- Mit takar pontosan a drámainstruktor kifejezés, minek köszönhetően jött létre ez az alapképzés?

Golden Dániel: A drámainstruktor szak indítása a "csillagok együttállásának" köszönhető. Úgy tűnik, hogy Magyarországon az utóbbi években új lendületet vett az a gondolat, amely szerint a színház ne elégedjen meg azzal, hogy pusztán előadásokat hoz létre, hanem próbáljon meg közelebbi kapcsolatba kerülni a társadalommal. Ennek a formái az utóbbi időben örvendetesen megszaporodtak. Nagy hagyománya van már nálunk is az angolszász területekről átvett, úgynevezett komplex színházi nevelési előadásoknak, ahol független társulati keretek között kimondottan nevelési szándékkal készülnek produkciók. Illetve most kezd megjelenni a német kultúrához köthető út, ahol egyfelől meglévő előadásokhoz készülnek előkészítő, illetve feldolgozó foglalkozások.

Gáspár Máté: Másrészt a színház kinyitja a kapuit, beengedi az érdeklődő nézőket és közös színházi gondolkodásra és alkotásra csábítja őket.

GD: És természetesen a magyar diákszínjátszásnak és drámapedagógiának is több évtizedes hagyománya van már. De az ezeken a területeken újonnan jelentkező pezsgés adta azt a lehetőséget, hogy olyan szakembereket képezzünk, akik ezt a speciális tevékenységet magas színvonalon tudják majd művelni a közeljövőben.

- Tehát olyan szakemberekről beszélünk, akik végig jelen vannak és részt vesznek egy ilyen alkotófolyamatban a közönséggel.

GM: Közönséggel vagy közösséggel. Ennek a munkának a terepe nagyon sokszínű lesz. Elképzelhető kőszínházi keretek között és a függetlenek szférájában, valamint nem színházi körülmények között is. De valóban, olyan szakemberekről beszélünk, akik a művészetközvetítésben oda-vissza jártasak, képesek a színház által felvetett ügyeket közel vinni a közönséghez és közösségi problémákat feldolgozni a színház eszközeivel. A képzés is arra fog törekedni, hogy megismertesse a hallgatókkal ezeknek a létező nagy tendenciáknak a működését. Cél, hogy ezekről saját élményük legyen, ami alapján el tudják dönteni, hogy alkatukhoz, tapasztalatukhoz, ízlésükhöz melyik áll a legközelebb. Az oktatás erős gyakorlati fókuszon keresztül segíti majd, hogy mindenki kapcsolatba kerülhessen azokkal a műhelyekkel, ahol színházi neveléssel foglalkoznak, és akkor remélhetőleg ki-ki megtalálja a maga számára a leginkább megfelelő közeget a továbbfejlődésre.

- Tehát maga az oktatás is úgy épül fel, hogy az elméleti rész mellé egy komoly gyakorlati képzés is párosul?

GD: Elképzelésünk szerint elmélet és gyakorlat összefonódik, egy kis alapozást mindig kipróbálás és reflexió követ. Szeretnénk egyaránt gondolkodó és cselekvő embereket képezni, tehát nem tisztán elméleti rendszereknek és koncepcióknak a megismerése a cél, hanem saját, érvényes és inspiráló tapasztalatok szerzése.

- Önökön kívül kik tartják majd a kurzusokat?

GD: A képzés mindenképpen támaszkodni fog a Színház- és Filmművészeti Egyetem erős művészeti oktatásrendjére, ugyanakkor a drámainstruktoroknak szükségük lesz olyan ismeretek megszerzésére is, amelyeket kívülről, külső előadók segítségével kell majd behozni. Ezek a tág értelemben vett drámapedagógia körébe tartozó ismeretek, amit a terület legjobbjai tanítanak majd.

GM: Jelenleg ezen a területen két irány figyelhető meg. Az egyik, amikor érdeklődő és elhivatott tanárok a színházi eszközök területén képzik tovább magukat, a másik, amikor a színházban dolgozó emberek elkezdenek pedagógiai fókusszal is ránézni a saját működésükre. Ez a képzés viszont szeretne a fenti sémákon túl új javaslatot tenni, ahol nincsenek ilyen merev határok. Természetesen elsősorban színházközpontú megközelítés lesz, már csak a befogadó intézményből adódóan is, de a színházcsinálásnak egy sokkal tágabb, és a tanulás, a nevelés iránt elkötelezett, a motivációt ebből nyerő formája áll a képzés középpontjában. Tehát színházi embereket szeretnénk képezni, akik a színházat nem pusztán a művészeti önmegvalósítás felől közelítik meg, nem főként esztétikai kérdésnek tartják, hanem társadalmi kérdésnek.

Ehhez képest fogjuk kialakítani az órarendet, amelyben helyet kapnak a hagyományos művészképzésben is megtalálható tematikák: esztétika, dramaturgia, színészet, rendezés. Ugyanakkor arra kérjük a tanárokat, hogy ezeket a tudáselemeket egy tágabb kontextusba ágyazzák bele, ahol a színház eszköz, illetve ürügy. Művészetközvetítés a cél, ami a művészetnél kevésbé csillogó, inkább szolgáltató jellegű tevékenység, de persze abból táplálkozik. Olyan tanárok oktatnak majd, akik mind a két aspektust tudják hozni, vagyis számítunk nagy és kiváló művészekre, akik jelenleg is tanítanak az egyetemen, illetve olyanokra, akiknek releváns színházi nevelési, drámapedagógiai tapasztalatai vannak.

- Az alapdiploma már ad majd egy olyan képzettséget, amellyel el lehet helyezkedni a munkaerőpiacon, vagy lesz-e esetleg még, akár mesterképzés formájában, továbbtanulási lehetősége a hallgatóknak?

GD: Háromféle kimenete lehet a képzésnek. Az egyik természetesen az, hogy ez a három év alapul szolgál különböző mesterképzéseknek, akár a Színház- és Filmművészeti Egyetemen belül is. A másik lehetőség - és a jelenlegi tendenciák alapján úgy látjuk - hogy lesz igény az ilyen típusú szakemberek bekapcsolódására a létező, akár kőszínházi, akár független társulatok munkájába. A harmadik pedig, hogy mindazon ismeretek és készségek birtokában, amelyekre szert tesznek, önálló társulatokat és projekteket hoznak létre, megpróbálnak egészen új struktúrákat kialakítani.

- Mit takar a felvételi kiírásban olvasható drámajáték specializáció?

GD: A drámainstruktor szak kétféle szakiránnyal bír, az egyik a színjátékos, ez a csak levelező formában indult képzésünk a színészi játéktudásra koncentrál. A másik szakirány az új képzésünk, a nappali formában induló drámajátékos. Maga a kifejezés arra utal, hogy aki itt tanul, az alapvetően olyan tudatosan szervezett, határozott formákat használó játék kitalálására, megvalósítására és irányítására válik alkalmassá, amely a színház eszközeivel is él, de emellett határozott nevelési célja is van.

GM: A nevelést azonban nem szűkítjük le kizárólag gyerekekre, hiszen az - az élethosszig tartó tanulás szellemében - irányulhat bármilyen összetételű közösségre, felnőttekre és idősekre is.

- Tehát minden rétegre, kisiskolásoktól az idősebb korosztályokig.

GM: Igen, de ez nem egy alternatív tanárképzés lesz, hanem egy kreatív munka, amely a nevelési, nevelődési szempontokat tartja alapjának.

GD: Fontos, hogy a jelentkezők a társadalmi felelősségvállalás nagyon tág fogalomrendszerén belül próbálják meg elhelyezni a maguk számára a színházat.

GM: Van egy olyan általános vélekedés a magyar színházi kultúrában is, hogy bármi, ami a színpadról fiatalok számára megfogalmazódik, az feltétlen hasznos, nevelő hatású. Ez megalapozatlan és hamis narratíva. Mi azt állítjuk, hogy csak akkor lehet valami igazán fejlesztő hatású, ha mögötte valódi pedagógiai gondolat van, a többre és jobbra törekvés gondolata. Ilyen szempontból ez a képzés nem a meglévő struktúrák alátámasztására és kiszolgálására hivatott, hanem olyan gondolkodásmódot, készségeket és technikákat kíván a hallgatóknak a kezébe adni, amelyekkel majd ők eldöntik, hogyan hasznosíthatóak és hogyan tudnak valamilyen változást generálni.

- Január végén egy konferenciát hirdetnek az induló drámainstruktor szakról és a színházi nevelésről a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Mondanának pár szót a tervezett programról?

GM: A képzés felvezetéseként 2014. január 31-én és február elsején szakmai napokat és konferenciát szervezünk Színházi nevelés a művészeti felsőoktatásban címmel. A programon kiváló külföldi és hazai előadók tartanak elméleti és gyakorlati prezentációt a színházi nevelés páratlanul sokszínű területéről, adnak ízelítőt a tervezett képzésből. A színházi nevelés eseményeivel felelősségteljesen foglalkozó kollégáink, Schilling Árpád, Cziboly Ádám, a Káva és a Kerekasztal műhelye, mind jelen lesznek, hogy megosszák gondolataikat, tudásukat gyakorlati foglalkozás, előadás vagy közös beszélgetés formájában.

- Van-e valamilyen további hasznos információ vagy jó tanács, amelyet még megosztanának a felvételizőkkel?

GD: Olyan embereknek ajánljuk ezt a képzést, akik nem idegenkednek attól, hanem kifejezetten élvezik azt, ha egy közösség szolgálatában, másokra odafigyelve valósíthatják meg önmagukat. Tehát ez a szak más típusú személyiségeket is keres, mint a hagyományos művészeti képzés.

- Azért ehhez valóban kell egy nagyfokú empátia, türelem, és ahogyan említették, odafigyelés a többi emberre, egy közösség alapú gondolkodás.

GM: És kell hozzá kíváncsiság, hogy mi mindenből áll össze a világ, és ezt hogyan lehet megváltoztatni. Jó, ha valaki elégedetlen, és azt gondolja, hogy a változást elő lehet idézni a színházzal is.