Különleges időutazásra indultunk mester és tanítványának kalauzolásában, melynek során arra derült fény, mit kezdett Bach muzsikájával az utókor: tanítványa, Kittel és XIX. századi örökösei: a lipcsei Becker, az angol Wesley, de legfőképpen Liszt. Lisztnél időzve kitekinthettünk arra is, hogy mit tanult orgonista barátaitól, tanítványaitól, s mit hagyott rájuk. Nem pusztán Liszt-portrét és Bach-interpretációtörténetet hallottunk, hanem még ízelítőt a Bach-Liszt-Kittel-háromszög érdekes intertextuális kapcsolataiból, ugyanis mindkét utód kölcsönzött témát a mestertől, s Liszt Kitteltől tudtán kívül is: a sokáig Bachnak tulajdonított B-A-C-H fúgatémát (BWV 898).
Az estet Bossert nyitotta egy Bach-kantáta liszti átiratával (Ich hatte viel Bekümmernis), melyben az eredeti dicsőítő zárókórus egymást imitáló, burjánzó szólamai monumentális, masszív tömbök alkotórészeivé váltak. Ezt követte Liszt saját Dante-szimfóniájának orgonára átkomponált változata az idei év nürnbergi versenyének 1. helyezettjétől. Szabó Balázs színes regisztrációval játszott, az orgona redőnyhatását ügyesen kihasználva. A pokol hátborzongató és a Magnificat bensőséges színei nem hagytak hiányérzetet a hallgatóságban, mintha eredetileg is orgonára fogant volna a kompozíció. Az első félidő legnagyobb műve, a fiatalon elhunyt Liszt-tanítvány, Reubke szonátája volt, mely a liszti egytételes formát követi. Bossert érdeme, hogy ezt a nagy formátumú kompozíciót világos építkezés révén egyben tartotta.
A koncert második felének javáról szólva muszáj kiemelnünk az egész hangverseny átgondolt műsor-összeállítását. Az utolsó négy kompozíciónál a múlt és az est vizionális jelenideje, Liszt kora folyamatosan reflektált egymásra. Szinte természetes, hogy a művek rokon témáinak ilyen interakcióját a mechanikus és elektromos traktúrájú játszóasztal, mester és tanítványa közti folyamatos párbeszéd jelenítette meg. Liszt első Weinen, Klagen-reflexióját, Winterberger-féle átiratban, Szabó Balázs játszotta. E praeludiumot még nem az eredeti kantáta zárókorálja fejezte be, mint majd a monumentális liszti variációkat, ám a műsorban rögtön e népének következett Bosserttől a magasból, bachi korálelőjáték formájában. Ismerve a szövegeket, a Weinen, Klagen után e korál hatása minden alkalommal leírhatatlan! Külön élvezet volt még Bossert világos formai tagolását, frazeálását hallgatni. Ezt követte a már említett Kittel-féle B-A-C-H prelúdium és fúga, melynek B záróhangjára Szabó Balázs színben és regiszterben ugyanazzal a B-vel válaszolt, csakhogy az már Liszt B-A-C-H-jának kezdete volt. A koncert egyik legihletettebb momentuma e mű fúgatémájának felépítése volt.
Mindezekkel gazdagodva otthon a koncertjáró - mikor az est plakátjára utólag rápillant - már csak egy mosollyal nyugtázza, hogy a művészek: tanítvány és mester keresztneveinek kezdete is szellemi ősük családnevét rejti:
Liszt és Bach - Christoph Bossert és Szabó Balázs orgonaestje
2011. november 23. 19:30. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Műsor: J. S. Bach-Liszt: Bevezetés és fúga az Ich hatte viel Bekümmernis című kantátából; Liszt: Bevezetés, fúga és Magnificat a Dante-szimfóniából; J. S. Bach-Becker: Kanonikus fúga c-mollban két manuálra és pedálra a Cäcilia-gyűjteményből; Reubke: c-moll szonáta a 94. zsoltár szavaira; S. Wesley: Bevezetés J. S. Bach nagy Esz-dúr fúgájához két előadó számára (1813); Liszt-Winterberger: Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen - praeludium (1859); J. S. Bach: 2. Neumeister-korál - Was Gott tut das ist wohlgetan, BWV 1116; J. S. Bach: B-dúr prelúdium és fúga a B-A-C-H témára, BWV 898; Liszt: B-A-C-H prelúdium és fúga.
Házigazda: Fassang László
hírlevél
