Edu-Art

Mesterművek közelében: Halotti ének

2011.09.08. 16:10
Ajánlom
Emléklap egy gimnáziumi énekóráról.

 

Lent a völgyben mélyen                  Ott nyugszik ő csendben

Holló száll feketében.                      Fekete föld alatt lenn,

Lent a földben mélyen                     Nem mondja már nékem,

Fekszik az apám régen.                   Hogy vagy, te kis cselédem?

(Szlovák nyelvből fordította: Balázs Béla)

Komor mélységekbe aláhulló, súlyos és sötét - ismétléseiben baljós - basszus hangok motívumtöredéke fölött bontakozik ki az e alap tonalitású szelíd lá-pentaton dallam Bartók Béla: Gyermekeknek c. zongorasorozatának befejező darabjában. Csak az indításkor kvintre felkapaszkodó skálában, majd egy halk szavú díszítésként lelhetünk benne pienhangra (ti, fi). Régi stílusú magyar népdalainkhoz hasonlóan a sorzáró szó-mi-ré-mi (d-h-a-h) dallamra az alsó kvintváltó dó-lá-szó-lá (g-e-d-e) válaszol. Ez az egyszerűségében is méltóságteljes fájdalmat magában hordozó nóta szlovák. (A Gyermekeknek 4 füzete fele-fele arányban magyar és szlovák népdalfeldolgozás.) A zeneszerző hozzárendelt éjfekete környezetében mutatkozik be most. „Halotti ének", melyet a nem kevésbé keserű, panaszkodó „Siratóének" költői, ringató, félálomban megbúvó gyászhangvétele előz meg.

Illendő így búcsúzni a gyermekektől? Amennyiben az igazmondás illetlenség, úgy nem! Ám, ha komolyan vesszük őket - Bartók pedig így tett - akkor beláthatjuk, hogy az őszinte igazmondás, a gyermekekhez felmagasodó felnőtt kötelesség. A bajtól kell óvnunk őket, nem az igazságtól. Igazat kell beszélnünk a mi közös világunkról, amelyben vidámság és szomorúság, öröm és bánat ugyanúgy megtalálható, ahogyan a nevetés és sírás, a kezdet és a vég, a születés és az elmúlás. Akkor tudják megbecsülni az élet kínálta nagy kaland értékét, ha megértik, hogy az nem csak játékból és mosolyból áll. Így örülhetnek még inkább a jónak s fogadhatják el könnyebben a rosszat. Boldog ember az lehet csupán, aki tudja, hogy boldogtalanság is létezik. Az a bölcs gondolkodás, amely nem enged eltakarni semmit, mert éppen ez által védi felelősen a felcseperedő kisemberkék féltett jövőjét. Megbocsáthatatlan vétek becsapni őket még mielőtt végleg elengednénk a kezüket.

Ez a miniatűr zongoradarab amúgy önmagában is meghal. Közvetlenül a vége előtt - a már ismerős, félelmes basszus témával megszakítva - még kétszer köszön el a négy hangból álló zárómotívum, hogy azután harmadszor erőtlenebbül, immár nagyobb ritmusértékekben, lelassítva (nyolcadok helyébe lépő negyedek) befejezetlenségbe tűnjön, a dó-lá-szó már ne lépjen vissza a megnyugvást jelentő -ra, azaz a g-e-d az e-re. Az utolsó, pontozott negyed hosszúságú d hang az örökkévalóságba, a semmibe vész, elnyeli azt a Nagy Ismeretlen. A kompozíció lezáratlan marad, már nincs erő az utolsó hangra, elnémul mielőtt a végső, biztonságot adó -ra (d) visszaléphetett volna. A elhallgattatott dalt távozása időtlenségbe emeli. Elveszítjük, szinte kapnánk utána, de szépségéhez éppen az is hozzá tartozik, ahogyan köd borul rá s ahogyan a mulandóságból átlép a múlhatatlan fel nem fogható homályának rejtekébe.

Menj, kisgyerek.

Most vége ennek is.

Menj, drága gyermek, édes kisfiam.

A te utad a végtelenbe visz,

de én előttem már a semmi van.

 

(Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai c. ciklus búcsúverse - részlet)

Búcsú! G-E-D-E

Könnyes, letisztult búcsúzás a sorsával megbékélt nagybeteg Bartók Béla megrendítő lírai vallomása a III. zongoraverseny megindító lassú tétele. A teljes művet már nem fejezhette be, az a kiváló tanítvány Serly Tiborra várt. A halál közeli utolsó alkotást zongoraművész feleségének: Pásztory Dittának szánta Bartók Béla. Belekomponálta mindkettejük vigasztalására a gyógyulás halvány reményét. A második tétel Beethoven op. 132. a-moll vonósnégyese nyomán a köszönet, a hála poézisa, amit az ápolásáért, gondoskodásáért, szeretetéért nyújt át pótolhatatlan, legfőbb orvosának: az aggódó és gondoskodó hitvesnek, Dittának.

A három egységből álló lassú tétel nem evilági zenével indul. Az éteri hangú vonóskar g-e-d-e motívuma - mely majd átfogja a tételt - szívszorító felismeréshez vezet. Ugyanez a párhangnyi motívum nem mondhatta ki - miként alkotója által ez a versenymű sem - az utolsó szót a Gyermekeknek ciklus „Halotti ének"-ében. A bőgők nélküli vonósok (vonósnégyes!) és a zongora között meghitt párbeszéd jön létre. A vonóskar ünnepélyesen visszafogott, csendes muzsikája és a zongora korálszerű játéka szinte imává avatja ezt a nyitó szakaszt. Ugyanúgy nem szólalnak meg együtt, mint Beethoven G-dúr zongoraversenyének középső tételében, amelyben Orfeusz küzd meg az alvilággal. A g-e-d-e simogató íve csak a zenekaré (amely itt a szólistával teljesen egyenrangú partner), azt dialógusuk során egyszer sem veszi át a zongora.

A következő egységhez a zongorán elejtett, meghatott nagy terc nyit kaput. Izgalmas zene ront át rajta. Már nem különül el egymástól a zongora és a zenekar. A szólista ehelyütt olykor ütőhangszer, máskor virtuóz, fiatalos vadóc. A szenvedélyes lendületű középrészt mindeközben át- meg átjárja az a misztikum, amely Bartók egyedülálló természetzenéinek sajátja az „Éjszaka zenéjé"-től (Szabadban) a Cantata profanán át a Concerto Elégiájáig. A sejtelmes, vadregényes táj minden titokzatossága felsorakozik a partitúrában.

Ugyanazzal az elhullajtott könnyes nagy terccel, amellyel útjára engedte Bartók az első egységet, visszahozza ismét. A szélesre tágított nagyzenekar a szóló zongorával közös, izmos, férfiasan erőteljes hangját felváltja a kezdőszakasz szertartászenéje. Ám ekkorra már mindössze négy ütemre zsugorodik, mintegy idézetként, emlékezés gyanánt. Csakhogy a g-e-d-e - hiszem, hogy szimbolikus tartalmú - vonós dallamához most már a zongora is hozzá társul s bár végezetül lényegében magára marad, a zenekartól átvett g-e-d-e általa kapja meg a főszereplőnek kijáró nyomatékot. Ez a négy hang olyan, mint egy vezérfonal Bartók életművében, olyasmi, mint az ún. Mozart-jelige (dó-ré-fá-mi), vagy J. S. Bach névaláírása „A fúga művészeté"-ben. A befejező e hangra a zongora billentyűin rásugárzik a dúrhármas napsugara, mintha pótolni akarná a „Halotti ének" elvesztett nyugvópontját. Az ott lemaradt alaphang itt kap glóriát.

Beethoven odaadó orvosának mond hálát az op. 132. a-moll vonósnégyesében, Bartók zongorakoncertje a gyógyíthatatlan kór árnyékából köszöni meg a fáradhatatlan, rendíthetetlen segítő szándékot szeretett asszonyának. Beethoven soha nem nyeri vissza hallását, Bartók nem épül fel. Beethoven 57, Bartók 64 esztendősen ment el, de hálaénekük itt maradt és halhatatlanná vált. A művészet fölött a halálnak sincs hatalma, vele szemben a könyörtelen Vén Kaszás is kénytelen meghátrálni.

Elhagyhatatlan utóirat

Gimnáziumi növendékeimet egy ízben valósággal lázba hozta a „Halotti ének" elhalása és megcsonkulása. A ritardandó-val és ppp-val is legyengített zongoradarab elhagyatott d hangja és lezáratlansága módfelett felkavarta őket. „Ez olyan - mondta egyikük - mintha egy másik szobában felejtettem volna valamit és miután bementem érte, magától becsukódna az ajtó s már nem tudnék többé visszamenni. Valamilyen láthatatlan szellem tartana fogva és én teljesen megdermednék, az ajtót pedig lehetetlen már kinyitni. Álmodtam ilyesmit, rémes volt, csurom víz lettem mire felébredtem. A legszörnyűbb az egészben a tehetetlenség érzése volt. Tanár úr! Lehet, hogy ilyen a halál?" Esetleg úgy vélte, tanár létemre okosabb vagyok, netán tájékozottabb a Megmagyarázhatatlan dolgában, mint ő. Tévedett. Döbbent csend kíséretében, némi gondolkodás után, kissé elsápadva megadtam az erre a kérdésre adható egyetlen tudományos megalapozottságú, felelősségteljes választ: „Nem tudom!" Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Mit mondjak - megkönnyebbültem.

Az írás eredetileg a Parlando 2011/3. számában jelent meg.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Könyv

Szállj költemény – Kortárs költemények, katonás színészek előadásában

A Katona öt színművésze, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Rezes Judit, Tasnádi Bence és Vizi Dávid mondják el kedvenc kortárs költőik egy-egy versét a költészet napja alkalmából.
Színház

Egy olasz művész életre kelti a szobrokat – így nézhetett ki az egyik legismertebb ókori drámaíró

Az ókor nagy költői és énekmondói ma már csak fehér márványszobrokról és stilizált képekről néznek vissza ránk üveges szemmel, és elképzelni is nehéz, hogy egykor ők is homlokráncoló, keményen dolgozó, vagy éppen kocsmákban mulatozó, élvezeteket hajszoló emberek voltak.
Vizuál

A nomádok földjén - Chloé Zhao történelmet ír

A fiatal kínai-amerikai rendezőnő rekordok sorát dönti meg harmadik játékfilmjével, A nomádok földjével. Április végén az is kiderül, hogy hat jelölésből hányat vált díjra az Oscar versenyében. Bemutatjuk Chloé Zhaót.
Vizuál

A nomádok földje kapta a BAFTA fődíjait

Chloe Zhao drámája hét díjra volt esélyes a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) vasárnap esti londoni díjkiosztóján, amelyből négyet el is hozott.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Edu-Art gyerek

Kányádi Sándor mesét mond a krumpliról

A televízió hőskorában, amikor a látványláda értéket közvetített, Kányádi Sándor elmondta a Krumplis mesét a Cimbora című tévéműsorban. A műsor nevét azóta alapítvány őrzi, és a Balatonon rendeznek foglalkozásokat a gyerekeknek.
Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.