Árpád

Koltai Kata, Bodrogi Éva: "Nem a zenét hozzuk közelebb, hanem a művészt."

2011.06.02. 20:00

Programkereső

A Magyar Zeneművészeti Alapítvány és a Mezítlábas Zenészek Művészcsoport közreműködésével még februárban indult útjára az az egyetemistáknak szóló interaktív hangversenysorozat, melynek ez idáig már három szakkollégium - a Rajk László Szakkollégium, a Társadalomelméleti Kollégium és a Bolyai Kollégium - is otthont adott. A sorozat koncepciójáról, valamint a koncerteken szerzett tapasztalatokról a Mezítlábas Zenészek alapító tagjait, Koltai Katát és Bodrogi Évát kérdeztük.
Mezítlábas Zenészek: Koltai Kata és Bodrogi Éva
Mezítlábas Zenészek: Koltai Kata és Bodrogi Éva

- A koncertsorozat a Párbeszéd a zenéről címet kapta. Mit tartjátok fontosnak, hogy a zenei élmény mellett a közönséggel személyes beszélgetésre is sor kerüljön?

Koltai Kata: Úgy gondoljuk, valamilyen szinten ennek mindig is így kellene lennie. Az előadóművészet az előadó és a hallgató közötti kölcsönhatásról szól, melyben a művész az adó, a közönség a kapó fél. Szerintünk a közönség nem lehet teljes mértékben passzív befogadó. Ezalatt persze nem feltétlenül konkrét interakciót, részvételt értek, hanem azt, hogy a hallgatónak legyenek elképzelései arról, ami a koncert közben történik, és hogy a művészt befolyásolhassa a hallgató reakciója, jelenléte. A koncertsorozatunkkal a művész és a befogadó kapcsolatát szeretnénk újraértelmezni, lebontani a köztük kialakult távolságot, hierarchiát. Ezen kívül pedig kíváncsiak vagyunk arra, hogyan látják a fiatalok ezt a folyamatot, és egyáltalán a klasszikus zenét mint műfajt.

- Miért éppen egyetemistákat szólítottatok meg a sorozattal?

Koltai Kata: A klasszikus hangversenyélet közönsége egy szűkös, elidősödő csoport és nem nagyon tapasztaljuk, hogy jelentkezne utánpótlás a fiatal korosztály részéről. Ez a tendencia világszerte érvényesül, de talán Magyarországon különösképp. Az, hogy a közönség szűkülőben van, nem egy szükségszerű folyamat. Úgy gondoljuk, a klasszikus zene olyan értékeket képvisel, melyek éppúgy megérinthetnek egy fiatalt, mint egy idősebb embert. Azért kezdtük el ezt a sorozatot, mert szeretnénk a magunk eszközeivel egy kis változást elérni ezen a téren. Ezen felül pedig minket is érdekel, hogy a fiatalok miért hidegültek el ettől a zenétől, és hogy miként szólítsuk meg őket, hogyan találjuk meg azt a nyelvet, ami közelebb hozza őket a klasszikus muzsikához.

- Milyen koncepció alapján állítottátok össze a koncertsorozat műsorát?

Koltai Kata: A sorozat három, egymásra épülő tematikus részből áll, melyek művészettel kapcsolatos kérdéseket vetnek fel különböző aspektusokból. Az első rész francia és dél-amerikai művekre épül és az irányított improvizációról szól. A zenei viszonyokat, kapcsolódásokat egy kontinenseken átívelő zenei utazás keretében mutatja be. A második rész a színház és a zene kapcsolatát taglalja. Több ilyen jellegű összművészeti produkciónk is van, amit el tudunk vinni a kollégiumokba. Az egyik egy kortárs opera-monodráma, a Made in China című produkciónk, a másik a Mezítlábas Opera című előadásunk. Ez utóbbival az a célunk, hogy az operát mint nagyszínpadi műfajt egész más kontextusban, kis zárt térben, kamarajelleggel mutassuk be. A harmadik tematikus rész kortárs magyar zeneszerzők bemutatására tesz kísérletet. Ebben a felépítésben egyre nehezedő jelleg figyelhető meg: a könnyen befogadható dél-amerikai tangózenétől és francia sanzonoktól először eljutunk az opera világába, majd a kortárs zenéig.

Mezítlábas koncert: Bodrogi Éva, Koltai Kata és Bartek Zsolt
Mezítlábas koncert: Bodrogi Éva, Koltai Kata és Bartek Zsolt

- Miben különbözött számotokra hangversenyterem helyett egy kollégiumi szobában játszani?

Bodrogi Éva: Azzal, hogy nem a színpadon játszunk, hanem közel a diákokhoz, (sokszor a közönséggel közösen egy nagy körben ülve) teljesen más előadó-hallgató viszony alakul ki. Meglepő lehet egy hangszert egészen közelről hallani, egy zenészt közelről figyelni játék közben, egy énekes gesztusai és hangereje elsőre akár ijesztő is lehet. Ez a közelség ugyanakkor lehetőséget nyújt arra is, hogy az előadó megérezze a közönség érzelmi állapotát, energiaszintjét. Ezek a reakciók rögtön hatással vannak ránk, folyamatos kölcsönhatás alakul ki, mely hat a játékmódunkra. Egy nagy koncertteremben, ahol mi a kivilágított színpadon, a közönség pedig a sötét nézőtéren ül, nem nagyon derül ki, a néző hogyan érzi magát. Ott el tud bújni a sötétben, csöndben elvan, néha ásítozik. Itt viszont testközelből látjuk, érezzük egymást, persze ez nem jelenti azt, hogy ilyenkor ne ásíthatna. Semmi probléma nincs azzal, ha az ember a koncert hallgatása közben kifejezi érzéseit és lelkiállapotát.

- Azáltal, hogy fizikailag közelebb vagytok a közönséghez, a zenétek is közelebb kerül hozzájuk?

Bodrogi Éva: Nem maga a zenemű kerül közelebb, tehát a térbeli közelségtől nem lesz szebb egy Piazzolla-darab vagy egy operarészlet. Ám ez az új helyzet segíthet kilépni az elbújásból, aktívabb jelenlétet, nyitottságot teremthet meg az előadó és zenéje felé. Persze ez a tálcán kínálás erőltetettnek is tűnhet, és hogy jól süljön el, sokat számít a kommunikáció módja, és az, hogy elfogadók legyünk azokkal, akiknek zenélünk.

Koltai Kata: Nem a zenét hozzuk közelebb, hanem a művészt. Az embert, aki nem mint egy félisten nagyestélyiben áll a színpadon, hanem ott ül melletted farmernadrágban és most éppen énekel vagy klarinétozik, beszél vagy gitározik. Ez a személyes élmény viszont már közelebb hozhatja azt is, amit játszik, vagyis a zenéjét.

- Az előadásokba interaktív elemeket is építettetek.

Koltai Kata: Az irányított improvizációra épülő koncerten a diákok beleszólást kapnak a zenei folyamat alakulásába. Adott pontokon a közönség tagjainak lehetősége van felemelni különböző színű kártyákat. A kártyákon lévő nyilak utasítások arra, hogy a zenészek hogyan viszonyuljanak egymáshoz, amikor improvizálnak: közösen építsenek föl egy folyamatot, vagy éppen kontrasztáló szólamokat jelenítsenek meg.

- És mik voltak a hallgatók reakciói?

Koltai Kata: Nagyon örültek a feladatnak. Eddig minden alkalommal, amikor elmondtam, hogy ezt várjuk tőlük, azt láttuk, hogy elkezdtek mosolyogni, nevetni. Tetszett nekik, hogy végre ők is csinálhatnak valamit. Igazából nem is számítottunk arra, hogy ez ilyen jó poén. A célunk az volt ezzel, hogy aktívabb figyelmet teremtsünk, egyfajta fogódzót, támpontot adjunk a hallgatónak. Ez különösen annak izgalmas, aki felemelte a kártyát. Hiszen ő adta nekünk az instrukciót, és most meghallgathatja, az hogyan valósult meg, és ez így már a közös üggyé válik.

Mezítlábas Opera
Mezítlábas Opera

- A koncerteket kötetlen beszélgetés követte. Mire voltak kíváncsiak az egyetemisták?

Bodrogi Éva: Sok kérdés és javaslat felmerült az operaprodukció kapcsán. A drámai színházzal kapcsolatosan rengeteg ötletük volt, főleg a dramaturgiát tekintve: mivel tennék még élvezetesebbé a produkciót, egyértelműbbé a vezérfonalat. Sok olyan dolog volt, amire még mi magunk sem gondoltunk. Úgy gondolom, örültek, hogy elmondhatták a véleményüket, izgalmas beszélgetések alakultak ki, amiből mi is sokat tanultunk. A latin műsornál inkább az érzelmi dolgokra kérdeztek rá és az improvizációról beszélgettünk sokat.

Koltai Kata: A legutóbbi koncertünk a Bolyai Kollégiumban volt, ahol különösen sok megerősítő visszajelzést kaptunk. Visszahallottuk a diákoktól azt, amit vártunk és anélkül, hogy kérdezni kellett volna bármit. Legtöbbet a hatás-kölcsönhatás folyamatáról beszélgettünk. Azzal, hogy ennyire közel ültünk egymáshoz, éreztük egymás energiaszintjét. Az egyik diák azt mondta, számára megdöbbentő volt, hogy az egész esemény olyan természetességgel zajlott le, mint amikor valaki magának énekel otthon a fürdőszobában. Ez nekünk nagyon pozitív visszajelzés volt.

Bodrogi Éva: A fürdőszobai éneklés alatt persze nem azt kell érteni, hogy színvonaltalan volt a koncert. Nagy kihívás számunkra ez a sorozat. Le kell vetkőznünk a koncerttermi sallangokat, hogy egyszerűen és természetesen hozzuk ugyanazt a művészi színvonalat, mint a hangversenyteremben. Szerintem a diákok is ezt érezhették meg.

- Mik a terveitek a projekttel?

Koltai Kata: A Párbeszéd a zenéről sorozatot a vizsgaidőszak miatt most a nyárra szüneteltetjük, de szeptembertől folytatódik. Visszatérünk a már korábban említett három szakkollégiumba és újakba is ellátogatunk, mint például az Eötvös Kollégiumba és a Lengyel Gyula Szakkollégiumba. Szeretnénk, ha a sorozat minél több egyetemistát megszólíthatna, és további kollégiumokba is eljutna. Ennek feltétele persze az is, hogy a projekt támogatókra találjon.

Bodrogi Éva: Érkezett már hozzánk felkeresés, hogy a projektbe vonjunk be középiskolás és általános iskolás csoportokat. Régi álmom ilyen koncerten játszani. Látjuk ugyanis, hogy az iskolai énekórák többnyire nem működnek. Meghatározó élmény lehetne a tanulóknak, ha félévente legalább egyszer hozzájuthatnának egy interaktív közös zenéléshez vagy egy beszélgetéshez.

Koltai Kata: Középiskolai koncerteken már konkréten gondolkodunk is, de természetesen ez esetben nyilván más módon kell felépíteni a programot. Amennyiben ez komolyabbra fordul, akár középiskolai, akár általános iskolai szinten, akkor az egész koncepciót újra kell gondolnunk , hiszen más témákról kell beszélni és más módon kell megfogalmaznunk kérdéseket, de ahogy az egyetemistákhoz is lelkesen elmentünk, úgy erre is nagyon szívesen vállalkozunk.

- Az egyetemistáknak lassan véget ér a vizsgaidőszak, számotokra azonban csak most kezdődik a nyári szezon. Hol lesztek legközelebb hallhatóak?

Koltai Kata: Június negyedikén egy különleges zenei utazásra várjuk a hallgatóságot Párizs-Rió-Buenos Aires címmel. Piazzola születésének 90. évfordulóját ünneplő koncert a nemrég megnyílt Moha Kávéház és Kultúrtérben hangzik el a Bartók Béla úton.