Orlai Tibor ars poeticája szerint a színház nem a szakmának és nem az újságíróknak, hanem a közönségnek szól - ezt hallgatóinak is fontosnak tartja átadni, a producer ugyanis nemsokára a Werk Akadémia színházi menedzserképzésének résztvevőivel osztja meg tapasztalatait.
- Egy színházi menedzser számára mi a legfontosabb, amit tudni kell a színházzal kapcsolatban?
- A legfontosabb az alázat. A menedzser feladata a háttér biztosítása, így az alkotó folyamat során alázattal kell lenni mind a művészek, mind a közönség irányába, értéket kell képviselni és olyan előadásokat létrehozni, melyekkel a társadalom jelene felé tartunk tükröt. Ezek alapján igyekszik az Orlai Produkció is megalkotni előadásait; a repertoár megtervezésénél mindig fontosnak tartjuk, hogy olyan darabokat válogassunk, melyek amellett, hogy egy szélesebb közönségréteget is megszólítanak, alapvető társadalmi kérdéseket boncolgatnak.
- A szakmát sosem tanultad intézményes keretek között, mégis fontosnak tartod a színházi menedzseroktatást?
- Egyik szakmát sem lehet tankönyvből elsajátítani, az oktatási intézményekben is csupán az alapokat adják át, egy gondolkodásmódot, egy megközelítést tanítanak meg, az pedig az individuumon múlik, hogyan tudja ezt a tudást a gyakorlatba ültetni, illetve mennyire tud önálló és kreatív lenni. Szerintem pont az a lényeg, hogy a jövő művészeti menedzserei egy olyan széles spektrumú oktatási alapot kapjanak, amelyből mindenki a saját képességei szerint tud építkezni. A Werk eddigi tapasztalataim szerint pont ezen az úton halad: felkészít, tájékoztat, és az egyéni képességek kiteljesedését teszi lehetővé.
- A mostanival egy nagyon sikeres évadkezdetet tudhattok magatokénak, ennyi új bemutatója talán nem is volt eddig az Orlai Produkciónak.
- Ennyire erős évadkezdetünk az irodánk működése óta soha nem volt. Nagyon jól sikerült előadások születtek, melyek mind a szakma, mind a közönség szempontjából nagy sikernek örvendnek. A Hitted volna? című produkcióban olyan művészeket sikerült összehoznunk, akik huszonhét év óta nem dolgoztak együtt, a Római vakációval pedig bebizonyítottuk, hogy egy nagyon egyszerű, kedves történetből is lehet végtelenül izgalmas, sokatmondó színházi produkciót létrehozni. A Hippolyt és a Szív hídjai mellett pedig meg kell említenem a Spinoza Színházban egy régebbi előadás felújításaként, Ilan Eldad által színpadra állított Rose-t, amely egy Ukrajnából elmenekült, amerikaivá lett zsidó nő 20. századi viszontagságait meséli el Vári Éva remek lésével.
- A sorból ugyanakkor picit kilóg a Hippolyt, mely mind a szakmát, mind a közönséget megosztotta. Ilyen esetekben mennyire álltok ki egy-egy darab mellett?
- Való igaz, a Hippolyt volt talán az eddigi legmegosztóbb előadásunk, így megfogadva azokat az építő kritikákat, amelyeket kaptunk, decemberben és januárban kicsit átdolgozzuk az előadást, így legkésőbb februártól egy új darab kerül repertoárra. A Hippolyt nagyon fontos előadás, ezért éreztük szükségét annak a rendezővel, Mohácsi Jánossal, hogy megértsük és elfogadjuk a közönség darabbal kapcsolatos fenntartásait és azokat figyelembe véve változtassunk az előadáson, amennyiben azzal szakmai értelemben mi is azonosulni tudunk. A színház ugyanis nem a szakmának és nem az újságíróknak, hanem a közönségnek szól.
- Mivel készültök számukra az évad második felében?
- 2013/2014 évad végén még sok különlegességgel készülünk, így Gerlóczy Márton A csemegepultos naplója című regényének dramatizált változatát Göttinger Pál viszi színpadra, a főhőst pedig a Katona József Színház ismert színésze, Ötvös András játssza a Jurányi Inkubátorházban. Kulka János és Keresztes Tamás főszereplésével nyáron bemutatkozik az Amadeus, és Bozsik Yvette is újra nálunk rendez: a kórházak belső életét bemutató zenés darab jelenleg a Happy ending munkacímet viseli. Emellett újra közös előadást tervezünk a balatonföldvári Kultkikötővel és az Összpróba Alapítvánnyal, melyet Pelsőczy Réka rendezésében Szabó Kimmel Tamás és Jordán Adél főszereplésével láthat majd a közönség. Illetve az AlkalMáté Trupp soron következő előadása is helyet kap a nyári terveink között.
- Az ilyen darabok létrehozása állandó gondolkodást igényel. Sohasem bizonytalanodsz el a folyamat során?
- Dehogynem! Elbizonytalanodás minden nap történik, hiszen nem lehet nagyképűen, kételyek nélkül építkezni. Az irodánk végét jelentené, ha mindenben biztosak lennénk. Hiszem, hogy a folyamatos kérdésfeltevés - azzal kapcsolatban, hogy jó irányba haladunk-e, jó döntéseket hozunk-e - visz előre.