- Sokat utazol és koncertezel. Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy összhangba kerülj a téged kísérő, veled együtt játszó, helyi zenekarokkal, nálunk a Virtuózok gálakoncertjén a Hegyvidéki Solti György Zenekarral?

- Természetesen szeretek mindig alkalmat keríteni, hogy beszélgessek a zenészekkel, ám ebben az esetben is profi zenészekkel találkoztam. Nem csak, hogy remekül tudták a dolgukat, hanem érezték a popzenét is. Amikor készültem a budapesti fellépésre, a szüleim mondták előre, nagyon jó zenészek élnek Magyarországon.

Alexander Rybak

- Mennyire ismered a magyar zenei életet, a zeneszerzőinket?

- Inkább arra vagyok kíváncsi, mit fogok ezután megtudni. Nem szeretnék nevekkel dobálózni, mert könnyen összekeverhetem, ki melyik országból származik.

- Az Eurovíziós Dalfesztivál megnyerése után visszamentél a konzervatóriumba, hogy befejezted a tanulmányaidat. Miért tartottad fontosnak ezt?

- Nem akartam szem elől veszíteni, honnan jövök. A hírnév és a dicsőség felemelő érzések, ám mindenképpen szükségesnek gondoltam befejezni azt, amit elkezdtem. Gyerekkorom óta klasszikus zenét tanultam, amit butaság lett volna csak azért feladni, mert a popzene népszerűbb.

Alexander Rybak

- Miért döntöttél úgy, hogy a könnyűzene felé is kanyarodsz?

- Nem hagytam magam mögött a komolyzenét sem, a popot inkább másfajta élménynek nevezem az életemben. A zenei nyitottságot édesapámtól örököltem. Tanultam tőle hegedülni, de nem csak kottából játszani, hanem improvizálni is, kipróbálni a klasszikus zenén kívül más műfajokat is. Apukám nagyon szeret jazzt is játszani. Számomra ugyanez a pop.

- Kiket kedvelsz ebből a műfajból?

- Gyakran hallgatok Eminemet, Michael Jacksont, Julio Iglesiast. Szeretem a jó slágereket.

- Az mégiscsak döntés kérdése volt, hogy a szüleid két hangszere közül a hegedűt választottad.

- Gyerekként egyszerűbb zongorán játszani, mivel hamarabb érkeznek az eredmények. Így volt ez velem is, jól zongoráztam. Közben hegedültem is, ami nehezebb, három-négy év is eltelik, mire elégedett a zenész a játékával. Rengeteget kell gyakorolnia, majd egyszer csak megszólal ez a hangszer is. Édesapám meghallott bennem valamifajta tehetséget hegedülés közben.

- Tartotok olykor családi együtt zenéléseket?

- Igen, néha, de csak a magunk szórakoztatására. Közösen nagyon ritkán vállalunk fellépéseket. Szeretnénk külön tartani egymástól a családi életet és a karriert.

Alexander Rybak

- Vajon akkor is zenésszé váltál volna, ha a szüleid nem muzsikusok?

- Fölöslegesnek tartom ilyen kérdéseken gondolkozni. Mi lett volna, ha négy éves koromban nem költözik a családunk Belorussziából Norvégiába? Mi lett volna, ha a szüleim nem muzsikusok? Egyetlen feltételes kérdésre tudok csak válaszolni, ha nem zenésszé, előadóművésszé válok, tanárnak is el tudnám képzelni magamat.

- Ez egyfajta terved is akár?

- Nem. Zeneszerzővé szeretnék válni, az a nagy álmom.

- Többször nyilatkoztad, olyan életre vágysz, hogy távol a nagyvárosoktól írhass zenét.

- Igen, arról ábrándozom, hogy vidéken élek a feleségemmel, a családommal, persze, ha lesznek ilyenek egyáltalán. Közben zenét írok mozifilmekhez, videójátékokhoz, és dalokat szerzek más előadók számára.

- Milyen távoli jövőben látod mindezt?

- Öt éve azt mondtam, körülbelül tíz év múlva fog megvalósulni. Most úgy érzem, továbbra is tíz évre van szükségem hozzá.

- Jelenti ez azt, hogy picit megteltél a mostani életeddel?

- Egyáltalán nem. De addig szeretnék utazni és fellépni, amíg élvezem, és az előtt kiszállni, mielőtt elegem lenne belőle. Élvezem a mostani életemet, sokféle dologgal foglalkozom: egyszerre lépek fel klubokban és stadionokban, Skandináviában és Oroszországban egyaránt, zenés gyerekkönyvet írok és musicalben szerepelek.

- Hatással van rád előadás közben a hely, ahol fellépsz?

- Amikor játszom, nem. Ám az utazásaim előtt két-három hónappal mindig utána nézek, hol fogok fellépni, milyen közönség előtt játszok majd. Ezt tettem a budapesti utazás előtt is, jó előre tudtam, hogy szabadtéri rendezvény lesz a Virtuózok gálája, klasszikus zenei koncert, főleg családok előtt játszunk. Magyarország a klasszikus zene egyik fővárosa a világban, korábban soha nem jártam még itt, de sokat hallottam róla, számos barátom tanult itt.

- Min dolgozol most?

- Épp most fejeztem be egy zenés gyerekkönyv írását. Oroszországban benne voltam egy tehetségkutató műsor zsűrijében, Norvégiában pedig játszottam egy musicalben. Egyszerre írok dalokat oroszul és angolul. Jövőre lesz tíz éve, hogy megnyertem az első tehetségkutató versenyemet Norvégiában, és ekkor töltöm majd be a 30. életévemet is. Bizonyára sok fellépés vár majd rám.

- Jól sejtem, hogy szereted felkarolni, támogatni a fiatal tehetségeket?

- Így van. De nem csak fiatalokkal, bármilyen korú tehetséggel szívesen dolgozom együtt. Boldog lennék, ha magyar zenészekkel is lenne alkalmam összeállni koprodukciókra.