Etelka, Aletta

A Plazma életre kel

2010.11.16. 11:56

Programkereső

A hűvösödő őszi napok egyikén kipróbáltam, milyen kellemes egy meleg tea után beülni a Plazma-előadásra. Hozzávalók: egy skálametrónyi WestBalkán és egy Társulatnyi KoMa.

 „Plazmavilág: a karakterek, helyzetek, történések folyamatos forma- és halmazállapot-változáson mennek keresztül. Felismerhető egy város, Budapest körvonalai, helyzetei, figurái. A konkrét és mégis relatív térben keresünk formát, jellemet, igazságot, törvényt. A darab szereplői bár mai, városi magyarok, ugyanakkor külsőleg és belsőleg a plazmaság „törvénye" alatt állnak: egyik jelenetből úgy folynak át a másikba, mint különböző színű folyadékok, különböző formájú edényekbe (hajszálcsövesség)." (Garaczi László)

A gyülekező után együtt fölliftezünk a harmadikra, kevéssé igényes környezetbe, amin látszik, hogy a Skála Metró bezárása óta műhelyként használják. Beterelnek minket egy csoport összevissza álló szék közé, tessék, foglaljunk helyet. A panoráma remek, körbe félig üveggel vagyunk elzárva a széltől. A nekünk szóló instrukciók sem a szokásosak: egy - érezzük jól magunkat, kettő - küzdjünk azért, hogy mindent lássunk.

Közöttünk ülve, saját ruhájukban játszottak az előadók, vagy a tér abszolút kihasználásaként a Skála Metró keskeny erkélyfolyosóján szaladgálva vitatkoztak percekig, egy szál (egy szél?) atlétában. Egyre-másra mutatták a különböző jeleneteket, melyek mégis kapcsolódtak egymáshoz, a szerepcserék ellenére is. Megjelent előttünk pergő rádióműsor-vezető, egyszerű lány, magabiztos anyagmozgató és még más karakterek. A jeleneteket aláfestő zenei alapot is csupán az öt színész hozta létre, mindenféle hangszer vagy elektronikai segédlet nélkül.

„A stílus pedig, amiről beszélek, nem különös eszközök kitalálását jelenti, hanem egyrészt erőt, lendületet, közlésvágyat, másrészt mély megértést. Bizonyára a vérükben van a plazmalét, amelyet szenvedélyesen megjelenítenek" - a Plazma egy korábbi előadása kapcsán írta még 2007-ben e sorokat Zappe László.

Gyakorlottságuk, ötletességük és tehetségük miatt zsebeltek be az ifjú színészek több neves díjat a Plazmával: a 8. POSZT-on a "Legjobb 30 év alatti színészek" minősítést kapták, megosztva; az 1. VOLT Színházi Fesztiválról elhozták a "Legjobb férfi főszereplő", "Legjobb zene", "Legjobb előadás" díjakat, és elnyerték a Budapest Főváros Önkormányzata által adományozott 2007/2008-as évad "Legjobb alternatív előadása" címet csakúgy, mint a Színikritikusok 2007/2008-as évadjának "Legjobb független színházi előadás"-ának járó díjat.

Nem tudom eldönteni, ki volt előnyben - aki olvasta Garaczi darabját vagy akinek ez az előadás nyújtotta az első benyomást a Plazmáról. Jellegében az olvasottak hangulatát nyújtotta, és az újoncok is rájöhettek, miből is áll ez a plazmaság. Minden képlékeny és változó, miközben az ember kiszámíthatósága lebeg a szemünk előtt. És mindehhez elég a körülményektől független, alkotó szellemű színészi játék. Erős kritika ez az eljátszott személyiségekről, melyeket mindannyian jól ismerünk, de nem biztos, hogy magunkra is vállaljuk őket.

Garaczi László: Plazma. A KoMa Társulat előadása
2010. november 4. 19:00 - West Balkán (legközelebb december 4-én)