Edu-Art

Szokos Augustin: „Ha tehetem, mindent historikus felfogásban hallgatok”

2010.10.11. 15:11
Ajánlom
Tizennyolc évesen régizenére specializálódott együttest szervezni és vezetni nem kis elhivatottságra vall. Szokos Augustin zenei tanulmányairól, a Lux Aeterna Kamarazenekarral szerzett tapasztalatairól és terveiről mesélt az Edu-Art Magazinnak.

- Igaz, hogy a szeptember végi Gabrieli Choirral közös, Konstatnin Lifschitz által vezényelt koncert volt a Lux Aeterna Kamarazenekar utolsó fellépése?

- Igen, ugyanis ilyen formációban valószínűleg nem fogunk újra színpadra állni. Eredetileg már nyár elején megvolt az „utolsó" koncertünk, de nyár végén készítettünk még egy lemezfelvételt (Purcell: Dido and Aeneas, Philipp György vezényletével), és végül a szeptemberi koncertet is elvállaltuk. Mellékesen jegyezném meg, hogy már a következő hangversenyünk időpontja és műsora is megvan. Valahogy nem tudunk feloszlani, és nem is szeretnénk, de sajnos vannak megoldhatlannak tűnő akadályok. Halmai Biankát, a hangversenymesterünket nemrég vették fel a glasgow-i egyetemre, Dénes-Worowski Marcellt, a bőgősünket Bécsbe a karmesterképzőre és így tovább... Így persze kompromisszumokra van szükség: kevesebb próbával tudunk számolni, és a jövőben ritkábban lesznek műsoron nagy apparátust foglalkoztató művek. Egyelőre azt tervezzük, hogy a 3-2-1-1-1-es felállást szeretnénk megszilárdítani, de például Bach János-passióját 2011 tavaszán szólamonként egy-egy zenésszel szeretném előadni - a mostani sikeres együttműködés fényében - Sólyom Richárddal és a Gabrieli Choirrel. Ami még változik, az a nevünk: mostani koncertünkre Petr Sefl prágai csembalóépítő hozott nekünk hangszert, akit Sopronból, a Régizenei Napokról ismerek, és aki a próbák közben akarva-akaratlanul befolyásolta együttesünk jövőjét. Felvázolt nekünk egy új zeneoktatási rendszert, ami Bach pedagógiai módszerét és zenéjét állítja középpontba. Meglehetősen nyitottak voltunk erre, valamint a terveire - amik persze nagyrészben ennek az új rendszernek, az ún. Bach-iskola terjesztésére vonatkoznak -, így részben emiatt, részben a zeneszerző iránti személyes tiszteletből adódóan nevünket „Lux Aeterna - Budapest Bach Consort"-ra változtattuk.

- Kivel alapítottad a Lux Aeternát? Milyen céljaitok voltak és mit sikerült ezekből megvalósítani?

- A zenekart 2009 márciusában hoztuk létre Hajduch-Szmola Patrik karmester barátommal, aki azóta már az Evangélikus Teológia hallgatója. Bemutatkozó koncertünk a Fasori Evangélikus Templomban volt, műsoron Bach h-moll Ouverture-jével, valamint Pergolesi Stabat Materével. Azóta több alkalommal játszottunk a Zenetudományi Intézetben, az Avilai Szent Teréz Templomban, a Művészetek Palotájának Üvegtermében (ahol a Dido és Aeneast állítottuk színpadra). Tavasszal Varsóban volt öt koncertünk, ahol meghívtak bennünket a jövő nyári Wilanow-i Barokkzenei Fesztiválra. Alapvető célunknak tekinthetjük, hogy megismerhessük, „saját bőrünkön" tapasztalhassuk meg a zenekari irodalomnak azon remekműveit, amikre a konziban sajnos nincsen lehetőség. Természetesen főként a barokk zenére gondolok. Emellett célunk volt a barátainkkal való együttzenélés: azt hiszem, leginkább ez tartotta össze - és tartja össze ezután is - a csapatot.

- Lényegében mindent magatok intéztek - ilyen fiatal fejjel szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, és mégis működik. A közösségi médián felnőtt facebook-generáció számára már nem léteznek szervezési nehézségek?

- Ami igaz, az igaz: meglehetősen nehéz a dolgunk. Próbaterem, koncerthelyszínek, kották stb., amikkel csak egy ilyen zenekarnak meggyűlhet a baja. Nekünk ehhez még hozzá jön a csembaló, valamint a portatív orgona kérdése mind a próbákhoz, mind a koncertekre. Mivel hivatalosan (egyelőre) „nem létezünk", így csak a saját pénzünkre, valamint - kisebb kiadásoknál, pl. fénymásolásnál - a tagok segítségére számíthatunk. Próbálni legtöbbször - kézenfekvő megoldás - a konziban szoktunk, de a következő, november 20-i, szintén a Nádor-teremben rendezendő Magnificat-koncertünk próbái Marcell lakásában lesznek. Hangversenyeket teljes mértékben az általad is említett, részben virtuális kapcsolatok révén tudunk szervezni. Ennek persze az a kellemes következménye, hogy ahogyan telik az idő, egyre többen ismernek meg és segítenek minket. 

- Hogyan lehet ilyen fiatalon a régizene vonzáskörébe kerülni? Igaz, a mai magyar régizenész-generáció is már a konziban megfertőződött...

- Azt hiszem, ez a régizene „hibája"... (nevet) Még zeneiskolás koromban történt, hogy Mozart-szimfóniák felvételeit kerestem, és egyszercsak rábukkantam egy "on period instruments" feliratú lemezre. Persze le kellett fordítanom a kifejezést, mert nem értettem. Amikor megtudtam, mit jelent, csupán érdeklődésből meghallgattam (ugyanis fogalmam sem volt, hogy mi a régizene mozgalom), és nagyon megtetszett. (Egyébként Trevor Pinnock és az English Concert felvételéről volt szó, akik az összes szimfóniát feljátszották - Pinnock még continuózott is hozzájuk.) Aztán persze rákerestem szinte az összes elérhető felvételükre, és egymás után értek a kellemes meglepetések. Nem sokkal később Gardinert és Harnoncourt-ot is megismertem, valamint velük együtt a régizene mozgalom elvi kérdéseit. E problémák - hogy őszinte legyek - engem teljesen hidegen hagytak, ugyanis amikor először találkoztam ezekkel, jóformán nem is értettem, hogy mit lehet erről vitázni. Azt gondoltam, mindenki számára egyértelmű: az előadások invenciógazdagsága, a zene értelmezése és a régi hangszerek színpompássága összehasonlíthatatlanul felülmúlják a modern hangszeres felvételeket. (Ehhez hozzátartozik, hogy ekkor még nem ismertem azokat az előadókat, akik a mozgalom hajnalán még tényleg a sötétben tapogatóztak.) Mindennek az lett a következménye, hogy mára már nemcsak a barokk zenét, de szinte minden mást, ha csak tehetem, historikus felfogásban hallgatok. A könyvtárakban és az interneten elérhető felvételek mellett „élőben" pedig az Orfeo Zenekar, a Purcell Kórus, valamint a Capella Savaria koncertjeit látogatom rendszeresen.

- Egy dolog megismerni és megkedvelni a régizenét, de egészen más aktívan művelni. Nem tűnt túl nagy falatnak a régizene-játékra specializálódni már a konzis időszak alatt?

- Tipikus kérdés - de csak a mai zeneoktatás fényében. Először is tisztázzuk: régizene alatt én azt a zenét értem, aminek előadásához már nem áll rendelkezésünkre közvetlen forrás, folyamatos tradíció vagy maga a komponista, aki eligazíthatna bennünket az előadás kérdéseiben. (Hiszen ma már a romantikus zene megszólaltatása sem „tiszta" történetileg.) Más dolog az, hogy - személyes érdeklődésemből adódóan - a barokk zene teszi ki a repertoárunk nagy részét. Szerintem a szakosodás egyáltalán nem tud korai lenni, főleg, mert az ideális állapot az lenne, ha már a kezdetektől párhuzamosan tanítanák a különböző korok zenéinek előadói gyakorlatát. A különböző hangszerek használata természetesen más kérdés, mindazonáltal mi - amint lehet - szeretnénk korabeli hangszerekre váltani. A hangzásbeli okok mellett érdemes megjegyezni, hogy egy ilyen hangszer kifejezetten inspirálja játékosát. 

- A régi zene mellett komponálsz is. Műveid - mint például a tavaly íródott „Libera me, Domine" című kórusműved - többsége egyházzenei alkotás?

- Igen, főleg a kórus, valamint az oratórikus műfajok érdekelnek, ilyesmit komponálok legszívesebben. Ezzel együtt már eldőlt bennem, hogy valószínűleg nem leszek zeneszerző. Sok dolog vezetett erre a döntésre: kezdve a megélhetés lehetetlenségétől a Nikolaus Harnoncourt Beszédszerű zene című könyvének első néhány fejezetében vázolt állapotig. Harnoncourt, aki a szakma szétesésére mutat rá, valami olyan kulturális összeomlásra hívta fel a figyelmem - ami persze napjainkra sokkal aktuálisabbá vált, mint a könyv megírásakor -, amit jóformán csak valami csoda állíthat meg. A zene terén a legnagyobb felelősség a komponistákon van, hiszen gyakorlatilag ők „irányítják" a zenét. Nos, egyszerűen nem hinném, hogy vállalni tudnám ezt a felelősséget, így inkább a biztonságosabb megfigyelői szerepkört választom...

- Azaz?

- Jelen pillanatban a karmesteri hivatás áll a legközelebb hozzám, nem is igazán a „vezetői szerepkör", hanem az interpretáció öröme miatt, ami rendkívül inspiráló tud lenni. Gondolj csak bele: egy h-moll mise telítettségű zenekari faktúrát egyetlen ember még a legbiztosabb technikai háttér birtokában sem tud billentyűs hangszeren visszaadni, viszont karmesterként minden technikai lehetőség az ölébe hullik - egy jó zenekar formájában -, és az ember egyetlen dolga, hogy az interpretációval, magával a zenével foglalkozzon. Így is marad néhány dolog, például vonásozás, kijelölés, de ezek olyan feladatok, amelyeket én személy szerint örömmel végzek. Emellett az előadásokon - a vezénylés mellett - rendszerint magam játszom a csembaló- vagy orgona-continuót az áriák, recitativók alatt, valamint kisebb apparátusú művekben. Azt hiszem, valami olyasmit szeretnék, mint ami régen természetes volt: vezényelni és mindenféle billentyűs hangszeren ugyanolyan szinten játszani.


Névjegy: Szokos Augustin

Békéscsabán született 1992. március 13-án. Hétévesen kezdett furulyázni, majd 2001-től öt éven keresztül trombitán tanult. Ekkor lett tagja az akkor alakult békéscsabai Ifjúsági Fúvószenekarnak. Zeneiskolai tanulmányai alatt a zeneszerzés felé fordult érdeklődése, ezért zongorázni kezdett. 2006-ban vették fel a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába zeneelmélet-szolfézs szakra. Zenerszerzést magánúton kezdett tanulni Szegeden Huszár Lajostól, aki meghatározó hatással volt rá. Két év elteltével - mely idő alatt a klarinét- és hegedűjáték alapjait is elsajátította, valamint megismerkedett a régizenével és a csembalóval - átfelvételizett a budapesti Bartók Konziba. Itt Kocsár Miklós, Huszár Lajos és Csemiczky Miklós irányítása alatt tanult zeneszerzést, immáron főtárgyként, és Soltész Anikónál kezdett csembalóból fakultálni. Ekkor érett meg benne a döntés, hogy nem lesz komponista. A konzervatóriumot elvégezve zenekarvezető szakon szeretné tanulmányait folytatni, amennyire csak lehet, a régizenét állítva ezek központjába.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Így buliztak régen a sztárok az Oscaron

Közeledik az idei Oscar díjátadó, felkészülésnek megmutatjuk, ki kivel mulatott vagy épp sutyorgott a szünetekben az ötvenes évektől a kilencvenesig. Galéria!
Klasszikus

Megszólalt az ELTE Zenei Tanszékének vezetője a pénzelvonás kapcsán

Múlt héten jelent meg az a közlemény, amelyből kiderült, hogy az ELTE BTK-t érintő 250 millió forintos forrásmegvonás miatt szeptembertől nagyon nehéz lesz megoldani a zongora- és a magánének-oktatást a Zenei Tanszéken. A Fidelio kérdéseire Bodnár Gábor tanszékvezető válaszolt.
Vizuál

Bálványozta a közönség, bolondokházában végezte – 175 éve született Munkácsy Mihály

Stílusát romantikus realizmusnak nevezik, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette.
Jazz/World

Borbély Mihály: "Pénzért vagy egoizmusból nincs értelme zenélni"

A több hangszeren és műfajban jártas Borbély Mihály minden zenei és emberi szituációban az átjárhatóságot kutatja. Legközelebb A népzene ünnepén hallhatjuk őt február 23-án a Müpában, tavasszal pedig új jazzlemezét is bemutatja saját formációjával.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Edu-Art gyerek

Kányádi Sándor mesét mond a krumpliról

A televízió hőskorában, amikor a látványláda értéket közvetített, Kányádi Sándor elmondta a Krumplis mesét a Cimbora című tévéműsorban. A műsor nevét azóta alapítvány őrzi, és a Balatonon rendeznek foglalkozásokat a gyerekeknek.
Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.