Edu-Art

Múltidéző - Kodály Zoltánról

2012.12.17. 16:13
Ajánlom
A 130 éve született mestert ugyan mindenki szófukarként jellemezte, mivel a hozzá intézett kérdésekre jó ideig nem válaszolt, s ha nagysokára megszólal, akkor is többnyire egyetlen mondattal felelt. Amit azonban mondott, az nyomdára kész volt. Emellett sok anekdota keringett róla; ezek java részét nem ráruházták, ő volt forrásuk is: egész életén át éles ésszel és csalhatatlan ítélettel találta meg a helyzetnek megfelelő mondatot, megoldást - köztük anekdotákba kívánkozókat is.

Majd' mindenki ridegnek, morcosnak, zárkózottnak, komornak, ingerültnek ítélte. "Nem volt könnyű em­ber"  mondotta Doráti Antal; "Nem volt udvarias; alaphangja volt az irónia." - jellemezte Fischer Sán­dor. Polgár Tibor szerint "csípős, gunyoros", Gergely Pál szerint "szókimondó" volt. Mérhetetlenül szigorú tanárként emlékezett rá Frid Géza. Sebestyén András szerint az érzékenyebb idegrendszerű tanítványai lemorzsolódtak: nem bírták elviselni iróniáját. Demény János is rögzítette: soha egyetlen jó szót sem kapott Kodálytól. Amint ebből is kiderül, dicséret ritkán hagyta el ajkát. Többen mondták: ha nem szólt, már elismerésnek hatott. Ha biccentett, vagy még azt is mondta: jó; akkor ez már dicséretnek számított. Ritkán mondta: nagyon szép. Jellemző erre az alábbi történet:

Egy zeneszerző-palánta egyszer kérte a Mestert, nézze meg kompozícióját. Kodály szokása szerint a tante­rem ablakánál állva kinézett az utcára, és hallgatott. Amikor a csend már kínos lett, ifjúnk bátortalanul megkérdezte, vajon otthagyhatja-e kéziratát. Újabb hosszú szünet után Kodály még mindig mozdulatlanul ennyit mondott:
- Hagyja.
Az ifjú két hét után újra megjelent. Feszengve kérdezte: - Meg tetszett már nézni a művemet?
Hosszabb szünet. Majd Kodály:
- Nem.
- Akkor... majd eljövök máskor, tanár úr... Mikor jöhet­nék?
A válasz, a szokásos szünet után, úgy hangzott:
- Egy hónap múlva.
Hősünk a megnevezett határidő után ismét megjelent. A párbeszéd nagyjából ugyanúgy folyt le, mint egy hó­nappal korábban. Újabb terminus, újabb megjelenés. Ez alkalommal a fiatalember rögtön rátért a lényegre:
- Meg tetszett nézni? Kodály, hosszabb generálpauza után:
- Meg.
A fiatalembernek felcsillant a szeme:
- Ó, nagyon köszönöm, tanár úr, igazán boldog vagyok. És... hogy tetszett találni, milyen a darab? Mamutszü­net. Egy légy zümmögött a szobában, akkor menny­dörgésnek tűnt. Amikor elhallgatott a légy, némi to­vábbi szünet után Kodály megköszörülte a torkát és - mozdulatlanul - ennyit mondott:
- Rossz...

Szűkszavúságát óráin is megőrizte: egy-egy keresetlen, de jól megtalált szóval életre szóló eligazítást adott. Egy órán az elemzésre felszólított hallgató négysorosnak vélte az elemzett, szokatlan formájú, háromsoros népdalt. Kodály indokolást kért, de az indokolás késett. Spontán beszólások következtek a hallgatóktól: háromsoros... négysoros... háromsoros. „Valaki álljon fel és indokolja meg akár az egyiket, akár a másikat” – szólalt meg Kodály. A bátrabbak egyike felállt és az elemzett dalra nyitott könyvvel a hallgatók felé fordulva, marxista szemináriumokon kipróbált elméncséggel javasolta a megoldást: ez a dal minőségileg négysoros. Kodály rezzenéstelen arccal várt egy kicsit, aztán szúrósan megjegyezte: „És mondja, nyakakitekertileg hány soros?”

Doráti mesélte, hogy egyszer fölkötött karral, gipszben ment órára. Kodály komoran kérdezte tőle, mi történt vele. "Eltörtem a karomat, tanár úr." "Hogyan csinálta?" "Leestem a lóról." "Minek ment fel?" "Nem lehet mindig csak ülni!" – válaszolt Doráti kissé ingerülten. Újabb hosszú pillantás, majd Kodály:  "Hát hiszen a lovon is csak ül."

Ha már Kodály – különösen fiatal korában – igen szűkszavú volt, akkor beszélt helyette felesége. Egy nyári napon ifj. Bartók Béla rákoshegyi kertjében ebédeltek ötösben: Kodályék és a Bartók család. Szokás szerint Kodályné vitte a szót. Kodály egyszerre csak rámutatott, egyetlen szó nélkül, a felesége előtt lévő zöld salátára, melyet erre tüstént bekapott. Talán tíz perc elteltével megszólalt Kodály: „Csak azt mutattam, hogy egy hernyó mászik rajta.”

A Kodályról szóló visszaemlékezések kiemelik, hogy idős korában is milyen fiatalos lendület hatotta át – évtizedeket letagadhatott volna korából. Amikor viszont korábban egy vendégségben megkérdezte a hegedülő házikisasszonyt, hány éve tanul zenélni, és azt válaszolta, hogy nyolc éve hegedül, Kodály közölte: „mind a nyolcat letagadhatná”. Egyébként a szellemi frissességét talán a Vásáry Tamásnak tanácsoltak miatt őrizhette meg: „mielőtt megnősülne, tanulja meg a Wohltemperiertes Klaviert minden hangnemben és három nyelvet”.

Kodályra amúgy jellemzőek voltak váratlan megnyilatkozásai. Nyolcvanadik születésnapjára huszonegy zeneszerző komponált egy-egy változatot I. vonósnégyesének valamely témájára. A neki ajándékozott partitúrákat e meglepő kérdéssel nyugtázta: „Hogyan tudtak ennyiféle kottapapírt összeszedni?”

Tamási Áron is aligha örült kérdésének: „Hogy van az, hogy Pesten annyi Tamási Áronnéval találkozik az ember?” Sándor Györgyöt nyolcévi távollét és a második világháború után mindössze így üdvözölte: „Megráncosodott!” Négyévnyi hadifogság után felkereste Kodályt Nádasy Alfonz; reakció: „Isten hozta, ugye megtanult oroszul?” Az igenlő válaszra Kodály hozzátette: „Akkor kezdjük a munkát.”

Az ellenvetésre, hogy Párizsba az UNESCO ülésére ne Lajtha László menjen ki, mert modora nyers, Kodály ezt mondta: "Lajtha olyan jól beszél franciául, hogy nyugodtan gorombáskodhat."

Kodály kedvence a siklósi olaszrizling és a fodormentatea mézzel volt, erről tanúskodnak többek között Galyatetőn eltöltött napjainak számlái. Amikor viszont bement Kádár Jánoshoz, és az megkérdezte, hogy mit kér, csak ennyit válaszolt: „még egy énekórát”.

Zárásként még egy idézet azoknak, akik esetleg kételkednének a leírtak hitelességében: „Maga nem ismeri a zeneirodalmat! Jövő szerdáig, kérem, ismerje meg.”

Források:
Sárosi Bálint: Kodály, 2007. (Elhangzott 2007. május 7-én, az MTA Közgyűlésén)
Bónis Ferenc (szerk.): Így láttuk Kodályt. Budapest, Püski Kiadó, 1994.
Kodály Zoltán: Visszatekintés. Sajtó alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc, Budapest: Argumentum, 2007.

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

Átadták a 44. Magyar Filmszemle díjait – Tarr Béla életműdíjat kapott

Tizenhárom év szünet után visszatért a magyar mozgóképkultúra egyik legfontosabb eseménye, a Magyar Filmszemle. A rendezvény hagyományosan filmes verseny is volt, az ünnepélyes díjátadót február 9-én tartották meg a Corvin mozi Korda termében. A díjakat a versenykategóriák zsűrijei ítélték oda, és adták át.
Színház

„Apu, azt hadd kérdezzem meg…” – Léner Péter és Léner András a Mester és Tanítványa podcastban

Apa és fia beszélgetésével folytatódik a Magyar Színházrendezői Testület frissen indított podcast-sorozata, amely a Fidelio online felületein jelentkezik kéthetente. A második részben Léner Péter színházi rendezőt kérdezi fia, Léner András színházi rendező, a Magyar Színházrendezői Testület alelnöke.
Színház

Hajdu Steve: „Egy színésznek a saját halálát is könnyebb lesz feldolgozni”

Két nap alatt fogytak el a jegyek a Centiről centire márciusi előadásaira is, nézői várólista van a produkcióra a Rózsavölgyi Szalonban. A darabot Őze Áron rendezte, és játszik is benne Marjai Virág, Dobó Kata, valamint Hajdu Steve mellett, aki szerint Magyarországon is kezd hobbivá válni a színészet. De nem csak erről kérdezte őt a Fidelio.
Színház

Haumann Máté: „Hamlet szerepe három embert igényel egyszerre”

Február 7-én mutatta be a Magyar Színház Shakespeare örök klasszikusát, a Hamletet, Eperjes Károly rendezésében. A címszerepet Haumann Máté alakítja, aki szerint az előadás összekovácsolta a társulatot. Erről is beszélt nekünk. Villáminterjú.
Tánc

Tánc Valentin-napra: jövő héten látható a Liliom

Magyarországon egyedülálló táncszínházi előadás a Liliom, a szerelem, a szenvedély és a sorsfordító döntések története. A Feledi Project előadása modern mozgásvilággal és érzelmekkel teli koreográfiával kelti életre Molnár Ferenc világhírű darabját. A Liliom február 19-én látható a Nemzeti Táncszínházban.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Edu-Art gyerek

Kányádi Sándor mesét mond a krumpliról

A televízió hőskorában, amikor a látványláda értéket közvetített, Kányádi Sándor elmondta a Krumplis mesét a Cimbora című tévéműsorban. A műsor nevét azóta alapítvány őrzi, és a Balatonon rendeznek foglalkozásokat a gyerekeknek.
Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.