- Alig tíz éve alapították a konzervatóriumot.  Mi volt az alapelképzelés, és hogyan lehetett elérni ilyen magas oktatási és művészi színvonalat mindössze néhány év alatt?

- 2003-ban a Frank Gehry által tervezett Fisher Center átadásának időszakában fogalmazódott meg a gondolat, hogy a Bard College-on belül létrehozzunk egy zeneművészeti intézményt is. Az alapötlet abból indult ki, hogy a zeneileg tehetséges hallgatóknak biztosítani tudjunk egy magas szintű úgynevezett közismereti, bölcsészettudományi képzést. A zeneművészeti képzést kínáló intézmények gyakran feledkeznek meg arról a tényről, hogy egy tehetséges és jó képességekkel rendelkező zenészhallgatónak nem csak kizárólagosan zenei tanulmányokat kell folytatnia. Úgy vélem, hogyha egy leendő muzsikus más humán-tudományterületen is ismereteket szerez, az mindenképpen pozitívan, hat nemcsak a szakmai felkészültségére és későbbi játékára de a felnőtt életére is.

Nos, hogy minek köszönhető a gyors siker, azt hiszem elsősorban a nálunk oktató professzoroknak, akik maguk is gyakorló muzsikusok és olyan együttesekben közreműködnek, mint a MET Zenekara, a New York-i Filharmonikusok vagy a Guarneri, az Emerson, a Shanghai és az Orion Vonósnégyesek. Tanáraink között tudhatjuk többek között a híres szopránt Dawn Upshaw-t vagy a nagyszerű zongoraművészt Peter Serkint. Ehhez a másik oldalról természetesen szükségünk van a kiemelkedően tehetséges hallgatókra, akik felkutatásáért komoly erőfeszítéseket teszünk. Ezért is utazom kollégáimmal szerte a világban, hogy ne fordulhasson elő az, hogy egy különleges képességekkel rendelkező fiatal ne jusson el hozzánk pusztán a földrajzi nehézségek miatt. A harmadik tényező pedig abban rejlik, hogy egy olyan karmester vezeti a zenekart mint Leo Botstein, aki ráadásul a Bard igazgatója is.

- A Bard Konzervatórium, ahogy már említette nem független intézményként működik, hanem a Bard College tagintézményeként. Milyen előnyeit látja ennek?

- A hallgatóinktól elvárjuk, hogy a képzési idejük alatt  egyidejűleg két alapszakos, vagyis bachelor diplomát szerezzenek meg. Az egyik természetesen egy szakos diploma (bachelor of music) a másik pedig egy ettől különböző közismereti humánstudium (bachelor of art). Azt mondhatom, hogy a mi főiskolánk az egyetlen világszerte, amelyik ilyen követelményeket támaszt. Olyan hallgatókat keresünk, akik zenei tehetségük mellett más módon is szeretnék bővíteni a tudásukat. Hiszem, hogy a tehetség és az egyéb szellemi kvalitások egészséges egyensúlyát kell fenntartani elsősorban annak érdekében, hogy a hallgatók tisztában legyenek saját szakmai és személyes értékeikkel. Nagy öröm számomra látni, hogy olyan hallgatók kerülnek ki az intézményünkből, akik a szakmai kvalitásaik tökéletesítése mellett teljes emberként tudnak majd mozogni az őket körülvevő világban.

- A Bard nagyon sok szálon kötődik Magyarországhoz.

- A kapcsolat 1956 januárjában kezdődött, amikor a főiskola egy háromszáz fős magyar csoportnak szervezett nyelvi kurzust és orientációs képzést. Köztük volt például Bitó László, aki végül nálunk maradt és 1960-ban biológiából szerzett diplomát. Tanulmányit a Columbia Egyetemen folytatta és elismert orvoskutató lett. Személyesen csak ötven évvel később, 2006-ban ismerhettem meg, amikor egy találkozót szerveztünk ennek az évfolyamnak. Ettől az évtől vált rendszeressé a magyar hallgatók képzése. Az elmúlt nyolc évben huszonöt diák érkezett Magyarországról. Néhány évvel ezelőtt egy szakmai csereprogramot is kialakítottunk, aminek a segítségével meg tudtuk hívni Várjon Dénest, Simon Izabellát, Bársony Pétert és Várdai Istvánt is. 2011-ben egy különleges megtiszteltetésben volt részünk Bitó László részéről, aki nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy egy új épületrésszel és benne felszerelt stúdiókkal bővüljön a konzervatóriumunk. Az új épület 2013 januárjában került átadásra. Természetesen a magyar szakemberek tanárként és máshogy, ezen túlmenően is segítik a akár a napi, akár pedig a hosszabb távú munkánkat. Ezért is tartózkodom most Budapesten, hogy október 4-én meghallgatást tarthassak leendő magyar hallgatóinknak.

- Mire számíthat egy magyar hallgató, aki Önökhöz jelentkezik?

- A campusunk 150 km-re északra helyezkedik el New York központjától a Hudson folyó völgyében, egy gyönyörű és inspiratív környezetben. Ahogy már említettem kitűnő, a mai napig gyakorló művészek tartják a kiscsoportos kurzusainkat. Természetesen eleinte meglehetősen intenzívnek tűnhet a képzés de, délutánonként mód nyílik a közös, illetve egyéni kikapcsolódásra is.

- Mi az, ami Ön szerint kiemeli a Bardot a többi hasonló intézmény közül?

- Azok a diákjaink, akik megfordultak már az Egyesült Államok, vagy akár Európa nevesebb konzervatóriumaiban, az intézményünk belsőséges, intim atmoszféráját hangsúlyozzák, illetve azokat a különleges koncertlehetőségeket, amiket biztosítani tudunk. A kilencven főből álló zenekarunk nemrég turnézott Kína hét nagyvárosában, illetve részt vettek egy oroszországi és kelet-európai koncertkörúton is, amelynek az egyik állomása volt a már említett júniusi budapesti hangverseny a Zeneakadémián.

- Milyen tervei  vannak a konzervatórium vezetőjeként az elkövetkezendő években?

- Október 17-én a roma holokauszt kapcsán tartunk megemlékezést. Az esemény művészeti koordinátora Fischer Ádám lesz, aki Mozart Requiemjét fogja vezényelni. Nagy öröm számunkra, hogy a kiváló karmester ellátogat hozzánk és részt vesz ezen a fontos eseményen.  A megemlékezés során panel-beszélgetéseket is tartunk majd "Történelem és Felelősség" címmel.

Zenekarunk következő évadának kiemelkedő eseménye lesz egy közös koncert az Amerikai Szimfonikus Zenekarral, akikkel Haydn Teremtés című oratóriumát adják majd elő. Természetesen megtartjuk a hagyományos versenyeinket és megrendezzük a kamarazenei maraton is. A 2016-os évre pedig egy új koncertkörutat tervezünk a Távol-Keletre.