Edu-Art

Tűnődések a Negyedik Nemzetközi Bartók Béla Zongoraverseny ürügyén

2010.09.30. 17:45
Ajánlom
Némethy Attila beszámolója 2010. március 23-28. között a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán megrendezett zongoraversenyről.

Aki a magyar zenei életet figyelemmel kíséri, az jó néhány éve - sőt évtizede - arról olvashat, hallhat, hogy válságban van a zeneoktatás! Minden „hozzáértő" úton-útfélen Kodály Zoltán szavait citálja, és teljes joggal mondja, hogy valamit nagyon elrontottunk! Elrontottunk? Kicsoda? Mi???

Talán inkább a kultúráért felelős bürokrata minisztériumi és önkormányzati döntéshozók, akik hosszú ideje szinte lehetetlenné teszik, tették egy zenetanár munkáját, betarthatatlan követelményeket támasztanak, a teljesen felesleges adminisztrációra helyezik a hangsúlyt, nem a nevelésre, oktatásra. A központba a papír, a „szent papír" került, a jogszabályok dzsungelének összes kiskapujával, átgondolatlanságával. A tanároknak a kitöltendő - néha a nevetségesség határát súroló - kérdőíveket olvasva általában Max Reger esete jut eszembe, aki egyszer egy kritikusának ezt írta. „Kedves Uram! Lakásom legkisebb helyiségében ülök. Előttem az Ön kritikája. Nemsokára mögöttem lesz..."

De nem ez a lényeg. A lényeg, hogy a sorban az utolsó még most is a gyerek, és a gyerek érdeke. Az első pedig az adminisztráció! Minek is tanuljon zenét egy gyerek? Ja, persze, azért mert a zene többé, nemesebbé és jobbá teszi! Mert felnőtt korában vissza fog kérdezni; „Anyu, apu, miért hagytátok, hogy abbahagyjam a zongorázást, gitározást, zenélést? Legszívesebben most, felnőtt fejjel beiratkoznék valahová, mert hiányzik a zene!" De jelen pillanatban gyermekünk a legnagyobb lelkesedéssel nekikezd a zenetanulásnak és odajut, hogy ha megkapja 15-20 év tanulás után a diplomáját - a mostani rendszerben - nem tud vele mit kezdeni, hisz alsófokú oktatásra sem jogosítja. Semmire nem jogosítja! Van egy szép keményfedelű papírja, amit nem tud használni a lakás legkisebb helyiségében sem. (Már ha van lakása, és nem a szüleivel él együtt - jó esetben...)

Nincs min csodálkozni tehát, hogy csökken a zenetanulási kedv, a szülő más egyéb „hasznos" dologra íratja be amúgy is túlterhelt gyermekét, hiszen csak a vak nem látja, hogy ezen a pályán nem fog tudni megélni a gyerek. Így aztán előbb-utóbb nem lesznek olyan lelkes tanítók, akik az ország legeldugottabb zugaiban is - éhbérért, a megbecsülés teljes hiánya mellett - oktassák majd a muzsika szeretetére gyermekeinket. Pedig Kodály Zoltán megmondta, hogy sokkal fontosabb, hogy „ki a zenetanár Kisvárdán, mint az, hogy ki az Operaház Igazgatója." Miként legyenek zeneileg művelt gyermekeink, miközben lassan elfogy a zenét tanuló gyermek, és nem lesz tanár, aki tanítson?! Ördögi kör!

Mielőtt még a szegedi versenyről írnék, egy örömteli gondolatomat megosztanám a kedves olvasóval, ami szervesen kapcsolódik mostani okoskodásomhoz. Márciusban részt vehettem a XII. Országos Nyíregyházi Zongoraverseny zsűrijének munkájában. Eddigi logikus és valós panaszkodásom ellenére egészen fantasztikus színvonalat produkáltak a kis muzsikusok és felkészítő tanáraik. Úgy látszik - válság ide, bürokratizmus oda - a tehetségekkel, a lelkesedéssel mégsem lehet kibabrálni. Van utánpótlás, nem is akármilyen! Egy oktatónak, vagy a zeneművészet jövőjéért aggódó embernek ezt leírni, a legnagyobb boldogság!

Közvetlenül a nyíregyházi verseny után - szokás szerint Bartók Béla születésnapja környékén - kezdődött a szegedi muzsikus-találkozó. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy mind a négy eddig megrendezett Bartók Béla Nemzetközi Zongoraverseny zsűrijében részt vehettem. Közvetlenül láttam, hallottam, tapasztaltam a színvonal alakulását. Az első verseny után még korántsem volt biztos, hogy a nemes kezdeményezés életképes lesz. Aztán szép lassan a szegedi verseny nemzetközi rangot szerzett magának. Idén már Chile, Japán, Szerbia, Olaszország, Románia, Kína és Szlovákia fiatal tehetségei is képviseltették magukat. A háromfordulós megmérettetésen az elődöntőben és a középdöntőben szóló műveket, a döntőben pedig - amelyen Gyüdi Sándor vezényletével a Szegedi Szimfonikus Zenekar is közreműködött - egy versenyművet kellett előadniuk a pianistáknak.

A műsort a jól bevált recept alapján állították össze a szervezők. Olyan műveket kellett játszania a versenyzőknek, amelyeket Bartók Béla is gyakran műsorra tűzött. Bartókot Szegedhez szoros kapcsolat fűzte. Budapest és Pozsony után ez volt az a nagyváros, ahol legtöbbször megfordult. 1906 és 1939 között összesen 11 alkalommal adott hangversenyt. Első vidéki zeneszerzői estjét is Szegeden tartotta. Scarlatti, Debussy és Liszt művei mindig fontosak voltak számára. A három kiváló zeneszerző zongoradarabjai mellett minden fordulóban kellett Bartók Béla műveiből is válogatni. Idén újítás volt, hogy egy kortárs zeneszerző, Madarász Iván - erre a versenyre komponált - zongoradarabját is meg kellett szólaltatni a középdöntőben. Féltünk tőle, hogy ez visszariasztja a résztvevőket, de tévedtünk! Nagyon szívesen és - a versenyt jelenlétével megtisztelő komponista véleménye szerint is - nagy hozzáértéssel szólaltatták meg a ritmikailag komplikált Tetrafóniát.

A zsűri minden tagja egyetértett abban, hogy ugrás-szerűen nőtt a szegedi verseny átlagszínvonala. Tehetséges pianisták kitűnő produkciókkal lepték meg a közönséget. Mind a 27 induló becsülettel felkészült. Úgy gondolom, aki nem jutott tovább a középdöntőbe, annak sem kellett szégyenkeznie, mert ilyen teljesítménnyel a két évvel ezelőtti versenyen továbbjutottak volna! Egyetlen „rossz" produkciót sem hallottunk. Akik nem jutottak tovább, azért estek ki, mert náluk komplexebb, kerekebb előadásokkal találkoztunk. A középdöntőbe 12 fiatal művész jutott, a döntőben pedig hatan játszhattak. A fináléra kicsit elfáradtak az ifjú zongoristák. Nem lehet csodálni. Az anyag nagy, és pár napon belül háromszor is csúcsformában kellett lenniük. Rutin hiányában ez nagyon nehéz és megterhelő feladat.

A követelményeknek a legjobban Szokolayné Szőke Diána tudott megfelelni. Mindhárom fordulóban egyenletesen magas színvonalon zongorázott, és ez még a gálakoncertre is igaz volt, ahol már a boldogság vagy épp a csalódottság miatt gyakran „kiereszt" egy-egy pianista. A nemrég diplomázott Szőke Diana zeneileg, technikailag egyaránt kiforrott művész, aki minden belső tartalékát mozgósítani tudta. Aki végighallgatta a verseny minden fordulóját, biztos egyetért azzal, hogy megfelelő helyre jutott a Bu­da­pes­ti Zon­go­ra­sza­lon tu­laj­do­no­sa, Rák Csa­ba ál­tal föl­aján­lott Kawai pianinó, a verseny fődíja. (A versenyen egyébként a Zongoraszalon jóvoltából egy nagyszerű Bösen­dor­feren muzsikálhattak a pianisták.) Szerencsére idén - szemben az előző versennyel - teljesen egyértelmű volt a győztes személye, nem kellett vitatkozni az első díj megosztásáról, ami egy hangszer esetében ugye lehetetlen...

A második helyet a Csíky Boldizsár - Erkel-díjas zeneszerző - által vezetett zsűri megosztotta: két szerbiai ifjú magyar hölgy, Görög Enikő és Utasi Noémi osztozott a díjakon. Mindketten nagy reményekre jogosítanak, elmélyült és technikailag kiválóan felkészült zongoristák. A harmadik díjat is megosztotta a zsűri, melynek tagjai: Felicia Stankovici zongoraművész, a Temesvári Vest Egyetem Zenei Fakultásának professzora, Körmendi Klára Liszt-díjas zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, Dr. Kerek Ferenc, Liszt-díjas zongoraművész, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar Dékánja, és a sorok írója, Némethy Attila.

Rebeca Omordia számomra az egész verseny talán a legérdekesebb egyénisége volt. Sajnos a döntőben Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenyével meggyűlt a baja, mint ahogy az addig nagyszerűen teljesítő Szabó Marcell is kicsit elfáradt. Nála is több pontatlanság becsúszott Liszt nehéz versenyművének előadásába. A Hallgatói Önkormányzat által a legjobb szegedinek felajánlott díjat Boleman Kata kapta.

Meg kell még említeni Rinaldo Zhok nevét. A rendkívül szimpatikus olasz zongoraművész a szólófordulókban nagyon magas színvonalon játszott, Bartók Béla III. zongoraversenye azonban kifogott rajta. Ő sem játszott rosszul, de a hangok megszólaltatásán túl nem tudott mit kezdeni a versenyművel és a zenekarral is ő találta meg legnehezebben a közös hullámhosszt. A zsűri több szóló-hangverseny meghívással jutalmazta, bár díjat nem kapott.

A versenyre nagyon sokan ajánlottak fel különdíjakat, koncertmeghívásokat. A résztvevők a díjkiosztó után megkoszorúzták Bartók Béla szobrát szülővárosában, a romániai Nagyszentmiklóson, majd gálahangversenyt adtak a Nákó Kastélyban. Folytatódott tehát a szép hagyomány - hála a több tucat támogatónak. Közülük feltétlenül meg kell említeni a Budapest Zongoraszalon, a Nemzeti Kulturális Alap, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, és a Szegedi Tudományegyetem nevét. De kivette a részét a Pro Bartók Társaság, és a Nagyszentmiklósi Önkormányzat is, valamint több tucat szervezet, magánszemély.

A Szegedi Zongoraverseny beérett, nagykorú lett és minden várakozást felülmúlt! Az események alakulásáról hosszabb összefoglalót készített a Szegedi Televízió is. Kitűnő volt a szervezés, senki nem panaszkodott, hogy rossz a szállás, vagy nem tud eleget gyakorolni. Éppen ezért megbecsülendő az a hatalmas munka, amit dr. Kerek Ferenc és a SZTE Zeneművészeti Karának összes munkatársa elvégzett. Köszönet a támogatóknak, a szponzoroknak, a díjakat felajánlóknak és mindenkinek, aki valamit tett ezért a versenyért.

Biztos vagyok benne, hogy - szerencsére - az ötödik zongoraverseny még nagyobb fejtörést fog okozni a szervezőknek, hiszen egyre többen jönnek majd el, mert terjed a híre, hogy itt Szegeden komolyan veszik Bartók Béla szellemiségét és nívós megmérettetésnek lehetnek részesei.

--------------------------------------------------------------------------------

* A IV. Nemzetközi Bartók Béla Zongoraverseny 2010. március 23-28. között a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Fricsay Ferenc Hangversenytermében került megrendezésre.

A cikk eredetileg a Parlando 2010/4. számában jelent meg.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Edu-Art gyerek

Kányádi Sándor mesét mond a krumpliról

A televízió hőskorában, amikor a látványláda értéket közvetített, Kányádi Sándor elmondta a Krumplis mesét a Cimbora című tévéműsorban. A műsor nevét azóta alapítvány őrzi, és a Balatonon rendeznek foglalkozásokat a gyerekeknek.
Edu-Art bohóc

Csinálj magadból hivatásos bohócot!

40 év után először indul nappali tagozatos bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolában érettségizett fiatalok számára. Emellett más, a cirkuszművészettel kapcsolatos felnőtt szakképzésekre is lehet jelentkezni augusztus 21-ig.
Edu-Art interjú

„Nem biztos, hogy csak a szép hangban lehet gyönyörködni”

Fekete Mari zenei vezető, művésztanár, 55 éve tanít zenés színpadi gyakorlatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A pályán eltöltött évtizedekről, régről és a máról, énektanításról és tizenkét németül tátogó törpéről beszélgettünk vele.
Edu-Art tünet együttes

Menedzsert és táncosokat keres a Tünet Együttes!

A független hazai kortárs tánc és színházi élet meghatározó társulata keresi legújabb csapattagjait.
Edu-Art müpa

Tehetségkutatót rendez a Müpa

"A föld alól is előkeresi a tehetségeket a Müpa" - avagy ismét megrendezik a rendhagyó, underground tehetségkutatót a Müpa mélygarázsában. A május 10-ig pályázó zenekarok közül a Müpában idén fellépő zenészekből álló szakmai zsűri választja ki az öt nyertest, akik május 26-án önálló koncertet adhatnak a Garázsband Fesztiválon.