A budai hegyek lábánál megbúvó Széher úti Dohnányi-kert egyik központi eleme a kerti tó, mely annak idején kellemes fürdőzési lehetőséget is biztosított a villában élő Dohnányi családnak. A kútból a forrásvíz nem hagyományos csapon, hanem egy jellegzetes vízköpőn keresztül jutott a medencébe. A kutat és a medencét ellátó csőrendszert még nem sikerült teljes mértékben feltérképezni és helyreállítani, ám a férfifejet formázó vízköpő megmaradt. S hogy mitől olyan különleges ez az egyszerű kerámiafigura?

A hatalmas budai telket Dohnányi nem egyedül, hanem barátjával, Manninger Vilmos sebészprofesszorral közösen vásárolta meg, így lett a kamarazene-partnerből szomszéd, aki ajándékként adta saját arcmását a kerti tó vízköpőjének. A kerámia vízköpő igen rossz állapotba került, az arc szinte a felismerhetetlenségig eltorzult: az ostrom alatt célba lőttek rá az orosz katonák, és az így támadt sérüléseket tovább roncsolták a téli fagyok. Hosszas keresés után a Dohnányi Kert Egyesület eljutott Kőfalvy Vidorhoz, aki ingyen restaurálta az eredeti darabot, és készített egy, az időjárás viszontagságait jól tűrő másolatot, amely már el is foglalta helyét a kerti medence szélén.

A vízköpőt kerti ünnepségen avatta fel hivatalosan az Egyesület. Ruttkay Zsófia elnökasszony megmutatta az egybegyűlt közel 30 fős közönségnek az eredeti vízköpőt, majd Dr. Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora méltatta a Dohnányi emlékét és kertjét ápoló egyesület áldozatos munkáját. A rövid beszédeket kerti koncert követte, a Zeneakadémia hallgatóiból alakult Nyári Vonósnégyes adott egyórás műsort, melyen Mozart, Beethoven és Schubert dallamai mellett - a hely szelleméhez híven - felcsendült Dohnányi Desz-dúr vonósnégyesének első tétele is. A vidám ráadás, Weiner Rókatánca után a zeneszerző életéről és zenéről beszélgetve, egy pohár hideg rozé és apró finomságok kíséretében ért véget az ünnepség.