Edu-Art

Szokos Augustin: „Ha tehetem, mindent historikus felfogásban hallgatok”

2010.10.11. 15:11
Ajánlom
Tizennyolc évesen régizenére specializálódott együttest szervezni és vezetni nem kis elhivatottságra vall. Szokos Augustin zenei tanulmányairól, a Lux Aeterna Kamarazenekarral szerzett tapasztalatairól és terveiről mesélt az Edu-Art Magazinnak.

- Igaz, hogy a szeptember végi Gabrieli Choirral közös, Konstatnin Lifschitz által vezényelt koncert volt a Lux Aeterna Kamarazenekar utolsó fellépése?

- Igen, ugyanis ilyen formációban valószínűleg nem fogunk újra színpadra állni. Eredetileg már nyár elején megvolt az „utolsó" koncertünk, de nyár végén készítettünk még egy lemezfelvételt (Purcell: Dido and Aeneas, Philipp György vezényletével), és végül a szeptemberi koncertet is elvállaltuk. Mellékesen jegyezném meg, hogy már a következő hangversenyünk időpontja és műsora is megvan. Valahogy nem tudunk feloszlani, és nem is szeretnénk, de sajnos vannak megoldhatlannak tűnő akadályok. Halmai Biankát, a hangversenymesterünket nemrég vették fel a glasgow-i egyetemre, Dénes-Worowski Marcellt, a bőgősünket Bécsbe a karmesterképzőre és így tovább... Így persze kompromisszumokra van szükség: kevesebb próbával tudunk számolni, és a jövőben ritkábban lesznek műsoron nagy apparátust foglalkoztató művek. Egyelőre azt tervezzük, hogy a 3-2-1-1-1-es felállást szeretnénk megszilárdítani, de például Bach János-passióját 2011 tavaszán szólamonként egy-egy zenésszel szeretném előadni - a mostani sikeres együttműködés fényében - Sólyom Richárddal és a Gabrieli Choirrel. Ami még változik, az a nevünk: mostani koncertünkre Petr Sefl prágai csembalóépítő hozott nekünk hangszert, akit Sopronból, a Régizenei Napokról ismerek, és aki a próbák közben akarva-akaratlanul befolyásolta együttesünk jövőjét. Felvázolt nekünk egy új zeneoktatási rendszert, ami Bach pedagógiai módszerét és zenéjét állítja középpontba. Meglehetősen nyitottak voltunk erre, valamint a terveire - amik persze nagyrészben ennek az új rendszernek, az ún. Bach-iskola terjesztésére vonatkoznak -, így részben emiatt, részben a zeneszerző iránti személyes tiszteletből adódóan nevünket „Lux Aeterna - Budapest Bach Consort"-ra változtattuk.

- Kivel alapítottad a Lux Aeternát? Milyen céljaitok voltak és mit sikerült ezekből megvalósítani?

- A zenekart 2009 márciusában hoztuk létre Hajduch-Szmola Patrik karmester barátommal, aki azóta már az Evangélikus Teológia hallgatója. Bemutatkozó koncertünk a Fasori Evangélikus Templomban volt, műsoron Bach h-moll Ouverture-jével, valamint Pergolesi Stabat Materével. Azóta több alkalommal játszottunk a Zenetudományi Intézetben, az Avilai Szent Teréz Templomban, a Művészetek Palotájának Üvegtermében (ahol a Dido és Aeneast állítottuk színpadra). Tavasszal Varsóban volt öt koncertünk, ahol meghívtak bennünket a jövő nyári Wilanow-i Barokkzenei Fesztiválra. Alapvető célunknak tekinthetjük, hogy megismerhessük, „saját bőrünkön" tapasztalhassuk meg a zenekari irodalomnak azon remekműveit, amikre a konziban sajnos nincsen lehetőség. Természetesen főként a barokk zenére gondolok. Emellett célunk volt a barátainkkal való együttzenélés: azt hiszem, leginkább ez tartotta össze - és tartja össze ezután is - a csapatot.

- Lényegében mindent magatok intéztek - ilyen fiatal fejjel szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, és mégis működik. A közösségi médián felnőtt facebook-generáció számára már nem léteznek szervezési nehézségek?

- Ami igaz, az igaz: meglehetősen nehéz a dolgunk. Próbaterem, koncerthelyszínek, kották stb., amikkel csak egy ilyen zenekarnak meggyűlhet a baja. Nekünk ehhez még hozzá jön a csembaló, valamint a portatív orgona kérdése mind a próbákhoz, mind a koncertekre. Mivel hivatalosan (egyelőre) „nem létezünk", így csak a saját pénzünkre, valamint - kisebb kiadásoknál, pl. fénymásolásnál - a tagok segítségére számíthatunk. Próbálni legtöbbször - kézenfekvő megoldás - a konziban szoktunk, de a következő, november 20-i, szintén a Nádor-teremben rendezendő Magnificat-koncertünk próbái Marcell lakásában lesznek. Hangversenyeket teljes mértékben az általad is említett, részben virtuális kapcsolatok révén tudunk szervezni. Ennek persze az a kellemes következménye, hogy ahogyan telik az idő, egyre többen ismernek meg és segítenek minket. 

- Hogyan lehet ilyen fiatalon a régizene vonzáskörébe kerülni? Igaz, a mai magyar régizenész-generáció is már a konziban megfertőződött...

- Azt hiszem, ez a régizene „hibája"... (nevet) Még zeneiskolás koromban történt, hogy Mozart-szimfóniák felvételeit kerestem, és egyszercsak rábukkantam egy "on period instruments" feliratú lemezre. Persze le kellett fordítanom a kifejezést, mert nem értettem. Amikor megtudtam, mit jelent, csupán érdeklődésből meghallgattam (ugyanis fogalmam sem volt, hogy mi a régizene mozgalom), és nagyon megtetszett. (Egyébként Trevor Pinnock és az English Concert felvételéről volt szó, akik az összes szimfóniát feljátszották - Pinnock még continuózott is hozzájuk.) Aztán persze rákerestem szinte az összes elérhető felvételükre, és egymás után értek a kellemes meglepetések. Nem sokkal később Gardinert és Harnoncourt-ot is megismertem, valamint velük együtt a régizene mozgalom elvi kérdéseit. E problémák - hogy őszinte legyek - engem teljesen hidegen hagytak, ugyanis amikor először találkoztam ezekkel, jóformán nem is értettem, hogy mit lehet erről vitázni. Azt gondoltam, mindenki számára egyértelmű: az előadások invenciógazdagsága, a zene értelmezése és a régi hangszerek színpompássága összehasonlíthatatlanul felülmúlják a modern hangszeres felvételeket. (Ehhez hozzátartozik, hogy ekkor még nem ismertem azokat az előadókat, akik a mozgalom hajnalán még tényleg a sötétben tapogatóztak.) Mindennek az lett a következménye, hogy mára már nemcsak a barokk zenét, de szinte minden mást, ha csak tehetem, historikus felfogásban hallgatok. A könyvtárakban és az interneten elérhető felvételek mellett „élőben" pedig az Orfeo Zenekar, a Purcell Kórus, valamint a Capella Savaria koncertjeit látogatom rendszeresen.

- Egy dolog megismerni és megkedvelni a régizenét, de egészen más aktívan művelni. Nem tűnt túl nagy falatnak a régizene-játékra specializálódni már a konzis időszak alatt?

- Tipikus kérdés - de csak a mai zeneoktatás fényében. Először is tisztázzuk: régizene alatt én azt a zenét értem, aminek előadásához már nem áll rendelkezésünkre közvetlen forrás, folyamatos tradíció vagy maga a komponista, aki eligazíthatna bennünket az előadás kérdéseiben. (Hiszen ma már a romantikus zene megszólaltatása sem „tiszta" történetileg.) Más dolog az, hogy - személyes érdeklődésemből adódóan - a barokk zene teszi ki a repertoárunk nagy részét. Szerintem a szakosodás egyáltalán nem tud korai lenni, főleg, mert az ideális állapot az lenne, ha már a kezdetektől párhuzamosan tanítanák a különböző korok zenéinek előadói gyakorlatát. A különböző hangszerek használata természetesen más kérdés, mindazonáltal mi - amint lehet - szeretnénk korabeli hangszerekre váltani. A hangzásbeli okok mellett érdemes megjegyezni, hogy egy ilyen hangszer kifejezetten inspirálja játékosát. 

- A régi zene mellett komponálsz is. Műveid - mint például a tavaly íródott „Libera me, Domine" című kórusműved - többsége egyházzenei alkotás?

- Igen, főleg a kórus, valamint az oratórikus műfajok érdekelnek, ilyesmit komponálok legszívesebben. Ezzel együtt már eldőlt bennem, hogy valószínűleg nem leszek zeneszerző. Sok dolog vezetett erre a döntésre: kezdve a megélhetés lehetetlenségétől a Nikolaus Harnoncourt Beszédszerű zene című könyvének első néhány fejezetében vázolt állapotig. Harnoncourt, aki a szakma szétesésére mutat rá, valami olyan kulturális összeomlásra hívta fel a figyelmem - ami persze napjainkra sokkal aktuálisabbá vált, mint a könyv megírásakor -, amit jóformán csak valami csoda állíthat meg. A zene terén a legnagyobb felelősség a komponistákon van, hiszen gyakorlatilag ők „irányítják" a zenét. Nos, egyszerűen nem hinném, hogy vállalni tudnám ezt a felelősséget, így inkább a biztonságosabb megfigyelői szerepkört választom...

- Azaz?

- Jelen pillanatban a karmesteri hivatás áll a legközelebb hozzám, nem is igazán a „vezetői szerepkör", hanem az interpretáció öröme miatt, ami rendkívül inspiráló tud lenni. Gondolj csak bele: egy h-moll mise telítettségű zenekari faktúrát egyetlen ember még a legbiztosabb technikai háttér birtokában sem tud billentyűs hangszeren visszaadni, viszont karmesterként minden technikai lehetőség az ölébe hullik - egy jó zenekar formájában -, és az ember egyetlen dolga, hogy az interpretációval, magával a zenével foglalkozzon. Így is marad néhány dolog, például vonásozás, kijelölés, de ezek olyan feladatok, amelyeket én személy szerint örömmel végzek. Emellett az előadásokon - a vezénylés mellett - rendszerint magam játszom a csembaló- vagy orgona-continuót az áriák, recitativók alatt, valamint kisebb apparátusú művekben. Azt hiszem, valami olyasmit szeretnék, mint ami régen természetes volt: vezényelni és mindenféle billentyűs hangszeren ugyanolyan szinten játszani.


Névjegy: Szokos Augustin

Békéscsabán született 1992. március 13-án. Hétévesen kezdett furulyázni, majd 2001-től öt éven keresztül trombitán tanult. Ekkor lett tagja az akkor alakult békéscsabai Ifjúsági Fúvószenekarnak. Zeneiskolai tanulmányai alatt a zeneszerzés felé fordult érdeklődése, ezért zongorázni kezdett. 2006-ban vették fel a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába zeneelmélet-szolfézs szakra. Zenerszerzést magánúton kezdett tanulni Szegeden Huszár Lajostól, aki meghatározó hatással volt rá. Két év elteltével - mely idő alatt a klarinét- és hegedűjáték alapjait is elsajátította, valamint megismerkedett a régizenével és a csembalóval - átfelvételizett a budapesti Bartók Konziba. Itt Kocsár Miklós, Huszár Lajos és Csemiczky Miklós irányítása alatt tanult zeneszerzést, immáron főtárgyként, és Soltész Anikónál kezdett csembalóból fakultálni. Ekkor érett meg benne a döntés, hogy nem lesz komponista. A konzervatóriumot elvégezve zenekarvezető szakon szeretné tanulmányait folytatni, amennyire csak lehet, a régizenét állítva ezek központjába.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Vizuál

Hollywood elfeledett férfi ikonja

James Dean és Marlon Brando mellett a legnagyobb sztárok közé tartozott - míg rájuk azonban ma is emlékszünk, Montgomery Cliftnek csak zseniális filmjei maradtak fent.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.
Edu-Art oktatás

Felszabadulni a mozgásban

Harmadik éve működik a Budapesti Fesztiválzenekar projektje, a TérTáncKoncert. A Hősök terén látható látványos előadás mögött nehéz, de élményekkel teli munka van. A Fidelio a tértáncosok egyik vidéki regionális találkozóján járt.