Edu-Art

"Mindig a legmagasabb színvonalon kell tanítani"

2014.01.12. 08:00
Ajánlom
Az ország első zeneiskolájaként alapított Tóth Aladár Zeneiskola ebben a tanévben ünnepli fennállásának 110 éves évfordulóját. Magyar Margit igazgatónőt a Parlando riportere jubileumról, átépítésről, tervekről és a hungaricumként kezelendő magyar zeneiskolai hálózatról is kérdezte. INTERJÚ

Impozáns terem, elegáns, szép színekkel, rejtett világítással, hangjegyekkel ékesített lámpákkal, hangszigetelő ajtókkal. Méltó hely a koncertekhez, ráadásul a tervezésnek megfelelően az akusztikája is remek. A Tóth Aladár Zeneiskola új helyén - a terézvárosi egykori Két Szív utcai épületben - ez a helyiség jelzi, merre szeretnék folytatni a felújítást, hiszen az egykori általános iskola (tervezte: Feszl Frigyes 1873) jelen állapotában még nem ideális helyszíne a zeneoktatásnak. Az igazgatónő, Magyar Margit azonban bízik abban, hogy sikerül az egykori épület szépségét megőrizve kialakítani a zenét tanuló növendékek számára megfelelő környezetet.

Az ország első zeneiskolájaként alapított iskola, mindeközben ebben a tanévben ünnepli fennállásának 110 éves évfordulóját. Még szebbé teszi a jubileumot, hogy augusztusban "Bonis Bona - A nemzet tehetségeiért" díjat kapott Magyar Margit, a Tóth Aladár Zeneiskola igazgatója, s az elismerést intézménye egy másik pedagógusa, Ácsné Szily Éva, hegedűtanár is átvehette.  Pedagógus napon Feketéné Kurcsinka Erzsébet zongoraművész-tanár, korrepetitor kapott Németh László díjat, augusztusban a köztársasági elnök a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta Ispánkiné Gede Éva énektanár karvezetőnek.


- Tavaly költöztek át. Mennyire rendezkedtek már be? Hogyan érzik magukat az új helyszínen?

- Változóan. A nagy teremben, amely sok segítséggel, támogatással épült nagyszerűen. Köszönet érte egykori fenntartónknak - Terézváros Önkormányzatának -, szülőknek, támogatóknak. A terem, alapító igazgatónk, Fodor Ernő nevét viseli. Nemcsak a hangversenyek helyszíne, hanem vizsgáknak, előadásoknak, kurzusoknak is otthont ad. Ezért kellett elsőként megépülnie. Egy éve, december 1-jén adtuk át a nyilvánosságnak, és igazán örömteli volt az első közös, advent, amelyen szülök, tanárok, gyerekek együtt ünnepeltünk.

- A szülők megszokták már az új épületet?

-  Megjelent már az idei két Hírmondónk, amelyekben sok információt adunk arról, hogyan is éltük meg a székhelyváltozást. A szülők látják azt, hogy mi nem változunk. Az iskolát a benne lévő emberek jelentik, nem az épület. Azt, hogy milyenné tesszük ezt a házat, az rajtunk múlik. Ezt az épületet szépre álmodta meg egykor Feszl Frigyes, hiszen látjuk a stukkókat, a kovácsoltvas korlátokat, a gipszmintákat. S mindebben mi már látjuk azt a fantasztikus "gyerek zenepalotát", ami ebből felépíthető. Közösségi tereket, tornatermeket a gerinc gondozásához, interaktív játékokat, a zenei gyakorló programokat a folyosón elhelyezett monitorokon, a zenehallgatás lehetőségét a szabadidőben vagy a következő órára várakozva... stb.) A művészeteket összekapcsolva kiállító tereket a folyosókon. A zenét tanuló kisgyerek nem tud olyan módon sportolóvá válni, mint a többiek, de meg kell tanítani őket a kiegyensúlyozottságra, a mozgás fontosságára. Az új helyen szerencsére van tornaterem, de tükrös helyiség is. A tantermek is nagyobbak, ezt pozitívan értékelik a tanárok. Látjuk, hogy mit szeretnénk, hogy a környezet hogyan válhat szebbé, az oktatás céljait jobban segítő hellyé.

A Terézvárosi Önkormányzat és a tankerületi igazgató támogatásával most fejeződik be egy tanterem felújítása. Ha ez a program sikerrel zárul (hangszigetelés, nyílászárók cseréje, padló kialakítása), akkor fokozatosan el lehet készíteni az összes tanteremre a megfelelő tervet. Eközben a jövő nyáron a legfontosabb a fűtési rendszer felülvizsgálata valamint a tornaterem teljes körű felújítására kerül sor. Bízunk a fokozatos fejlődésben.

 - Mennyiben okozott változást a létszámban, hogy átköltöztetek ebbe az épületbe?

- Kétségtelen hogy vannak szervezési gondok, ha az egyik helyről a másikra kell menni, de közel van ez az épület a régi székhelyünkhöz is, a tanulói létszámunk nem csökkent. Az elmúlt tíz évben közel azonos, 770-780 tanuló. Akik igazán "sérültek", azok a Derkovits Általános Iskola növendékei, akik pedig most "jobb helyzetbe" kerültek azok az Erkel Általános Iskola tanulói. A "Derkóban" az átlagosnál több szülői-tanári együttműködésre van szükség, hogy a gyerekek zenetanulása ne sérüljön. A mi tanáraink segítenek megoldani ezt a helyzetet. Egyesével hozzák át a kisgyerekeket, mivel a "Derko" már évtizedek óta az egész napos iskola-modellben dolgozik. A félórás hangszeres órákat - elsősorban az alsósoknak - délidőben szervezzük, de most át kell hozni a kicsiket ebbe az épületbe, ez nem könnyű. Nagyon sok kompromisszumra van szükség ennek a kezeléséhez. A "Derko" iskola vezetőinek és tanárainak empátiája, támogatása biztosítja, hogy nem alakult ki igazi probléma.

Azonban az igazi feladat a 2013-2014. tanév szeptemberében kialakítandó tanulás volt, tekintettel az új szabályok szerinti iskolai működésre, ill. a szabályok értelmezésére. Sajnos sok kis gyerek csak késő délután tud zeneórára jönni. Ez a csoportos foglalkozások szervezésénél jelent igazán gondot, mivel a szabály azt mondja, hogy az általános iskola igazgatója a szülő kérése után megvizsgálhatja, hogy támogatja-e a "külön"órára való járást, a tanítási idő és délután 4 óra között. Nem kötelező kiengedni a szülő kérésére a gyereket. Vannak olyan vezető kollégák, akik élnek is a törvény által adott jogkörükkel. Úgy döntenek, hogy csak például délután 3 óra után lehet zenei órákra menniük az alsó tagozatos gyerekeknek. Egyrészről értem, ami történik, másrészről kétségbe esve figyelem. Sok kis gyereket sújthat esélyegyenlőtlenség. S ez még csak a felszín. A szerkezete a tanítás lehetőségének. Nem beszéltünk az utazás (kistérségek közlekedése), a tanításért fizetendő összegek, stb. helyzetéről. Nagyon bízom benne, hogy valóban figyelünk a gyerekekre. Mert nélkülük nincs jövő. Engedjen meg egy látszólag nem ide tartozó példát. 32 éve tanítok. Szeretem, amit csinálok, s úgy érzem, a gyerekek is szeretnek velem tanulni. Ez idő alatt nem fordult elő, hogy növendék elaludt volna az órámon.

A múlt héten megtörtént. Megkérdeztem óra után, mi történt az elmúlt napokban? A beszámoló alapján napi 12-14 óra "munka" - tanulás, iskolai kötelező programok és plusz külön óra (zenei, tánc) - után kb. minden este 11 óra körül fekszik, és 6 órakor kell. Szerintem ez egy felnőttnek is sok lenne. Vagy akkor, ha mi így csináljuk, tudjuk, hogy mi az oka vállalásunknak. De egy gyerek csak kiszolgáltatva teljesíthet... és a gyerek azt a feszültséget is megéli, amit mi felnőttek a hétköznapokban átélünk. A mi mentális fáradtságunk ugyanúgy része az ő fizikai fáradtságuknak. Látnunk és tudnunk kell, hogy ők a legkisebb rezdülésünket is érzik, még ha nem is tudják szavakba önteni pontosan. Ezen az állapoton sürgősen változtatni kell. S csak a felnőttek egymás iránti nyitottsága, együttműködése, segítheti át ezen a helyzeten a gyerekeket.

 -  Mi a helyzet a kötelező nyugdíjazással?

- Ennek hatása közel nyolcvan kisgyerek tanulásánál vált kérdéssé az elmúlt tanév végére. A mi érintett kollégáink - tankerületi igazgatónk támogatásával - befejezhetik megkezdett feladataikat. Szerződéssel tanítanak. Az országban azonban nagyon sok helyen ez nem így valósulhatott meg. Sok fiatal egyetemistáról tudok, akik el kezdtek tanítani, ill. a rendszerben tanító aktív kollégák magas óraszámáról is hallok. A tapasztalat azt mutatja, évekre visszamenően, hogy egy-két esetben nagyon szakfüggő, pedagógusfüggő, hogy egyáltalán létrejön-e a jelentkezés a meghirdetett állásra. Klasszikus gitárra például „vadásszuk" a kollégákat. A tanulók szempontjából sem mindegy mi történik. Van, aki hatodik éve jár ugyanahhoz a tanárhoz, majd szakképzésre jelentkezik, és mondjuk azt, hogy mással folytassa? Miközben általános tanterv szerint tanítunk, azért minden személyesre, az adott tanulóra van szabva. Középiskolai felvételi előtt a gyerek egész életpályáját meghatározhatja, hogy kivel, hogyan készül fel. A fokozatosság bevezetése segítette volna ezt a folyamatot... Mi szerencsések voltunk.

 - Hogyan kezdődött a jubileumi tanév?

- A jubileumi tanévet nyitó ünnepi tantestületi értekezleten - amelyen jelen volt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ VI. tankerülete igazgatója Debnár László, helyettese Bálint Judit, valamint a Terézvárosi Önkormányzat Oktatási osztályának vezetője Dunai Mónika és munkatársai Ivádyné Chambre Vivien és Staudinger Beáta - került a hangversenyterem fő falára Barabás Márton Munkácsy-díjas képzőművész alkotása, a Nagy Facsiga, amely a zongora kalapácsainak nagyításából készült síkplasztika. Az alkotás a különböző művészetek közötti összhang, a "meglátás" erejének üzenete az iskola hangversenytermének falán. Nagy és mély öröm, hogy a hétköznapok bármelyik percében növendékeink megcsodálhatják e kivételes alkotást. Remélem, hogy az alkotót még jobban megismeri ezáltal is a közönség, aki elkötelezetten foglalkozik a zene megjelenítésével különböző alkotásaiban.

 - Az épületben megfelelő helye lesz a 110. születésnapot ünneplő sorozatnak?

-  A 110 éves jubileumot több helyen is köszöntjük. Először is megújult iskolai honalapunk. A programokkal kapcsolatban ott mindig friss híreket olvashatnak. Három nagy rendezvényünk lesz. Az első február 7-én, itt az iskolában megnyíló kiállítás. Különböző tárgyak, képek, tablók vezetik majd a látogatókat, hogy megismerjék történetünket. Alapító igazgatónk kedvenc kávéházát - az Oktogon melletti Edison kávéház - is megidézzük. Márciusban a terézvárosi közösségi színtérben (E10) kerül sor arra a vetélkedőre, amelyen a fővárosi zeneiskolásokat szeretnénk vendégül látni, hogy bemutassák, mit tanultak meg rólunk (Terézvárosról, iskolánkról, a terézvárosi zenei intézményekről), magukról (egykori híres diákokról, tanárokról) és egymásról (közös zenélés). Szeretnénk a jubileum kapcsán megszólítani minden fővárosi zeneiskolát. Kis csapatokban vetélkednének a gyerekek, így mindenki sokféle történetet ismerhet meg, egyrészt a zenetörténetről, zenepedagógiáról, másrészt pedig Terézváros érdekességeiről. Például arról, hol lakott Mahler, milyen különlegességeket tudunk az Operaházról, a Zeneakadémiáról. A gyerekeket komplexen próbáljuk megtanítani arra, kik azok a magyar zenepedagógusok, akiknek munkáján keresztül még mindig élő ez a hálózat. A csapatmunka interaktív feladatokból áll, amely során kutakodni, filmezni, fotózni, zenélni kell. Nekünk annyi lesz a szerepünk, hogy "súgó"gyerekeket küldünk a csoportokhoz.

A tanévet ünnepi hangversennyel szeretnénk búcsúztatni a megújult Zeneakadémia gyönyörű hangversenyterméből.  Mind e közben minden tanszak megrendezi színes, egyedi, saját ünnepi programját, egykori növendékek, tanárok, barátok találkozóját. De lesznek különlegességek is, például Eckhardt Gábor előadása "...mikor én még kis srác voltam...", vagy a 110 évhez kötődő, op. 110-es számmal  jelölt alkotások megszólaltatása tehetséges, fiatal művésztanárainkkal.

S ha már a számoknál tartunk. Iskolánk történetének 110 éve alatt éppen 11 féle névvel láttak el bennünket. Sokat gondolkodtam miért lehet ez, hiszen 110 éve ugyanazt tesszük. A zeneszeretetére és a zenélés örömére tanítjuk a gyerekeket, lépésről, lépésre és segítünk eldönteni, hogy ez hivatásul válassza-e a tehetség. S ezt a tudatosan vezetett programot hívjuk zeneoktatásnak. Ahol pedig ezt tehetik a tanárok, az a zeneiskola. A magyar zenepedagógia messzire jutott. Híre, neve rangja a világban megfellebbezhetetlen. Ha viszont most, még sem sikerülne teljes mértékben így éreznünk, akkor abban benne van ez a 11 féle név.

Mert egy iskola nevének változása, a külső környezet változását is jelenti, szükségből vagy lehetőségből. De a pedagógia ezt az átlag 10 évenkénti változási sűrűséget nehezen éli meg. A hungaricumként kezelendő zeneiskolai hálózat - amelynek az egykori Fodor Zeneiskola az első iskolája - reményeink szerint őrzi elődei hitét, tudását, innovatív szellemét. De a fejlődéshez biztonság kell. Különleges, ahogy ki-kiviláglik, hogyan kellett a mindenkori környezeti és társadalmi helyzethez alkalmazkodnia az iskola nevének, s szinte hősies, ahogy megpróbálták a saját értékeiket mindenekfelett átmenteni, megőrizni az egykori tantestületek. Büszkeség és felelősség ez a 110 év. Reiner Frigyes, Waldbauer Imre, Weiner Leó, Kadosa Pál, Szokolay Sándor, Dobszay László nyomdokaiban járni. Az egykori tanítványok pedig behálózzák a világ valamennyi pontját. E nyomok megőrzésére készítjük el azt az interjúkötetet, mellyel tisztelegni szeretnénk elődeink munkája előtt. Múltunkról szól a jövő generációjának.

- S hogyan látja a jubiláló iskola jövőjét?

- Az elődök tudásából merítve, kollégáim kiváló munkájával, hitünkkel, bizakodva látom a jövőt. Biztos vagyok benne, hogy a hungaricumként kezelhető zeneiskolai hálózat - e miatt is figyel ránk az egész világ - tovább fejlődhet. A jubileum kapcsán azt látom, hogy az egykori Fodor iskola üzenete jelenti az egyetlen utat a jövőhöz: mindig a legmagasabb színvonalon kell tanítani. Össze kell egyeztetni a társadalom igényét és azt a szakmai maximalizmust, amit az elődök ránk hagytak, s e kettő alapján kell továbbhaladni. Engedje meg, hogy az első negyedszázadot összefoglaló jubileumi könyvből idézzek: "...Nekem azonban a bátorsága imponál legjobban. Ami értékest a modern zenepedagógia kitermelt, ami fölött mások vitáznak, gondolkodnak, töprődnek, vagy aggályoskodnak, azt a Fodor Zeneiskola bátran és eredményesen magvalósítja." - írta Harmat Artúr a székesfővárosi zenetanfolyamok szakfelügyelője az egykori évkönyvbe (1928).

Ez az, az üzenet, amit mindenekfelett szem előtt tartunk, mi a TAZI tanárai, itt és most a megújuló köznevelésben, a XXI. század első évtizedeiben. Mert tudjuk, hogy mindaz, amit teszünk, a jövő nemzedékének esélyeit növeli. Közösségként ápoljuk, védjük azt az értéket, melyet 110 éve kezdett felépíteni Fodor Ernő, s melyről iskolánk névadója - Tóth Aladár - így ír: "Ha embernek születtél, zenére termettél."

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Klasszikus

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Vizuál

Online térképen böngészhetőek híres emberek egykori otthonai

Mindig is érdekelt egy utadba eső épület története? Esetleg az izgatott, hogy hol éltek a magyar kultúra ismert alakjai? A Lechner Tudásközpont két online térképével órákra le fogod foglalni magad.
Színház

Mácsai Pál: „Az egypercesek nem csak intellektuális sziporkák”

Egy nemrégiben tartott irodalmi beszélgetés egyik vendége Örkény István „magyar hangjának” nevezte Mácsai Pált. Az Azt meséld el, Pista! című monológot huszonhárom éve adja elő a legkülönbözőbb helyszíneken. A Zsidó Művészeti Napokra is Örkény-esttel készül.
Jazz/World

Zenészlegendák ünneplik a 75 éves Joni Mitchellt

Március 23-án egyetlen alkalommal az Uránia Nemzeti Filmszínházban láthatjuk a legendás énekes-dalszerző hetvenötödik születésnapjára rendezett Los Angeles-i koncert felvételét, Joni 75 – Sztárok köszöntik Joni Mitchellt címmel.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Edu-Art gyerek

Kányádi Sándor mesét mond a krumpliról

A televízió hőskorában, amikor a látványláda értéket közvetített, Kányádi Sándor elmondta a Krumplis mesét a Cimbora című tévéműsorban. A műsor nevét azóta alapítvány őrzi, és a Balatonon rendeznek foglalkozásokat a gyerekeknek.
Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.