- A szombathelyi Bartók Szeminárium és Fesztivál nyitókoncertjén többek között Liszt Faust-szimfóniájának első verzióját vezényelte. A kórus és a tenorszóló hiányán kívül melyek a nagyobb eltérések a szimfónia úgynevezett második fináléjához képest?

- Csupán a záró ütemek mások: Liszt később még hatpercnyi zenét csatolt férfikarra és tenorszólóra a mű első kéziratához, megzenésítve Goethe drámai költeményének utolsó nyolc verssorát, a „Chorus mysticust". Zeneileg ez a „coda" lényegében nem hoz különöset, semmilyen döntő, egészen új motívumot, karakterében azonban a tomboló Mephisto után hosszabban hagy kicsengeni egy elgondolkodó, meditatív hangulatot. Zenei anyaga lényegében bővítése és variánsa az eredeti korábbi záró ütemeknek, kiegészítve és hosszabban kidolgozva a már a harmadik tétel utolsó ütemeiben is felelevenített Gretchen-témát. Liszt mind a két finálét publikáltatta, nem döntve egyik befejezés javára sem. Én az évek során mindkettőt többször dirigáltam, s ha magam választhatok, úgy a második, a goethei „Chorus mysticust" is feldolgozó hosszabbik változat előadását javasolom. Az egész mű arányai és a harmadik tétel legvégének epilógus jellege szerintem megkívánják ezt, valamint a beethoveni eredeten messze túlnyúlva a Faust-szimfóniát a Gustav Mahlerre előremutató szimfonikus fejlődés részévé teszik. Ehhez azonban egy férfikar és egy kitűnő tenorszólista szerződtetése is szükséges, amire ebben az évben a Bartók Fesztivál költségvetésének csökkentése miatt Szombathelyen nem volt mód. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy az első finálénak már a zseniális mű kettős publikálásakor is voltak szószólói. A második befejezésnek ellenzői között például egy nem kisebb zsenit találunk, mint Richard Wagnert. Wagner ezt a második verziót „pompaszerűbbnek", egy kissé pöffeszkedő apoteózisnak tartotta.

- A Faust-szimfónia a költemény három főszereplőjének megfelelően igen sokoldalú, így már az előkészítő filológiai irodalom is hatalmas. Gondosan kell a megvalósítást megalapozni, például már a rá ható és a mű ajánlását hordozó Hector Berliozzal, aki megismertette Lisztet Goethe költeményével, és a Faust elkárhozásával a témához maga is egy nagyszerű művet csatolt. A Richard Wagnerrel összefüggő vagy tőle független stiláris értékeket is érdemes figyelembe venni: melyek azok az elemek, amelyek csak Liszté, melyek közösek az egész korban, melyeket vett át és melyeket adott tovább. És végül is mi az, ami miatt számunkra ma is jelentős maradt... Bartók Bélával egyetértve a művet Liszt zenekari darabjai között a legmagasabbra értékelem. A XIX. századi szimfonikus zeneszerzés egyik csúcsának tartom, és ahol csak lehet, javaslom előadását.

- Milyen tapasztalatai voltak idén a kurzussal kapcsolatban?

- Igen súlyos financiális krízissel indultunk, őszintén szólva nem is tudom, hogy a fanatikusan optimista Igric György igazgatónak és a szemináriumokat szervező Széll Àgnes fesztiválmenedzsernek - együtt a szervező  Filharmónia Budapest Nonprofit Kht.-beli csapatukkal - hogyan sikerült a szekeret kihúzni az kátyúból. Azt tudom, hogy tizenkét évnyi együttműködés után végül is számomra a legjobb Bartók Fesztivált sikerült lebonyolítani, úgy előadói, mint didaktikai téren. Ez megnyilvánult egészen kiváló munkatársaim részvételének színvonalában: Ránki György volt a Fesztivált megnyitó koncertem fenomenális szólistája Liszt A-dúr zongoraversenyében és szinte úgy tűnt, mintha ez az előadói kvalitás utána az én szemináriumom valamennyi többi együttműködőjére inspirálóan hatott volna... Somfai László tartotta a karmester-mesterkurzust kiegészitő kitűnő zenetudományi konferenciát Bartók gyönyörű, „nagy" Hegedűversenyéről, melynek három tételét azután a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar zárókoncertjén három fiatal karmester kísérte a Pauk György tanár úr által gondosan kiválasztott három fiatal hegedűsnek, igazi öröm volt őket hallgatni... Meláth Andrea, az ének tanszak tanára maga is részt vett szenzációs szólistaként a Tihanyi László által három másik karmesternövendékemnek betanított Schönberg Pierrot lunaire előadásában, a nemzetközi élvonalban álló Intermoduláció Kamaraegyüttessel. Mindhárman a hét-hét-hét rövid költeményt dirigáltak el a huszonegyből. Különleges év volt ez számomra...

- Ha már a különleges éveknél tartunk: 2009 és 2011 között Pécsett vezette a Pannon Filharmonikusokat. Mi volt a szerepe a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa programjaiban?

- A megnyitó ünnepségen való részvételen kívül semmi közöm nem volt a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa zenei programjaihoz, bár szívesen lett volna. Már 2009. szeptemberében, a közreműködés kezdete után néhány héttel beszéltem erről Páva Zsolt polgármester úrral is, aki eredetileg aláírta a szerződésemet. Miután az együttműködésem Horváth Zsolt főigazgatóval az év során teljesen ellehetetlenült (erről ide kattintva olvashatnak bővebben - a szerk.), 2010. december 9-én bejelentettem személyesen a polgármester úrnak, hogy 2011. június 30., azaz szerződésem lejárta után nem fogom annak meghosszabítását kérni. Eredetileg biztosítani akartam a közben általam nagyon megszeretett zenekarnak a programját, és munkája színvonalának megtartását, elvezetve őket az Uniós segítséggel felépített nagyszerű, új székházba, a Kodály Központba való beköltözésükig. Meggyőződésem, hogy ezt legjobb tudásom szerint teljesítettem is: 2010. december 16-án, Kodály Zoltán születésnapján részt vettem a kulturális központ megnyitó ünnepségén is, többek között a Psalmus Hungaricus előadásával, amelyen az Antal Mátyás vezette Nemzeti Énekkar mellett Pécs három kitűnő műkedvelő kórusa is szerepelt Kertész Attila, Dr. Lakner Tamás és Tillai Aurél nagyszerű betanításában.

- Milyen feladatokat, projekteket hoz Önnek még a jubileumi Liszt év?

- Az év elején egy másik nagy Liszt-remekművet is vezényelhettem, a Krisztus oratóriumot a Liszt-év és a magyar EU elnökség elején, Pécsett, Budapesten és az európai diplomáciai kar számára Bécsben, a Stephansdomban is. Legközelebb ismét vezényelhetem a művet a Magyar Rádió együtteseinek vedégszereplésén Párizsban, október 22-én, Liszt 200. születésnapján a World Liszt Day-en. Ez tényleg egy nagyszerű év...

(Az interjú a Bartók Szeminárium és Fesztivált követően, a "Páva-ügy" kirobbanása előtt készült - a szerk.)