A Magyar Művészetoktatás Napja különleges apropóját az adta, hogy 90 éve, 1922-ben Kacsóh Pongrác javaslatára döntött úgy a székesfőváros, hogy intézményesen segíti a gyerekek zenei nevelését, és 60 éve, 1952-ben államosították az ország zeneoktatását. Utóbbi döntés alapozta meg a magyar hangszeres zeneoktatás sikerét, így lehetett - Kodály Zoltán intenciója nyomán - a zene valóban mindenkié. 1980 óta e koncepcióhoz csatlakoztak fokozatosan a társművészetek. A Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége és az Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete szakmai elismeréseit, a Művészetoktatásért díjat idén intézményi kategóriában a 2011-ben százéves, Prima Primissima Díjjal kitüntetett Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola (igazgató: Mészáros Lászlóné) kapta. Egyéni kategóriában kiemelkedően eredményes pedagógusok - Balla Tibor, a tiszafüredi Fekete László Zeneiskola tanára;  Barnabás Zoltán, a Budapest XII. kerületi Solti György Zeneiskola tanára; Marosné Kovács Tünde, a győri Liszt Ferenc Zeneiskola tanára; Pernecker János, a sárvári Koncz János Zene és Művészeti Iskola nyugalmazott igazgatója, valamint R. Szabó István, a Budapest XVII. Kerületi Bartók Béla AMI tanára -  kaphatták meg 2012-ben a Magyar Művészetoktatásért-díjat. A legtehetségesebb, országos versenyeken első helyezést elért zeneiskolás növendékek pedig a délelőtti, délután és este rendezett gálakoncerteken mutatkozhattak be. Az esti hangversenyen - mely egyben fővárosi zeneiskolai tanévzáró is volt - köszöntötték a több mint 35 éve aktív művésztanárokat (Orsós Vendelné Zahoránszky Mária, Tóthné Neográdi Mária, Lorenz Dávid, Szilágyi Márta, Feketéné Kurcsinka Erzsébet, Halászné Veres Zsuzsa, Kaiser Adrienne, Pallagi Judit, Szilágyi Pálma, Vass Valéria, Kiss Tünde, Szabóné Hegedüs Márta, Pászti György, Szilveszterné Dobos Katalin, White Julianna).

Az egész napos rendezvény keretei között minikonferenciát is rendeztek a művészeti nevelés aktuális kérdéseiről. Elsőként Thaisz Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (néhány nappal ezelőttiig: NEFMI) oktatási tanácsadója a pedagógus életpályamodellről, és annak a zeneoktatást érintő vonatkozásairól beszélt. Az életpályamodell 2013. őszi bevezetésével egyidejűleg, a közoktatás "államosítása" részeként állami fenntartásba kerülnek az alapfokú művészetoktatási iskolák (ez lesz a zeneiskolák legújabb elnevezése) is. Az intézmények fenntartásáért nem a kormányhivatalok, hanem a szakminisztérium keretein belül létrejövő központ (és területi kirendeltségei) fog felelni, ahol művészetoktatással foglalkozó szakreferensek is dolgoznak majd.

Az átalakulással egyidejűleg a tanárok fizetése azonnal megemelkedik, a differenciált továbblépésre (pedagógus/2 illetve mesterpedagógus fokozatba) pedig a 2013-18 között esedékes teljes körű pedagógus-minősítés eredményeképp nyílik mód. A jelenleg is meglévő, elsősorban az intézmények működését ellenőrző dokumentáció alapú minőségbiztosítási ellenőrzés mellett a pedagógusok értékelését szolgáló művészetoktatás-specifikus minősítési protokoll kidolgozása a következő hónapokban esedékes. Annyit már most is lehet tudni az értékelési rendszerről, hogy háromfős (egy köznevelési szakértőből, az intézményvezetőből valamint egy hasonló munkakörben dolgozó pedagógusból álló) bizottság az illető tanár teljes körű tevékenységét fogja vizsgálni, többek között óra- és hangverseny-látogatás, kérdőíves diákvéleményezés és a pedagógus önértékelő dolgozata segítségével. A rendszer célja a szakember szerint nem elsősorban a rostálás, hanem a pedagógusszakma presztízsének erősítése.

Ugyanezt a célt szolgálja az ún. "32 órás szabály" is, amely a kötelező óraszám 10 órás megemelésével nem leépítéseknek kíván megágyazni, hanem a „keveset keres, de keveset dolgozik" közkeletű vélekedés alapját számolná fel azzal, hogy kimondja, a pedagógus is heti 40 órát dolgozik, melyből 80%-a kötött munkaidőben, az intézményvezető által ráosztott feladatkörben tevékenykedik. Tulajdonképpen tehát az eddig tételesen el nem számolt, oktatással kapcsolatos tevékenységek (koncertlátogatás, a növendék versenyre kísérése, növendékhangverseny, művészi tevékenység stb.) nevesítéséről van szó, a nevelés-oktatással töltött munkaidő ugyanis az új köznevelési törvény (2011/CXC.)  szerint 22-26 óra lehet (az eddig adható 8 túlóra tehát lecsökken négyre). Thaisz Miklós beszámolt arról is, hogy a törvényben körvonalazott "egész napos iskola" koncepciója nem lehetetleníti el a művészetoktatási intézményeket, hiszen a délután négyig minden iskolában kötelezően biztosítandó foglalkozásokon a diákoknak nem kell jelen lenniük, amennyiben alapfokú művészeti oktatásban vesznek részt.

A művészeti felsőoktatásban legalább ilyen horderejű változásokra lehet számítani a következő években - derült ki Dr. Duffek Mihály, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának dékánja A zenetanárképzés várható változásai címmel tartott előadásából. A bolognai típusú zenei felsőoktatás szakértője nem rejtette véka alá, hogy a művészeti tanárképzési rendszer - az elhamarkodott és nem elég körültekintő bevezetésből fakadó - strukturális és megvalósítási hibáit is orvosolni kívánják. A hat zenei felsőoktatási intézmény által teljes egyetértésben elfogadott új tanárképzési koncepciót néhány hete terjesztették elő a minisztériumban. A közoktatási képzés mintájára 4+1 ill. 5+1 éves, mesterdiplomát adó osztatlan művészeti tanárképzési modellt alakítanának ki, a rövidebb ciklus végén az alapfokú, a hatéves képzés végén szerzett diploma pedig a középfokú intézményekben való oktatásra jogosítana, átjárhatósággal az osztott képzésben maradó hangszerművész-szakokra, valamint a Nyugat-Európában általános négyéves BA-szakokra. A tanárképzés pedagógiai tartalmát a közismereti igények helyett a művészetoktatás sajátosságaihoz igazítanák, a tanítási gyakorlatra fordított képzési idő pedig a jelenlegi fél évről a duplájára nőne - összefüggésben azzal, hogy a képzés kétszakos lenne, két hangszert, hangszert és kamarazenét, vagy hangszert és szolfézst párosítva. Ezzel a szinte minden zeneiskolát érintő, óraszámproblémákkal és a végzettséghez kötött munkakörökkel kapcsolatos anomáliákat orvosolnák rendszerszinten. A megújult - látszólag a régi rendszerhez visszatérő, de a bolognai szisztéma minden előnyét megtartó - művészeti tanárképzés 2013 szeptemberétől indulna, addig a képzés harmonizációját, valamint a tantervek kidolgozását kell a szakértőknek elvégezniük.

A konferencia utolsó felszólalójaként Nemes László Norbert, a Zeneakadémia zenepedagógiai műhelyeként is működő Kodály Intézet igazgatója a zenei nevelés jövőjével kapcsolatos gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Előadásában a közoktatásra, tehát az ének-zene tanítására, valamint a zeneiskolai  oktatás és az iskolai zeneoktatás összehangolásának fontosságára irányította rá a figyelmet. A szakember szerint a kodályi koncepció humánus alapelvei elhomályosultak, kontextusa megváltozott. Az iskolai ének-zeneoktatás tananyaga, eszközei és módszerei menthetetlenül elavultak, a Kodály által oly fontosnak tartott progresszivitás és játékosság helyett „megkövült, megmerevedett gyakorlat" van, az énekóra és a diákok által ismert, hallgatott (és szeretett) zene között többnyire áthidalatlan szakadék támadt. Nemes László Norbert az új Nemzeti Alaptantervtől és az új kerettantervektől azt várja, hogy végre legyen kimondva: az ének-zene oktatás lényege nem az ismeretek átadása és a számonkérés, hanem elsősorban  közösségi élményforrásként, az önkifejezés és az aktivitás terepeként kezelendő. A közoktatásban a zenei írás-olvasás sem cél, hanem eszköz, a szakismeretek elsajátításának helye célszerűen a zeneiskolai szolfézsoktatás lenne. Az ének-zene oktatásnak a komplex nevelési módszerek, így a koncertpedagógia, a generatív (alkotó) tevékenységek, a néptánc vagy a Kokas-módszer felé is nyitnia kellene, és elkerülhetetlen, hogy a kortárs zene, a világzene, a jazz, az alkalmazott és a könnyűzene területén is eligazítást nyújtson. Mindennek gyakorlati megvalósulásához persze elengedhetetlenek a szerény anyagi lehetőségekkel bíró tanárok számára is elérhető rendszeres szakmai továbbképzések, valamint módszertani segédletek és adatbázisok. Mint Thaisz Miklóstól megtudtuk, az új Nemzeti Alaptanterv elfogadása május közepén megtörténhet, és az új kerettantervek megírása a nyáron befejeződik, ezután kezdődhet meg az új tankönyveket eredményező tananyagfejlesztés. Az oktatási szakértő ígéretet tett arra is, hogy a tartalmi újítások mellett az eszközfejlesztés szükségességéről sem feledkeznek meg.

Mit lehet mindehhez hozzátenni? Így legyen!