Edu-Art

Nagy Nóra: "A jó tanár nem önmagából indul ki"

2013.02.15. 06:59
Ajánlom
Nem mindenki zenész, aki a Zeneakadémián tanít? Bizony nem! Nagy Nóra a számos nyelven végzett fordítás és nyelvvizsgáztatás mellett a zeneakadémistákat többek között angol nyelvre tanítja. INTERJÚ

- A Zeneakadémián a nem zenészek számítanak csodabogárnak. Akart valaha zenész lenni?

- Persze! Azaz zenész nem akartam lenni, de zenét tanulni nagyon szerettem volna. Volt egy örökölt zongoránk, lelkesen püföltem, de szülői uta­sításra az uszodába kellett járnom a szemközti zene­iskola helyett. Aztán eltelt 30 év, és amikor a lányom zongorázni kezdett, én is ott voltam az óráin, és évekig buzgón gyakoroltam. Sajnos lassan haladtam, de még nem adtam föl! Egyszer biztosan újrakezdem, de mos­tanában nem lenne időm rendszeresen gyakorolni, így még várok vele. Van egy visszatérő, de ebben az élet­ben valószínűleg nem megvalósuló álmom: egy nagy rét közepén csellózok iskolai széken ülve, a tehénkém nagy bociszemekkel néz, és hallgatja.

- Mi minden jött szóba a pályaválasztásnál?

- Csak a nyelvek és az irodalom. Óvodás koromban tudtam, hogy könyvekkel akarok foglalkozni. Mindent el akartam olvasni!

- Mikor döntötte el, hogy mely nyelveket választja?

- Nehéz kérdés volt, mert két nyugati nyelvet csak az ELTE-n lehetett szakpárként fölvenni, és ide a diplomatacsemetéket leszámítva nagyjából az orszá­gos verseny első tíz helyezettje kerülhetett be. Két jól sikerült OKTV-nek köszönhetően kezdhettem el az angol-német szakot, amihez társult a finn. Az angolt máig nem sikerült igazán megszeretnem, a gimná­ziumi angoltanárom hatására választottam, és a tőle átvett módszerekkel tanultam aztán egyedül a többi nyelvet.

- Miben rejlett ez a módszer?

- Az alaposságban és abban a mai napig tartó ér­zésben, hogy sosincs vége, mindig van hova fejlődni. A tanárnőm listát írt angliai kiadású könyvekből, és 15 évesen fölvonatoztam Zalaegerszegről Budapestre, hogy beszerezzem őket. Aztán végigtanultam a nyarat, már ami a szüleim által elvárt kerti munka és építkezés mellett maradt belőle. Nosztalgiával gondolok vissza ezekre az évekre, úgy érzem, sokkal több minden be­lefért akkor az életembe.

- Nem érezte gátlónak a fizikai munkát?

- Akkor annak éreztem, de amikor már nem kellett napi két órát úszni, néhány év kihagyás után magamtól kezdtem uszodába járni. Ma ugyanígy vagyok a kerti munkával és a sporttal - a gyerekkori kényszerpályák gyakran belénk vannak kódolva, de ha később saját választásunkból tesszük ugyanezt, akár örömforrás is lehet. Ismerek embereket, akik zeneiskolai éveik alatt alig várták, hogy abbahagyják a napi gyakorlást, aztán később mégis kézbe veszik a hangszerüket. A sport idővel számomra eszközzé nemesedett: a szellemi teljesítmény fokozásának, a koncentrációjavításnak, saját határaim tágításának az eszközévé, amire első­sorban a hosszú távok alkalmasak: egy 12 órás éjszakai úszóverseny 25 m-es medencében vagy a maratonfu­tás és az ultratávok.

- Hány nyelven beszél összesen?

- Haton dolgoztam vagy akár dolgozom párhuza­mosan, angol, német, finn volt a szakom, a neolatin nyelvek (olasz, spanyol) a szívemhez állnak közel. Volt idő, amikor a franciát csodáltam, felsőbbrendű nyelv­nek éreztem, nyilván a kultúra hatására. Legotthono­sabban a németben és az olaszban mozgok, de mindig az angol kellett leginkább belőlem. Ezeken kívül tanul­tam még sok oroszt meg egy kevés latint.

- Merre vitte az egyetem után az útja?

- Az Iparművészeti Főiskolára (mai nevén MOME), ott tanítottam 18 évig. Oda általában többszöri próbál­kozás után kerültek a hallgatók, így a tanítványaim jó része idősebb volt nálam. Megirigyeltem őket, hogy még tanulhatnak. Fél évig irigykedtem, aztán vettem egy olasz nyelvkönyvet, és nekiláttam, olvastam jár­tomban-keltemben, akár egy regényt.

- Szeret az Akadémián tanítani?

- Nagyon. Az Iparművészetin is jól éreztem magam, de itt más a légkör. Más közeg, zártabb, rendkívül kul­turált közösség, olyan emberek, akiket együtt és kü­lön-külön is sokra becsülök és szeretek. Ha az ember kilép a járdára, ott fellökik, de itt bent nem! Nagyon jó látni az itteni hallgatók céltudatosságát, munkabírását, becsületességét és érzéseik őszinte megnyilvánulását. Rengeteget tanulok tőlük. Van egy lélektől lélekig kap­csolat sok hallgatómmal, pedig nem teszek semmi különöset ezért. Sokszor a diploma után több évvel is írnak, vagy meghívnak a koncertjükre. Az embert csodálom itt az emberekben. Az ELTE-n most végzem a doktori iskolát, de emberi vonatkozásban itt jobban érzem magam.

- Válogathat a fordítani valóban?

- Furcsa, de igen. Az majdnem mindegy, hogy fizetnek-e, és mikor, csak jó legyen. Jó kiadóknak dolgozom, illetve bárkinek, aki bármilyen szempontból érdekes könyvet kínál. Nem olvasom el előre, nekem is meglepetés a történet alakulása, sírok vagy nevetek, ha van miért. Megszeretem, hozzánövök, alig bírok megválni tőle. Így lassabb, de tartalmasabb a munka, ugyanis a fordítás eleve sokkal mélyebb értelmezés, mint az olvasás. A másik könyves munkám, hogy ki­adóknak olvasok, és lektori jelentést írok a könyvről, melyben ajánlom vagy sem a magyar kiadását. Ebben nem ismerek tréfát: díjnyertes, sikergyanús könyvek esetében gyakran oldalakon át részletezem azt, hogy (nálam) miért nem üti meg a mércét...

- Lehet ennyi nyelvet egyszerre frissen tartani?

- Most már lehet. Sok éven át nehezen váltottam egyikről a másikra, de idővel összeértek bennem.

- A sok nyelvvel, irodalommal számos ország kultúrája, érzésvilága megérintette. Nem gondolt rá soha, hogy külföldön éljen?

- Nem, soha. Bennem nagyon erősen él a magyar nyelv. A fordítónak magyarul kell elsősorban tudnia. Amikor egyetemista koromban fél évig az NDK-ban ta­nultam, a legnagyobb gondot az jelentette, hogy nem vihetek magammal egy könyvtárnyi magyar irodalmat. Ma már az internet megoldaná ezt, de az egyre romló itthoni körülmények ellenére sem élnék külföldön.

- Ha választani kellene fordítás és tanítás között, melyik mellett döntene?

- Nem tudnék választani. Mindkettőt egyformán szeretem. De ha az Akadémián nem taníthatnék, lehet, hogy máshol nem szeretnék, a már említett ritka konstelláció valószínűsíthető hiánya miatt.

- Mit tart egy jó tanár ismérvének?

- Nehéz általánosítani. A jó tanár nem önmagából indul ki, hanem mindig az adott diák saját igényére fi­gyel, és mindenkinek úgy tud segíteni, ahogy az neki a legmegfelelőbb. A Zeneakadémián ez különösen ér­vényes. A főtárgy tanárukkal "magánórákhoz" szokott hallgatókkal néha nehéz csoportban dolgozni. Kicsit olyan, mint egy zenekar, össze kell hangolódni, de úgy, hogy mindenki jól érezze magát.

- Van-e, amit fontosnak tartana elmondani a zene­akadémistáknak?

- Nem hiszek a nagy, csak az őszinte szavakban. Azt kívánom a mostani hallgatóknak, hogy érezzék itt jól magukat, élvezzék a diákéveiket, és örüljenek, hogy itt lehetnek. Nem tartanám szerencsésnek, ha ez az érzés felsőbbrendűségi tudattal elegyedne bennük, de legyenek tisztában a jó légkör értékével, és tudatosan vigyázzanak rá. És még valami: fontos, hogy minden­ki önmagát egyre jobban megismerve megtalálja azt, amiből belső tartalékokat képezhet. Hiszem, hogy egy jó zenész soha nem tekinti magát kialakult, kész művészembernek, hanem mindig képes a megújulásra és a fejlődésre.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Újabb nyílt levél az SZFE modellváltásáról szóló törvény kapcsán

Több mint hetven színész, rendező, színházi művész támogatta aláírásával a Színművészeti Egyetem modellváltását lehetővé tevő törvényt.
Klasszikus

Elhunyt Ida Haendel, az egykori csodagyerek, akinek Sibelius gratulált

Lengyelországban született, háromévesen felfedezték zenei tehetségét. Kanadában élte le élete jelentős részét. Sibelius levélben gratulált neki a hegedűversenyének előadásáért.
Színház

Megszavazta az Országgyűlés az SZFE modellváltását

Az Országgyűlés július 3-án döntött a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott törvényjavaslatról.
Színház

Szabó Magda: Régimódi történet – online közvetítés

A Tasnádi Csaba által rendezett történet visszarepít a múltba, ahol hasonló problémákkal küzdöttek Szabó Magda hősei, mint a mostaniak, csak szebb ruhákban.
Zenés színház

Szántó Andrea: „Tőlem kérdezed, aki nem vagyok dívatípus?”

Mezzoszoprán és alt szerepekben egyaránt tündököl: Juditként érzékeny és megejtő, Carmenként vad és szenvedélyes. Ha nem söpri el a bemutatót a világjárvány, Kundry szerepében mutatkozott volna be az Operaház új Parsifal-előadásában. Szántó Andreát március elején faggattam operákról, operaszerepekről, de óhatatlanul is magasabb kérdések felé terelődött a beszélgetés.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Edu-Art gyerek

Kányádi Sándor mesét mond a krumpliról

A televízió hőskorában, amikor a látványláda értéket közvetített, Kányádi Sándor elmondta a Krumplis mesét a Cimbora című tévéműsorban. A műsor nevét azóta alapítvány őrzi, és a Balatonon rendeznek foglalkozásokat a gyerekeknek.
Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.