Edu-Art

Tisztaság és érthetőség

2011.10.12. 07:46
Ajánlom
Bán István neve ismerősen csenghet a barokk zene hazai kedvelői számára, hiszen korábban már több hazai kamarazenekar dirigenseként bizonyította, hogy amellett, hogy igazi, vérbeli muzsikus, valóban ismeri a régi zene előadásmódjának legapróbb, de annál fontosabb fortélyait is. Az elmúlt vasárnap a Budavári evangélikus templom zenés áhítatán saját, nemrégiben alapított bécsi székhelyű együttese, a Musica Vivax Wien karmestereként igazolta, hogy a fentebb említett állítás továbbra is helytálló.

A zenekar tagjai között ausztriai és magyarországi muzsikusok egyaránt megtalálhatóak. Ehhez hasonlóan vegyes a hangszerpark: míg egy részük - a fúvósok például kivétel nélkül - valóban "historikus", történetileg hiteles instrumentumok, addig másik részük szinte teljesen modern. A teljes prím szólam például modern hegedűket használt Tourte- (azaz mai) vonóval, a korhűség - amennyiben ez esetben érdemes erről beszélni - mindösszesen a bélhúrok használatában merült ki. (A többi vonós szólamban fordultak elő modern és történetileg hiteles vonók - és talán hangszerek is). Szerencsére a hangzásban sikerült "álcázni" ezt a kevertséget, bár minden igyekezet ellenére maradtak helyek, ahol érződött a hangszerek kialakításbeli különbsége. A 132. kantáta obligát hegedűt is foglalkoztató alt áriájában a modern hegedű és vonó hangszíne zavaróan elütött a historikus vonókkal operáló basszus szekciótól. Az ilyen megoldásokról persze napestig lehetne vitázni és tény, hogy pár régizenés centrumot leszámítva még ma sem könnyű egy kamarazenekarnyi korhű hangszerest összeverbuválni. Egy szárnyait még csak most bontogató karmester friss együttesénél valószínűleg az anyagi háttér biztosítása sem egyszerű, de remélhetőleg idővel túl tudnak lépni ezeken a kezdeti nehézségeken.

Hozzá kell tegyem - és ezt a produkció is igazolta -, hogy a technikailag perfekt és stílusos játék nem feltétlenül azon múlik, hogy a hangszer éppen milyen. Végül is egy másfajta hozzáállással bármilyen modern hangszeren lehet stílusosan játszani, elsősorban a jó koncepció szükséges, ami ezúttal abszolút megvolt. Bán István a régi zene hiteles előadásmódját a műfaj egyik nagy úttörőjétől, Nikolaus Harnoncourttól tanulta, azaz "tiszta forrásból" szívta magába a tudást. Emellett ne feledjük, hogy Bán aktív orgonaművész és korábban az Arnold Schönberg Kórusban is énekelt. Ennek köszönhető a barokk zenéről alkotott kiváló felfogása, amit két kulcsszóval lehetne összefoglalni: tisztaság és érthetőség. A tisztaság alatt egy rendkívül sima, akusztikus kosztól és zenei sallangoktól, felesleges maníroktól mentes technikai és zenei megvalósítást értek - mintha egy igazán éterien, tisztán megszólaló kórust vagy orgonát hallanánk. Ez elősegíti ugyan a befogadást, de ahhoz, hogy a hallgatóság számára minden világos legyen, olyan értelmezése kell, legyen a műnek, amely nem bonyolítja tovább az amúgy is rendkívül összetett bachi zenei szövetet, hanem huszáros vágás helyett kibontja a gordiuszi csomót: rávilágít az összefüggésekre és kiemeli az énekelt szöveg értelmét anélkül, hogy az eredeti művek tökéletessége csorbát szenvedne. Szerencsére Bán ebben is élenjárónak bizonyult.

Ha már az éneklés és a szöveg érthetősége szóba került, akkor nem mehetünk el amellett, hogy ezt a koncepciót az énekes szólisták közül igazából csak az amúgy is "régizenés" énekesekként számon tartottak tudták maradéktalanul megvalósítani. Az egyik az est nagy neve, a zseniális Hermine Haselböck volt, a másik a magyar közönség által jól ismert és kedvelt (nem mellesleg ezúttal szintén  fantasztikusan éneklő) Megyesi Zoltán volt. Valójában a BWV 82-es kantátát egyedül végigéneklő Bretz Gáborral sem lett volna baj, csak minden erénye ellenére hangja sokkal inkább egy romantikus operaszínpadra kívánkozó, mintsem régi zenei előadásokba illeszkedő voce. Kertesi Ingrid sajnos ezúttal a tőle megszokott magas színvonal alatt teljesített: egyetlen (a hangversenyt nyitó) áriájában kissé bizonytalan volt, a hangja pedig egyáltalán nem szólt át a zenekaron. A négyszólamú korálokkal ugyanez volt a helyzet: hallottuk a zenekart és mellesleg énekeltek. Lehet, hogy segített volna, hogyha az énekesek a zenekar előtt állnak és nem benne, a brácsa és a basszusszekció között. Mindenesetre örömmel konstatáltam, hogy más előadásokban tapasztalható állandó attacca (értsd: a lecsengést is alig kiváró, továbbrohanó) kapcsolat a tételek között ezúttal nem volt, bár kérdés, hogy vajon nem a hely szűkösségének - és ezáltal nehezen helyet változtató énekeseknek - tudható-e be?

A zenekari szólisztikus szólamok összességében jobbak voltak az énekes szólistáknál. A koncertmester Christian Eisenberger szólója a korábban említett, hangszerek különbségéből adódó különbséget leszámítva igazán tetszetősre sikerült, bár én kicsivel több érzelmességet kívántam volna. Herwig Tachezi gordonkás nem sokkal előtte lehengerlően játszotta ugyanannak a kantátának egy másik, virtuóz obligát csellószólamát. Emma Black oboán és oboa d'amorén egyaránt fantasztikus volt - nagyon tetszett a teret egyszerű melegséggel betöltő telt hangja, miközben máskor a bonyolult passzázsokat is gond nélkül vette. Ha patetikusan akarok fogalmazni, akkor azt is mondhatnám, hogy emiatt az oboahang miatt már érdemes volt megszervezni ezt a koncertet. Ráadásul az ilyen előadásokban derül ki, hogy miért is érdemes elővenni a régi hangszereket... Winkler Balázs a BWV 90-es ördögi trombitaszólamát - ráadásul natúr hangszeren - játszi könnyedséggel adta elő, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga. „Levezetésként" a kantáta végén a korál cinkszólamát (a cink egy rézfúvósok hangjára emlékeztető, de fafúvós hangszer) is eljátszotta.

Bár egy-két dologgal nem értettem egyet, zárásként fontosnak tartom újból kihangsúlyozni, hogy a hangverseny (pontosabban zenés áhítat: az egyes zeneműveket prédikáció ill. a kantátákhoz tartozó olvasmány felolvasása előzte meg) rendkívül magas színvonalú és igazán élvezetes volt, amely szerintem Európa bármelyik nagyobb koncerttermében megállná a helyét. Azt hiszem, aki ott volt a zsúfolásig megtelt Budavári evangélikus templomban, az tudja, mire gondolok. Nem véletlenül tapsolt a közönség állva az előadás végén. Remélem, hogy Bán István és a Musica Vivax Wien - nomen est omen - még sokáig fogja Bécs és remélhetőleg Budapest közönségét is hasonlóan jól sikerült hangversenyekkel elkápráztatni.

Musica Vivax Wien 

2011. október 9. 18:00

Budavári evangélikus templom 

Km.: Kertesi Ingrid (szoprán), Hermine Haselböck (alt), Megyesi Zoltán (tenor), Bretz Gábor (basszus)
Vez.: Bán István

Bach: "Bereitet die Wege, bereitet die Bahn!", BWV 132; "Ich habe genug", BWV 82; "Es reisset euch ein schrecklich Ende", BWV 90

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Bolyki György elmondta: nem lesz tizenegyedik Kaposfest

Tíz év után búcsúzik a Kaposfest, ahogy azt a társalapító igazgatótól megtudtuk. Bolyki György távozik a Liszt Ferenc Kamarazenekar éléről is, pedig tovább tervezett maradni. Eközben hangsúlyozza: nagyon büszke mindkettőre. Elsőként a Fideliónak beszélt a változásokról. FRISSÍTVE!
Klasszikus

Megütközéssel fogadta Bolyki György állításait a Liszt Ferenc Kamarazenekar

A Liszt Ferenc Kamarazenekar egyelőre nem kíván érdemben reagálni Bolyki György lapunknak tett kijelentéseire, ám jelezték, megütközéssel fogadták az interjúban szereplő, a valóságnak nem megfelelő állításokat.
Klasszikus

Beethovent, ahogy kevesen – Jevgenyij Kiszin koncertjéről

Jevgenyij Kiszin az ötvenhez közelítve is csodagyerek maradt. Nem Beethoven-játékosként ismerjük, de olyan órákat okozott a Müpában, amilyent csak a legnagyobbak tudnak.
Vizuál

A nap, amikor Charlie Chaplin 20. lett a Chaplin-hasonmás versenyen

Igaz, vagy csupán legenda – nem tudni. Mindenesetre az alábbi történet olyan, mintha Charlie Chaplin rendezte volna.
Klasszikus

Komolyzene szól a budapesti szórakozóhelyeken

A zene éjszakáján, november 16-án este hat órától éjfélig nyolc frekventált szórakozóhelyen hallhatunk ingyenes komolyzenei koncerteket. A fellépők között találjuk a Budapesti Fesztiválzenekar zenészeit és Fischer Annie-ösztöndíjas muzsikusokat is.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Edu-Art gyerek

Kányádi Sándor mesét mond a krumpliról

A televízió hőskorában, amikor a látványláda értéket közvetített, Kányádi Sándor elmondta a Krumplis mesét a Cimbora című tévéműsorban. A műsor nevét azóta alapítvány őrzi, és a Balatonon rendeznek foglalkozásokat a gyerekeknek.
Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.