Árpád

Zarándy Ákos: „Az opera műfaja gyerekkorom óta vonzott”

2011.03.12. 12:02

Programkereső

Mexikói tartózkodása miatt nem tudott részt venni az UMZF Zeneszerzőverseny döntő-gálakoncertjén Zarándy Ákos. A Fidelio különdíjasát ímélen kérdeztük latin-amerikai kultúrához fűződő kapcsolatairól és készülő műveiről.

- Nem tudtál személyesen jelen lenni az UMZF zeneszerzőverseny döntőjén, melyen Nightmare Symphony című műved a Fidelio különdíját nyerte el, ugyanis éppen Mexikóban tartózkodsz. Hogyan jut el egy magyar zeneakadémista Mexikóba, és mit csinál ott?

- Egy zeneakadémista, ha beszél angolul, tud kommunikálni az intézmény nem kisszámú külföldi hallgatójával. Bizonyos esetekben még ez sem szükséges, ha épp csak információkat akar szerezni a mexikói kultúráról és Frida Kahlóról, és ezért elmegy a budapesti Mexikói Nagykövetségre, ahol véletlenül találkozik egy olyan mexikói zeneakadémistával, aki már tíz éve él Magyarországon és tökéletesen beszél magyarul.

Egy zeneakadémista, ha felveszi a Diákhitelt, ki tud fizetni egy retúr repülőjegyet Mexikóvárosig. Ha egy kicsit spórol, még egy La Paz-i járatra is fut a pénzéből.

Egy zeneakadémista, ha talpraesett, az utazás ideje alatt kapcsolatokat épít és barátokat szerez, valamint él a lehetőséggel, hogy félévre meghívják La Pazba komponálni és koncerteket szervezni egy őrült mecénásnő jóvoltából.  

Zarándy Ákos
Zarándy Ákos

Ezek a dolgok így történtek az én esetemben is. Az említett mexikói zongorista barátom rengeteg segítséget nyújtott a diplomakoncertemre készülő Las dos Fridas operám megírásához. Később rendelt tőlem egy zongoradarabot, melyet egy óriási szóló koncert keretén belül mutatott be szülővárosában, La Pazban, 2010 májusában. Meghívott, hogy kísérjem el, és az előadás mellett megmutatja nekem az országát. A mecénásnő féléves időtartamú meghívása is ez idő alatt történt, melynek következtében 2010. novembere óta újra Mexikóban tartózkodom. Így az első bő két hónapot La Pazban töltöttem, ahol tanítottam és megírtam New World Trio című darabomat, melynek januárban, a FUGÁ-ban volt a bemutatója. Kisebb félreértések is közrejátszottak abban, hogy a varázslatosan szép, ámde kicsit unalmas tengerparti városból január végén a kulturális centrumba, Mexikóvárosba jöttem, ami nagyobb lehetőségeket ad a zeneszerzői és koncert-terveim megvalósításának. Azóta az operám befejezésén és bemutatóján dolgozom, komponálok, színházi zenét írok, valamint zeneszerzés, szolfézs és zeneelmélet órákat adok. Ez az oka annak, hogy nem tudtam jelen lenni UMZF zeneszerzőverseny döntőjén és nem tudtam átvenni a Fidelio különdíját.

- Van-e mexikói komolyzene és komoly zenei élet az egy-egy nagyritkán Pesten is hallható szerzőn, előadón és művön - Silvestre Revueltas Sensemayá-ja jut talán elsőként az ember eszébe - kívül?

- Természetesen van zenei élet és komolyzene is Mexikóban, valamint sok zenei tehetséggel megáldott ember születik az országban. Az alapvető különbség a zeneoktatás hagyományaiban mutatkozik meg, mely egyéb művészeti ágazatokkal ellentétben (képzőművészet, irodalom) messze le van maradva Európától, Magyarországtól. Ebből kifolyólag manapság egyre több mexikói megy európai városokba zenét tanulni. Például az elmúlt tíz évben a pesti Zeneakadémia tele volt brazil és spanyolajkú növendékekkel, ezt a tradíciót kezdik átvenni a mexikóiak is. A másik oldalon az európai tanárokat „bevonzzák" Mexikóba, és nagyon megbecsülik és szeretik őket itt. Jómagam is találkoztam egy Mexikóvárosban élő magyar zongoraművész tanárnővel, aki egyébként rengeteget segített nekem. Nagyon jó érzés volt látni a mexikóiak feléje irányuló tiszteletét és megbecsülését... Visszatérve a kérdéshez, Liszttel vagy Bartókkal egy lapon említhető zeneszerzőjük valóban nincs.

- Miért éppen Frida Kahlo festőnőről írtál operát, és hogy áll most a mű?

- Az opera műfaja már gyerekkorom óta nagyon vonzott. 2008 nyarán határoztam el végleg, hogy egyfelvonásos operát írok Frida Kahlo kettős személyiségéről, melyet a festőnő Las dos Fridas című képe ihletett. A Fridában lezajló lélektani folyamatokat alakíttattam át szavakká, önmagával folytatott párbeszédekké, vitákká és vívódásokká, ezek képzik a librettó alapját. A saját ötleteimen alapuló szövegek nagy részét Győri Magda író-rendező készítette el, de felhasználtam egyéb írásokat is, például a Recuerdót (melynek szövegét Kahlo maga írta 16 évesen), valamint Dobai Bálint Visszhang című versét. Helyet kapnak még azték, maja és erdélyi népi szövegek is nahuatl, tzotzil, magyar és jiddis nyelveken.

Az operában részt vevő összes szereplő közül kizárólag Frida kap hagyományos énekesi feladatot. Őt mindvégig két alak, egy szoprán és egy alt (vagy egy népdalénekes hang) jeleníti meg. A librettó nyelvileg is végigköveti Frida életét: a történet nagyrészt spanyolul szólal meg, a későbbiekben pedig megjelenik a magyar, a német, az angol, a francia, az orosz és egy mai napig élő indián nyelv. Az elektronikus zenei bejátszásokkal színesített operában a két énekesnőn kívül négy klasszikus, néhány indián és mexikói hangszeres előadó, tánckar, valamint egy szimfonikus zenekar működik közre. A 2009-es diplomakoncerten tíz tétel, azaz az opera keresztmetszete hangzott el. A tervezett maradék öt tétel megkomponálása kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de folyamatban van.

- Ha nem tévedek, a Nightmare Symphony-ban felhasználtál részleteket a Fridából. Mesélj a darab keletkezéséről, koncepciójáról!

- A Nightmare Symphony megírása alatt valóban felhasználtam részleteket a Frida operából. Azzal is tisztában voltam, hogy ezt néhányan nagy örömmel fogják fogadni, egy-két savanykás arcú szakmabeliből pedig nagy nemtetszést fog kiváltani a Pezsgő tétel édeskés, szirupos eklektikája. Úgy gondolom ezért a kis „lopásért" csak is kizárólag magamnak tartozom felelősséggel. Az ismertetőben leírt emberi érzelmek skáláját (stressz, frusztráció, félelem, pánik, alkoholizálás, kicsapongás, kiüresedés, depresszió, csalódottság, szomorúság - a szerk.) szerette volna bemutatni az ÚJ mű, ami nem az opera.

- Bár a te műved is kapcsolódik Liszthez, elég lehetetlen küldetésnek tűnik Lisztet megidéző kortárs darabot írni (Fekete Gyula is panaszkodott erről Excelsior! c. Budapesti Tavaszi Fesztiválon bemutatandó Liszt-operájának sajtótájékoztatóján). Számodra - a versenykiírástól elvonatkoztatva - mi a legérdekesebb Liszt életművében?

- Véleményem szerint manapság egy zeneszerzőnek Liszt gátlástalan fantáziáját, zenéjének intellektuális és emocionális sokszínűségét lehet alapul venni vagy továbbgondolni. Gondolkodni, hogy mik azok a zenei eszközök, amitől a II. Magyar Rapszódia és a Via Crucis is Liszt. Az a tény, hogy Schönberg előtt már ő is használt tizenkét fokú dallamokat mindenképp érdekes, de szerintem 2011-ben erre hivatkozni már nagyon lerágott csont... Én legalább is nem ezért szeretem Liszt műveit.

Zarándy Ákos
Zarándy Ákos

- Mit vártál az UMZF versenytől? A többi döntős leginkább azt, hogy meghallhassa a művét - te azonban erről lemaradtál...

- A legnagyobb ajándék minden zeneszerző életében, ha ilyen színvonalú előadásban megszólalhat a műve. Természetesen engem is ez töltött el a legnagyobb várakozással. Részt venni a próbákon, kommunikálni az előadókkal, az előadás után levonni a zenei konzekvenciákat, majd meghallgatni az összes pozitív és negatív, építő, vagy éppen okostojás kritikát. Ezek a dolgok tartják életben a „zeneszerzőséget". Manapság óriási dolognak számít, ha egy zenekari művet egyáltalán bemutatnak, ha azt a Magyar Rádió élőben közvetíti, nem beszélve a rengeteg díjról, a promóciós lemezről, a kottakiadásról, és persze nem utolsó sorban a Fidelio különdíjáról, aminek köszönhetően éppen most készül a háromnyelvű honlapom, amit már nagyon rég vártam.

- Hogyan tovább? Pályatársaid egy része színpadi és más alkalmazott zenék írására adta a fejét, és ezzel viszonylag sikeres is tud lenni. Nagy, klasszikus értelemben vett koncertdarabokat komponáló zeneszerzőkre viszont nem túl nagy az igény...

- Én is hasonló utakat járok. Hála Istennek mindenféle alkalmazott zene írásában van már némi kis tapasztalatom, legyen az film, színház vagy könnyűzene. Például éppen két hete egy nagyon izgalmas underground színházi projektbe hívott meg egy ütőhangszeres mexikói barátom, akivel még anno Budapesten találkoztam először, és akivel most itt, egy mexikóvárosi filmpremieren újra összehozott a sors. A darab egy erotikus, nihilista témájú női monodráma forgószínpaddal és videó-installációkkal, melyhez elektronikus zenét írok és adok elő élőben. Mindig nagyon szívesen használom az elektronika lehetőségeit, akár könnyedebb műfajú alkalmazott zenékben is, örömmel hangszerelek bármilyen apparátusra bármilyen apparátusról, bármilyen szerzőtől! Egyik fő kompozíciós célom pont a kérdésedhez kapcsolódik. Mint említetted, a nagy kortárs koncertdarabokra nincs nagy igény, színházra (cirkuszra) viszont mindig van. Ennek a szakadéknak az áthidalására gondoltam, hogy az OPERA műfaja lehet a megoldás. Ezzel kapcsolatos céljaim és zeneszerzői szándékaim mentesek mindenféle megalkuvástól.

- Utolsó kérdés: melyik a kedvenc déligyümölcsöd?

- A papayát szeretem a legkevésbé, mangó, guyaba, ananász, banán, kaktuszok jöhetnek minden mennyiségben! (nevet)