Árpád

Pályakép - Szolfézsreceptek váci módra

2011.06.06. 12:00

Programkereső

Beszélgetés Falvayné Sisak Ágnessel és Brusznyai Margittal, a váci Bartók Béla Zeneiskola szolfézstanáraival.

- Mindenekelőtt egy rövid bemutatkozást szeretnék kérni Tőletek.

- Falvayné Sisak Ágnes: Innen indultam a váci zeneiskolából - kezdetben a munkaközösségi, majd az állami zeneiskola növendéke voltam. Zongoratanáraim: Rostetter Jenőné, König Viktória és H. Kotányi Nelly. Szolfézstanárom Bogányi Tibor volt. Bogányi tanár úr alapította (1963-ban) és vezette a zeneiskola gyermekkórusát, amit nagyon szerettünk, és lelkes tagjai voltunk Margittal együtt. Érettségi után Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-ének zene szakán tanultam tovább. Tanáraim közül kettőt emelek ki: Frank Oszkárt és Kardos Pált, akiktől életre szóló útmutatást és példát kaptam.
A diploma megszerzése után a Szobi Körzeti Állami Zeneiskola nagymarosi és verőcei kihelyezett tagozatán kezdtem szolfézst tanítani. Időközben elvégeztem a köztudatban „Párkai-tanfolyam"-ként számon tartott karvezetés-tanfolyamot a Népművelési Intézet szervezésében. 1991-ben kerültem a váci zeneiskolába. Szolfézst és zeneirodalmat tanítok, tanszakvezetőként pedig szervezem a szolfézstanszak életét, munkáját.

- Brusznyai Margit: Én is a váci zeneiskolába jártam, amelyet Cs. Nagy Tamás, a kiváló és felejthetetlen igazgató vezetett több évtizeden át. Szabóky Judit volt a csellótanárnőm, Bogányi Tiborhoz jártam szolfézsra. Ő készített föl a zeneakadémiai felvételire is. 1977-ben végeztem a középiskolai énektanár-és karvezetőképző tanszakon. Máig elevenen él bennem csodálatos tanáraim - Párkai István, Legánÿné Hegyi Erzsébet, Pernye András - óráinak emléke.
1987 óta tanítok a váci Bartók Béla Zeneiskolában szolfézst és zeneirodalmat, emellett karnagya vagyok a közel tíz éve alakult váci Serenus Kórusnak.

- Ági, te végzettséged szerint taníthattál volna magyar nyelvet és irodalmat is. Mi volt az, ami mégis erre a pályára vonzott, ami a zenetanítás mellett szólt?

- FSÁ: A váci zeneiskola hajdani zongoratanára, Kovács Attila - aki időközben a szobi zeneiskola igazgatója lett - nagy bizalommal állást ajánlott. Az ének- és zenetanítás vonzalma, vágya erősebb volt bennem, így igent mondtam, és 1974-ben elkezdtem pályámat.

- Említetted tanáraid között Kardos Pált is. Mit jelentett ő a számodra?

- FSÁ: Kardos tanár úr (1927-1978) rendkívüli ember, hihetetlenül szuggesztív pedagógus volt. Nagyon szerettük őt. Még évtizedek múltán is, ha összejövünk egykori Kardos-növendékek, félszavakból is megértjük egymást. Intonációelmélettel, kórusneveléssel és -hangzással foglalkozott, nekünk karvezetést tanított. Két kórusában énekeltem: a főiskolai női karban, és a „vegyesben", a szegedi Bartók Kórusban. Az oktatás számára nem korlátozódott az iskolai keretek közé: a nyári szünetekben külön karvezetés-gyakorlatokat tartott hallgatóinak. Akkoriban jelentek meg a sztereó lemezjátszók, magnók. Meghívott bennünket a lakására zenét hallgatni. Lelkesen magyarázta a térbeli hangzás csodáit. Olyan meggyőzően, szenvedéllyel tudott tanítani, hogy mércévé, követendő példává vált tanítványai számára.

- 2009-ben munkásságod elismeréséül Kardos Pál-emlékérmet kaptál. Az oklevélen ez olvasható: „Falvayné Sisak Ágnes részére, aki Kardos Pál munkásságának folytatója, hű gondozója. Tevékenységét, elkötelezettségét Kardos Pál emlékéremmel köszönjük meg".

- FSÁ: Nagy dicséret ez számomra. Az elismerést Szőnyi Erzsébettől, a Kardos Pál Alapítvány kuratóriumának elnökétől, Rozgonyi Évától - Kardos Pál egykori tanítványától, majd kollégájától, aki a tanár urat követően a szegedi Bartók Kórus karnagya lett - és Kardos Pálnétól vehettem át. Mindhárman nagy figyelemmel kísérik az egykori Kardos-növendékek munkáját. Gyönyörű a Goethe-idézet az emléklapon, ami az érem hátulján is rajta van: „Az Örök Láng ég, futva, küzdve, mert minden csak megsemmisülve őrizheti meg életét." Ezekben a szavakban megjelenik Kardos Pál szellemisége. Ilyen örök láng lobogott benne, a tekintetéből, a mozdulataiból, a csendjeiből. Élete utolsó percéig a zenének élt, kóruspróba közben lett rosszul...

- A váci zeneiskola szolfézs tanszakának tevékenységében vannak olyan „sajátosságok", amik kicsit másképp jelennek meg, mint más zeneiskolákban. Ilyennek gondolom például, hogy nálatok az 5-6. osztályos A-tagozatosok is tanulhatnak szolfézst.

- FSÁ: Néhány évvel ezelőtt még nálunk is a negyedik osztály után választhattak a gyerekek, milyen csoportos tárggyal szeretnék folytatni tanulmányaikat. A közös zenélés nagyon vonzó, sok-sok örömöt hordoz. Ezért a vonós, fúvós, gitáros, népzenés növendékeink nagy része zenekaros lett. Így van ez ma is. A többiek választhattak a szolfézs, a zeneirodalmi szolfézs, és a zeneirodalom közül. Azt tapasztaltuk - a hangszeres kollégák visszajelzései alapján -, hogy négy év szolfézstanulás után viszonylag hamar elfelejtik az elméletet. Ezek a gyerekek még csak ötödikesek, hatodikosok az általános iskolában. Még „kicsik" a zeneirodalom befogadására, hétről-hétre heti másfél órában. Viszont egy-két évvel később szellemileg, lelkileg, érzelmileg érettebbek, nyitottabbak, érdeklődőbbek e tárgy iránt. Az is előfordult, hogy két év zeneirodalom tanulás után visszatértek a szolfézshoz, mert hangszeres előmenetelük alapján felvételizni készültek a szakközépiskolába. Ez hatalmas terheket rakott növendékre, szolfézstanárra egyaránt. A tanulságokat leszűrve a tanszak tanárai ezért a hagyományosan hat évre szabott alapfokú szolfézstanítást tartják célszerűnek. A gyerekek ezt zokszó nélkül elfogadták. Nagy örömünkre szolgál, hogy voltak és vannak hetedik, nyolcadik, kilencedik osztályos szolfézsosaink is. Igaz, nem nagy számban.

- Brusznyai Margit: Arra törekszünk, hogy magasabb osztályokban is 2x45 perces órákat szervezzünk a másfél órás alkalmak helyett. B-tagozaton is jobban beválik ez. Nem mindig sikerül ugyan, mert sok a Vác környékéről bejáró gyerek.

- Mivel magam is gyakorló zeneirodalom/zenetörténet tanár vagyok, érdekel, hogy milyen tematika szerint tervezitek a zeneirodalom órákat: az időrendet követve, vagy egy-egy témakör szerint csoportosítva?

- FSÁ: Többféle a lehetőség. A tanár fantáziájától, eszköztárától, a csoport befogadóképességétől is függ. Előfordul, hogy az időrendet követjük, más esetben egy-egy témakör szerint haladunk. Nagyon izgalmas, amikor egy mű hangzik el többféle előadásban. Ha érdeklődő gyerekek vannak, akkor könnyebb a dolgunk. Az is feladatunk, hogy minden iránt fogékonnyá tegyük őket, hogy kialakuljon a zenei ízlésük, és tudjanak véleményt formálni. Volt rá példa, éppen Margitnál, hogy az egyik - már két éve zeneirodalmat tanuló - csoportja egy teljes tanéven át operákkal ismerkedett. Nagy kihívás volt ez tanárnak-diáknak egyaránt, de a gyerekek nagyon élvezték az operaórákat. Persze ez rengeteg pluszmunkával jár, ami nemcsak sok-sok óra készülést jelent, hanem azt is, hogy beszerezzük a technikai „hozzávalókat". Az elmúlt két évben lehetőséget kaptunk lemezvásárlásra. Margittal közösen eldöntöttük, mire lenne szükségünk. A cd-k, dvd-k kiválasztásában elsődleges szempont volt, hogy minőségi felvételeket szerezzünk be az iskola könyvtára számára. Nálunk a gyerekek is behozhatnak a témához kapcsolódó lemezeket, annál is inkább, mert ezeket egészen más füllel hallgatják a többiek.

- Hogyan történik a számonkérés?

- FSÁ: Zeneirodalomból nincs számonkérés. Azt szeretnénk, ha a gyerekek szívesen, jó kedvvel hallgatnák a zenét, ha keresnék ezeket a lehetőségeket. Például úgy, hogy ha valakinek hangversenybérlete van, beszámol arról, mit hallott, vagy ha a rádióújságban talál egy neki tetsző műsort, felhívja rá a többiek figyelmét. Szoktunk bizonyos időközönként játékos ismétlő órákat tartani. Ezeknek a foglalkozásoknak az a legfontosabb célja, hogy a gyerekek megszeressék a komolyzenét, eligazodjanak a különböző zenei stílusokban, felismerjék a tanult művet, és órán kívül is legyen igényük arra, hogy keressék és hallgassák azt.

- Miben ragadható meg a pályakezdő és a mostani tanításotok közti különbség?

- FSÁ: Természetesen változunk az idők során. Azt hiszem, amikor egy fiatal tanár kikerül a főiskoláról, akkor a szakma szeretete az első. Magam is így voltam ezzel. Néhány év múlva - mikor már nekem is lettek gyerekeim - a gyerek szemével tudtam nézni az általam oktatott tárgyat. Akkor már sokkal érzékenyebben reagáltam arra, ha örültek, ha fáradtak vagy figyelmetlenek voltak, ha éppen mással akartak foglalkozni. Megtanultam, miként kell ezeket a jelzéseket „megfogni", hogy a rendelkezésre álló negyvenöt percben mégiscsak odairányítsam a figyelmüket, amit az adott órára terveztem. Például: ilyenkor jó alkalom adódik arra, hogy pihenésképpen beszéljünk a társművészetekről, vagy elképzeljük a térképet, honnét is származik a tanult népdal.

- BM: Soha nem sajnálom az időt arra, hogy megbeszéljünk valamit, ami a gyerekeket foglalkoztatja. Mindig készítek óravázlatot, ám igen sokszor másfelé kanyarodunk, mert kiderül, hogy valamit nem tudunk, vagy elfelejtettünk, vagy a népdal szövege ad alkalmat „filozofálásra": mit is mond? Hogyan is mondja? Ma hogy van ez? A „beszélgetős" percek hozadéka óriási: barátságos, őszinte, partneri viszonyt hoz létre, s ebben a légkörben aztán jó tovább dolgozni.

- Mivel lehet megszerettetni az általában „nem szeretem-tantárgy"-ként elkönyvelt szolfézst?

- FSÁ: Nemcsak a szolfézzsal kapcsolatban, hanem általánosságban is elmondható, ha a tanár szereti az általa tanított tárgyat, sugárzó a személyisége, és ha kötődik a tanárhoz a tanítvány, akkor a gyerek elhiszi neki, hogy az adott tantárgy fontos, és jó, amit csinálnak. A magam gyakorlatában nemigen tapasztaltam „nem szeretem"-hozzáállást, és nekem fájó pont, ha mumus-tárgyként emlegetik a szolfézst. Természetesen volt egy-két gyerek, akiket nem tudtam megfogni, de ők előbb-utóbb lemorzsolódtak, mert a hangszerük sem tudta lekötni őket.

- A váci szolfézstanszak büszkesége az immár hagyományosnak számító szolfézs tanszaki napok megrendezése. Meséljetek róla az olvasóknak!

- FSÁ: A kezdet a 2006-os Bartók-évfordulóhoz kötődik. Megkeresett a zongora-tanszak vezetője, hogy mi lenne, ha a zongora- és a szolfézs-tanszak egy közös koncerten előadná Bartók Tizenöt magyar parasztdalát. Ők elzongoráznák, mi pedig elénekelnénk a népdalokat. Hihetetlenül nagy sikere volt a hangversenynek, annyira, hogy meg is kellett ismételnünk. Ez volt az elindító ötlet, amiből aztán kinőtt a szolfézstanszak önálló kezdeményezése.
2007-ben a kettős Kodály-évfordulóra emlékeztünk, amire a „Szebb, ha ketten összedalolnak" mottót választottuk. A szolfézstanárok közös énekével nyitottunk, Brusznyai Margit a tőle megszokott színes előadásban ismertette Kodály életét, majd a huszonegy szolfézscsoport bemutatta műsorát. Volt Szent Iván-napi népszokást felelevenítő dalcsokor, daltanítás, (a nagypapáknak éppúgy, mint a legkisebbeknek), sőt, vetítés is Kodály életéről.[1] Itt - és a későbbiekben is - nem az volt a célunk, hogy hangversenyt rendezzünk, hanem hogy mindenki, aki akart és lelkes volt, részt vehessen az éneklésben, a tanszaki nap egyéb feladataiban.
A 2008-as tanszaki nap címéül Ady-idézetet választottam: „Mégiscsak száll új szárnyakon a dal". Saját szőtteseinkkel, agyagedényeinkkel, kosarainkkal díszítettük fel a nagytermet. Ezen alkalommal a népdaléneklés állt a középpontban. A szolfézscsoportok egy-egy népdalcsokrot adtak elő, és ez alatt kivetítettük a népdalok lelőhelyének tájegységét. Érdekességként Bartók eredeti fonográf felvételeivel, bukovinai székely mesével gazdagítottuk a látottakat, hallottakat.
2009-ben keresztmetszetet adtunk arról, hogy a szolfézsórák dalanyaga hogyan halad lépésről-lépésre, milyen zenei példákon keresztül ismerkedünk meg az elméleti tudnivalókkal. A gyermekdaloktól indultunk, a régi és új stílusú népdalokkal folytattuk, voltak bécsi klasszikus és barokk műzenei idézetek (bemutattuk e két korszak szép példáit Vác építészetében is), részleteket vetítettünk Bergman Varázsfuvola című filmjéből. Ismét volt mese, újdonságként kedves kollégáink barokk ruhában menüettet táncoltak hangszeres tanáraink kamarajátékára, amit a sikerre való tekintettel a gyerekek nagy tetszésére meg kellett ismételniük. Végül - kihasználva azt a kivételezett helyzetet, hogy zeneiskolánknak orgonája is van - orgonakísérettel énekeltünk el egy Bach-korált.
A 2010-es szakmai nap az országos verseny előkészítője volt: ritmus- és dallam-lapról olvasó versenyt rendeztünk 2-3-4-5-6. osztályosoknak. Azzal kezdtük az egészet (mivel az általános eligazítás után mindenki „görcsben" volt), hogy megénekeltettük a résztvevőket. Ennek kettős célja volt: egyrészt beénekeltünk, másrészt a gyerekek feloldódtak, elfelejtkeztek az ilyenkor szokásos izgalomról. A pontozás kritériumait is részletesen kidolgoztuk, ami alapján a háromtagú zsűri meghatározta a versenyzők pontszámait. Mindez alapos tervezést és gondos előkészítő munkát igényelt. Eldöntöttük, hogy - mivel ez egy komoly és nehéz verseny - mindenkit jutalmazni fogunk. Minden gyerek kapott emléklapot. Az elért pontszám szerint arany, ezüst és bronzminősítést határoztunk meg - arany, ezüst és bronztollal megírva. Így mindenki jutalmazott volt, a gyerekek, és mi, tanárok is, mert csak mosolygós arcokat láttunk. A verseny lebonyolításában mind a tizenegy szolfézstanár elkötelezetten részt vállalt. Hadd soroljam fel a nevüket: Ábrányiné Borbély Nóra, Bérdi Ágnes, Brusznyai Margit, Dudásné Zsarnóczay Vivien, Dunavölgyiné Fördős Ildikó, Dr. Gyurkovicsné Áfra Beatrix, Jávorné Brenner Judit, Kurucz Györgyné Láng Ilona, Lukszics Hajnalka, Patrik Judit.

- BM: Legtöbbet Ági, a tanszakvezetőnk tesz a szakmai napok ügyében. Mire elénk kerül egy-egy ötlet, rendszerint az ő fejében már összeáll a kész koncepció. Természetesen ekkor azért még képlékeny állapotban van a dolog, megvitatjuk, hozzáadjuk saját javaslatainkat, amit Ági mindig „nagyon jól fogad". Készítünk munkamegosztást is, hogy ki mit vállal, de legtöbbet Ági dolgozik. Nélküle nem lennének szolfézs tanszaki napok a zeneiskolában!

- Mi lesz a jövő tanévben a tanszaki nap tematikája?

- FSÁ: Külön tanszaki napot nem fogunk rendezni, de a szolfézstanszaknak így is sok feladata lesz. Készülünk az országos szolfézsversenyre, aminek része az iskolai válogató lebonyolítása. Tavasszal mi mutatjuk be névadónkat, a szolfézstanszak szervezi a zeneiskolai Bartók-napot.

- Nálatok mire helyeződik a hangsúly, az elit- vagy a tömegképzésre?

- BM: Szerintem az a legfontosabb, hogy a gyerekek megismerjék a zene, a zenélés örömét. A zenésznek készülők és a lelkes amatőrök útja később válik el. Mindkét utat a tőlünk telhető legjobb módon segítjük, mert óriási érték mindkettő.

- Van-e humoros-kedves történetetek a szolfézsórákkal, gyerekekkel kapcsolatban?

- BM: Azért is jó tanárnak lenni, mert sok kedves és víg pillanatot élhet át az ember. A legutóbbi: Az egyik óra előtt valamit meg kellett beszélnem az igazgatóhelyettesünkkel, Dunavölgyiné Fördős Ildikóval. Amikor pár perc késéssel beléptem a terembe, az egyik kisfiú együttérző tekintettel megkérdezte: „Rossz fát tetszett tenni a tűzre?"

- FSÁ: Az én kedves történetem (többször is előfordult már), ami a legnagyobb tanári dicséretem is egyben, ha a gyerekek megkérdezik az óra végeztével: „Ilyen rövid volt az óra? Már vége van?" Azt hiszem, ennél nagyobb jutalmat nem kaphatok tőlük.

- Margit, szeretném, ha a szakmai napok mellett a váci szolfézs tanszak másik büszkeségét is bemutatnád, ami kizárólag a Te nevedhez kötődik. Arra az „500 ritmusgyakorlat" címet viselő gyűjteményedre gondolok, ami remélhetőleg hamarosan nyomtatásban is megjelenik.

- BM: Úgy éreztem, jó lenne egy ritmusgyűjtemény, megkönnyíthetné a dolgunkat. Nem kéne minden csoportnak külön gyakorlatokat kitalálni, csak fellapozni a megfelelő helyet. Emellett minden gyereknek jutna külön feladat is. Mottómul az állítólag Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől származó gondolatot választottam, amelyet Kell-Lehet-Törvénynek neveztem el, s amelyet az életem minden területére érvényesnek érzek:

„Nem lehet mindig megtenni, amit meg kellene tenni,
de mindig meg kell tenni, amit meg lehet tenni."

Az első oldalt elfoglaló tartalomjegyzék jórészt ritmusképekkel, kisebb részt ütemmutatóval illetve szavakkal igazít el a fokozatosság elvét követő gyakorlatok rengetegében. Az egyszerűbb 2/4-es ritmusokkal kezdtem, melyet akár már az előképzős csoportokban is haszonnal alkalmazhatunk. A 7. oldaltól csatlakoznak a szinkópák, a 9. oldaltól (131-171. gyakorlat) megjelennek a 3/4-es ütemek, a 12. oldaltól (a 172. gyakorlattól) a 4/4-esek. A 15. oldaltól bonyolultabbá válik a 4/4: csatlakoznak a pontozott ritmusok, így teljessé válik az összetett ritmusok „arzenálja". Természetesen itt is a fokozatosság volt a meghatározó, valamint az is, hogy egy-egy ritmusképletet minél alaposabban, minél több variációban gyakorolhassunk, éppúgy, mint ahogy a tanulók hangszeres darabjaiban vagy a népdalokban is számtalan variációban előfordulnak. Utóbbira utal, hogy a 272-296. gyakorlatokat a „Kossuth Lajos táborában..." alcím vezeti be, ahol egyébként - a népdalhoz hasonlóan - már kombinációban is előfordulnak a pontozott ritmusok. A 23. oldalon (a 319. gyakorlattól) megjelennek a tizenhatodok, a 25-26. oldalon pedig bőséges példatár kínál alkalmat az úgynevezett kiséles-kisnyújtott gyakorlására, olykor tizenhatodokkal kombinálva. A szolfézstantervet (is) követve következik a triolák, a 6/8-os, sőt, az 5/8-os ütemek gyakoroltatása. Az „ínyenceknek" több sorozat váltakozó ütemű gyakorlatot is összeállítottam. Az itt szereplő ütemek kialakításánál szintén a legnagyobb változatosság volt a cél. Az utolsó előtti fejezet az izgalmas Star Wars címet viseli. Félreértések elkerülése végett - ha valamelyik magasabb osztályos órámon éppen ez kerül terítékre - mindig elmondom, hogy itt nem a film zenéjének lüktetése adta az alapot, hanem itt már a nehezebb ritmusoké a főszerep, ha úgy tetszik, a szolfézs óra „csillagainak" szántam itt komplikáltabb ritmusgyakorlatokat, 3/4-ben és 4/4-ben egyaránt. A példatárat végül egy újabb váltakozó ütemekből álló sor zárja.

- A mindenre kiterjedő, nagyon alaposan átgondolt ritmusgyűjteményedet önzetlenül kollégáid számára is elérhetővé tetted, sőt, az utolsó oldalon humorral jócskán fűszerezett használati utasítást is mellékeltél hozzá - egy régi magyar receptkönyv stílusában. Íme:

„Végy egy jó csoportot,
avvagy végy egy gyengébb csoportot,
avvagy végy egy tehetséges ám sajtkukac csoportot,
avvagy végy egy szerény képességű, ám makulátlan viselkedésű (bamba...) csoportot
avvagy végy egy gyenge, ám sajtkukac csoportot,
avvagy végy ollyan csoportot, amillyen van,
osztán
ezeket a ritmusokat főzd meg nékik gyakorlásra, lapról olvasásra, diktálásra,
memorizálásra, ütembeosztásra, kétszólamú gyakorlatként (párosával),
óra végi »jutalomjátékra«
osztán
bárhogy sikerűl, nyugodt legyen a te lelked."

©Brusznyai Margit

- Úgy gondolom, étvágygerjesztőnek is tökéletes a fenti recept. Tessék kipróbálni!

  

--------------------------------------------------------------------------------

[1] A 2007-es tanszaki napról bővebben lásd: Varsányi Lászlóné, „Szolfézs tanszaki nap a váci zeneiskolában" Parlando 2007/3., 43-47.

A cikk eredetileg a Parlando 2011/2. számában jelent meg.