Október 3-tól a Kossuth Klubban az 5K Központ szervezésében publicisztika, szépíró, kreatív írás (gyerekeknek és fiataloknak is), műfordítás, webvideó tanfolyamok mellett szabadegyetemi előadás-sorozat indul. Utóbbi keretei között "Az Operaház titkai" címmel operabeavató szemináriumra is lehet jelentkezni, melyet Bóka Gábor vezet. Őt kérdeztük a miértekről és a hogyanokról.

- Hogy néz ki a félév programja? Milyen főbb fókuszpontokat választottál, és miért?

- A félév programja meglehetősen szerteágazó: általános alapismeretek, például operatörténeti áttekintés mellett szóba kerülnek majd olyan témák, mint az operajátszás szervezeti keretei itthon és külföldön; a librettók és - ami a szívemnek irodalomtanárként különösen kedves - a műfordítások kérdése; vagy hogy mit csinál egy énekes és egy karmester (terveink szerint ezen témákhoz vendégeket is hívunk). A központban azonban előadások elemzése állna, olykor csak részleteiben, felvételről, de a kurzus része két operaházi produkció megtekintése is. Mivel e tekintetben kész tényekhez, vagyis a műsortervhez kell alkalmazkodnunk, nem sok választási lehetőségünk volt. Végül a Turandot és a Bohémélet című Puccini-operákat fogjuk megnézni: így azt is mondhatjuk, a félév központi szerzője Puccini lesz.

- Kiket vártok a tanfolyamra?

- A kurzus célja az ismeretterjesztés: ismerkedünk az operaműfajjal; ha tetszik, megpróbálunk kulcsot adni ahhoz, hogy mit és hogyan érdemes hallgatni, nézni. Nem tudományos részproblémákra fogunk koncentrálni, ugyanakkor nem is maradnánk meg azon a szinten, hogy melyik opera miről szól. Száz éve még aligha lett volna szükség ilyesfajta kurzusokra: a színházba járó polgárság mindennapjainak része volt az opera - rendszeresen látogatták az előadásokat, az újságok is nagy terjedelemben foglalkoztak velük (ma a sajtó nagy része csak az igazgatóváltásokat tartja érdekesnek), a látottak és hallottak társalgási témát jelentettek. Röviden: volt operakultúra. Ma - legalábbis idehaza - nincs. Létezik (egyre csökkenő mértékben) operajátszás, és van egy heterogén, nagyon eltérő előismeretekkel, elvárásokkal rendelkező, számban egyébként aggasztóan fogyatkozó réteg, amelyik jár az Operába. Ezek a nézők egy dologban egyeznek: többségük nem magáért az előadásért megy be az épületbe, kevesen tudják közülük, hogy valójában mire érdemes figyelni egy ilyen alkalommal. Ezen próbálunk segíteni. Olyan érdeklődőket várunk tehát, akik nyitott füllel és szemmel szeretnének operába járni.

- Miben nyújt többet ez a kurzus, mintha az ember "csak úgy" elkezdene ismerkedne az operával?

- Aki önerőből fog hozzá a műfajjal való ismerkedéshez, előadások látogatása, illetve lemezhallgatás, DVD-nézés mellé nyilván a közkézen forgó operakalauzok valamelyikét fogja segítségül hívni. Nagyon sok ilyen jellegű munka áll rendelkezésre magyar nyelven, s ezek között akad néhány egészen alapos, valóban minőségi munka is. Általánosságban elmondható azonban, hogy az operakalauzok csak a művekre koncentrálnak: vagy koronként, vagy országonként időrendi sorrendben veszik a komponistákat, felsorolják műveiket, beszélnek a keletkezésükről, ismertetik a cselekményt, esetleg felvázolnak egy-két szempontot a műértelmezéshez. Azonban a legritkább esetben szólnak arról, hogy az opera komplex színházi műfaj. Egy példa: közhely, hogy egy operaszövegkönyv általában valami rémes ostobaság, de ez mindegy is, mert az a fő, hogy a zene jó legyen. Pedig ez nem így van: egyszerűen arról van szó, hogy a librettók nem olvasásra készültek, más dramaturgiai szabályoknak kell megfelelniük - mivel az opera teljesen más törvények szerint működik, mint a prózai színház. Persze hálás dolog viccet csinálni néhány extrém operai helyzetből, a leszúrása után még negyed órát éneklő Gildából és hasonlókból, de legalább ennyire izgalmas megérteni, hogy miért más a zenés színpad, mint a prózai. És ha ezt megértjük, egy lépéssel közelebb jutunk ahhoz is, hogy miért nincs igazuk azoknak, akik azt állítják: az operában voltaképpen nincs is szükség rendezőre, elég lenne úgy színpadra állítani a darabokat, ahogy a szerzők megírták, azaz hogy miért olyan fontos a rendező szerepe a mai operajátszásban.