- Az EUfónia zenekar 2013-as turnéja a Közép-európai anzix címet kapta - te mennyire érzed magad európainak? Az USA-ban születtél, és ott is diplomáztál, mielőtt Grazba jöttél tanulni.
- A családom gyökerei miatt mindenképpen: anyai dédszüleim Svédországból, apai nagyszüleim Németországból vándoroltak ki az USA-ba - ezért is kaptam a Rolf nevet.
- És miért éppen Ausztriába jöttél "vissza"?
- Yair Kless miatt. A Grazi Művészeti Egyetem hegedűprofesszorát már korábbról ismertem: jó kapcsolatot ápolt az amerikai tanárommal, rendszeresen jött hozzánk nyári fesztiválokra és mesterkurzusokat tartani a Minnesotai Egyetemre, ahol BA tanulmányaimat végeztem. Többször volt alkalmam játszani neki, és meghívott az osztályába, így a mesterképzést már az ő tanítványaként kezdtem el 2010-ben.
- Kless professzor az elmúlt félévben a Liszt Akadémia vendégoktatójaként többször is Budapestre látogatott. Neked volt rá módod az elmúlt két évben, hogy fölfedezd a Közép-európai régiót?
- Ha tehetem, városlátogatások helyett inkább kirándulni megyek, de Ausztriában több helyre eljutottam, és Csehországban, illetve Szlovéniában is jártam már. Budapesten egy napot volt szerencsém eltölteni néhány évvel ezelőtt, még az egyik Egyesült Államok-béli ifjúsági zenekar európai turnéján, de sajnos nem sok mindenre emlékszem. (Nevet.)
- Azon a Gagliano-hegedűn játszol, amelyen Alban Berg versenyművét a darabot megrendelő Louis Krasner bemutatta. Hogyan került hozzád ez a hangszer?
- Nagyapám, aki a Minneapolis-i Szimfonikus Zenekarban hegedült, Louis Krasner tanítványa volt. Amikor Krasner szert tett egy Stradivarira, addig használt Gagliano-hegedűjét - amelyen a Berg-koncert mellett Schönberg hegedűversenyét is bemutatta - történetesen éppen a nagyapámnak adta el. Gyerekkoromban sokszor elmesélték nekem a hegedű történetét, és nagyapám szerette volna, ha egyszer én is játszhatnék rajta. Egy alkalommal - már itt, Grazban - elmeséltem a sztorit Kless professzornak, akinek annyira megtetszett, hogy rávett, kérjem el nagyapámtól a hangszert, és tanuljam meg a Berg-koncertet. Így is lett, úgyhogy tavaly óta a Gaglianón játszom. Varázslatos hegedű, és tényleg különleges érzés rajta a Berg-koncertet játszani.
- Véletlen egybeesés, hogy éppen ezt a versenyművet tűzték az EUfónia zenekar műsorára, és hogy éppen te leszel a szólista?
- Amikor Kless professzor megtudta, hogy az EUfónia-projekt keretében lehetőség volna zenekarral eljátszani a darabot, azonnal javasolta, hogy jelentkezzem a meghallgatásra. Nagyszerű érzés, hogy kiválasztottak, mert már csak a hangszerem története miatt is különlegesen közel áll hozzám Berg hegedűversenye.
- Pedig nem egyszerű mű, hiszen tulajdonképpen gyászzenéről van szó, amelyben Berg nemcsak mecénása és barátnője, Alma Mahler fiatalon elhunyt lányától, hanem saját életétől is búcsúzik. Hogyan lehet fiatal fejjel mindezt elhegedülni?
- Arra törekszem, hogy a mű zenei-érzelmi skáláját minél jobban átéljem, mert ezen keresztül érzem kifejezhetőnek a darab történetét, hátterét. Különösen a második tétel rendkívül küzdelmes zene, de aztán a záró részben felemelkedik és megbékél. Azt gondolom, hogy ezt az érzelmi utat bejárva lehet Berg mondanivalójához közel férkőzni.
- Úgy is, hogy az intenzív érzelmi világot nem romantikus melódiákkal és harmóniákkal, hanem bonyolult dodekafon - igaz, tonális részeket, sőt, Bach-idézetet is tartalmazó - zenei nyelven formálta meg Berg?
- Igen, valóban más Berg zenei nyelve, mint a leggyakrabban játszott hegedűversenyeké, de attól a darab még magán viseli a remekművek összes ismertetőjelét. És a bergi harmónia- és hangzásvilágra tökéletesen rá lehet hangolódni - szólistának, zenekarnak és hallgatóságnak egyaránt.
- A zenekarral lesz alkalmatok egymásra is ráhangolódni, hiszen az EUfónia projektben az elmélyült, közös próbaidőszak legalább olyan fontos, mint maguk a fellépések.
- Egyhetes próbaidőszakot követően március 2-án lépünk fel először Grazban, és utána érkezünk Budapestre. Valóban ritkán adódik lehetőség ilyen aprólékos munkát lehetővé tévő közös felkészülésre, de legalább ilyen sokat fog számítani, hogy egymás után több koncertet adunk.