélkül, hogy kicsit is meguntam volna. Sőt, az első oldalát már el is tudom zongorázni.

Marci: Nekem a II. magyar rapszódia nagyon régi kedvencem volt. De miután elkezdődött a verseny, a kötelező művek között szereplő Wallenstadti tónál annyira megtetszett, hogy megszereztem a kottáját, és elkezdtem megtanulni.

Timi: Nyolcadikos korom óta a Les Préludes áll hozzám a legközelebb a Liszt-művek közül.

Bogi: A Les Préludes-t én is szeretem, de kedvencet nem igazán tudnék kiemelni. Amit kipróbáltam otthon, az a már emlegetett La Campanella, de enyhén szólva nem ment, úgyhogy félretettem. A Gyászgondolák is nagyon tetszettek.

Sógi: Egyértelműen a h-moll szonáta és az A-dúr zongoraverseny a legkedvesebb Liszt-műveim, de műfajonként legalább 2-3 darabot tudnék mondani. Kellemes meglepetés volt például megismerkedni a Hunok csatája című szimfonikus költeménnyel. Egyszer pedig előfordult, hogy elalvás előtt negyedórán át azon töprengtem: melyik Liszt-lemezt tegyem fel, mert nem tudtam a kedvenceim között választani.

F: Utolsó kérdés: ha lesz legközelebb is hasonló vetélkedő, és megfeleltek a jelentkezés feltételeinek, indultok?

Mind: Persze!

Jancsi a gimnázium második osztályát végezte el, 8 éve csellózik és 6 éve zongorázik. Ha a zenei pályát választaná, zenetudományi vagy cselló szakra felvételizne, ha pedig mégsem, akkor közgazdaságtant szeretne tanulni.

Marci most megy a gimnázium második osztályába, kilenc éve zongorázik és 2 éve orgonál. Régi álmát félretéve mégsem pilóta lenne, hanem a műszaki egyetemen szeretne hangtechnikát tanulni.

Timi harmadikos gimnazista volt, az ELTE német szakára készül, mert EU-tolmács szeretne lenni, ha ez nem jönne össze, a közigazgatásban tudná elképzelni magát. Hat év után abbahagyta a fuvolázást, mert a gimnázium és a Cantemus kórus mellett nem tudta volna a saját maga által elvárt színvonalon folytatni a hangszert.

Bogi is a Cantemus kórusokban énekel, kilenc éve zongorázik, 7 évig fuvolázott, újabban pedig gitározik a saját örömére. Idén érettségizett, és bár sokáig eszébe sem jutott, hogy zenei pályára menjen, a debreceni egyetem zeneművészeti karára jelentkezett karvezetés szakra.

Sógi a gimnázium harmadik osztályát végezte el, 7 éve zongorázik, és a Zeneakadémiára szeretne felvételizni zenetudományi szakra. Titkos álma pedig az, hogy az Operaházban karmester lehessen.

Felkészítő tanáruk, Hudivók Marianna a Nyíregyházi Zeneiskola szolfézstanára, emellett összhangzattant és zeneelméletet, valamint egyházzenét is tanít, főként továbbképzősöknek, illetve azoknak, akik zeneiskolai keretek közül felvételiznek a zeneművészeti egyetemekre.