Luca, Ottilia

Utcabál a Zene Ünnepén

2011.06.24. 20:51

Programkereső

Június 21-én hivatalosan is kitört a nyár, ez az év leghosszabb napja és legrövidebb éjjele, Szent Iván éjszakája, de ekkor tartják a Zene Ünnepét is. A csaknem hatvan budapesti helyszín között a Bakáts téren a Fidelio színpadán fiatal és tehetséges klasszikus zenészek műsorát élvezhettük délután 2-től egészen este 10 óráig.

Maurice Fleuret, francia zenetudós fejében született meg elsőként a gondolat 1982-ben, hogy a nyár első napját a Zene Ünnepévé avassa. Példáját elsőként Hollandia követte, majd sorban Európa több országa. Magyarország 1997-ben írta alá a Zene Ünnepe nyilatkozatot ezzel csatlakozva a nemzetközi utcabálhoz. Mára több mint száz ország vesz részt a mozgalomban világszerte, melynek vezérelvei közé tartozik az ingyenesség, az önkéntesség, és a politikai függetlenség. Budapesten kívül még további 7 magyar városban nagyjából 160 klasszikus, jazz, népzenei, könnyűzenei és egyéb stílusú produkció közül válogathattunk.

Zene ünnepe
Zene ünnepe

A Fidelio második alkalommal állította fel színpadát a fővárosban, tavaly a Nyugati téren várták a zenebarát érdeklődőket. Az akkori program pop, jazz és klasszikus, énekes és hangszeres, illetve magyar és külföldi előadókat vegyesen sorakoztatott fel. Idén leginkább a klasszikus zene állt a középpontban, fiatal tehetségek által tolmácsolva. A zeneiskolásoktól a zeneakadémistáig minden korosztály képviseltette magát a délután folyamán. Az egyetlen produkció, amely kilógott a sorból a Vanmocsello Duó volt. Ők bár alapvetően klasszikus hangszeren, csellón játszanak, mégsem komolyzenét, hanem saját számokat, melyek a könnyűzene dallam- és harmóniavilágát ötvözik a kortárs zene stílusjegyeivel.

Kevéssel kettő előtt érkeztem, így volt időm kicsit széjjelnézni a helyszínen. A szecessziós épületek, az Ybl Miklós által tervezett eklektikus stílusú templom és a nagy zöld terület ideális környezetnek ígérkezett a délutáni koncertekhez. Ekkor még nem tűnt fel, hiszen nap mint nap járok a városban, így megszoktam a zajokat, hogy talán túl közel van ez a szép tér a forgalomhoz. Természetesen mindig a piano részeknél száguldott el a sarkon egy motor és a záróakkordokba ugatott bele egy kutya, de ezen legtöbben csak derültek, hiszen egy utcabálnak ez is szerves része.

Zene ünnepe
Zene ünnepe

Elsőként versenygyőztes fiatal zeneiskolások koncertjét hallhattuk. Olyan különlegességek is szerepeltek műsorukon, mint a Chanson a delfinről című gitárdarab, vagy egy ütőhangszerekre írott szamba, amellyel igazi utcabál hangulatot teremtettek. Utánuk Mikó Szilvia zongoraművésznő játszott Liszt-darabokat. Ugyanazt a műsort hozta el, amit június 5-én a Budapest Jazz Clubban már hallhatott a pesti közönség. A zeneszerző legnépszerűbb darabjait játszotta, mint például a La Campanellát, vagy a Villa d'Este ciprusait. Mindig rejt egy kis veszélyt, ha túl ismert darabokat választ az ember, pláne, ha még Liszt-év is van, mert valószínű, hogy elkezdjük hasonlítgatni a legnagyobb zongoraművészek előadásához a hallottakat. Így én is néha azon kaptam magam, hogy kisebb félreütéseket, dinamikai árnyalatokat, még a billentéstechnikát is talán a kelleténél szigorúbban ítéltem meg, holott Mikó Szilvia játéka tele volt zenei finomságokkal és lírával.

Zene ünnepe
Zene ünnepe

Utána hallhattuk a Summer quartettet, amelyben zeneakadémista diákok zenélnek. Nyári László játszotta az első hegedűt, Diószegi Tamás a második hegedűt, Berki László brácsázott és Balázs István játszotta a cselló szólamot. Szintén népszerű darabokat választottak, például Mozart Kis éji zenéjét, vagy Schubert Halál és a lánykáját. Negyed 9-től a már fent említett Vanmocsello Duó játszotta saját szerzeményeit, melyek kicsit néha túl monotonnak, ötletszegények tűntek, igaz, stílusuk különlegesnek, egyedinek hatott.

Zene ünnepe
Zene ünnepe

A Fidelio Színpad műsorának középpontjában az este 9-kor kezdődő előadás állt, a Budapesti Francia Intézet és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem közös koncertje. Nem meglepő módon szintén Liszt-műveket adtak elő, ami persze megunhatatlan, de ugyanazt egy nap kétszer azért nem szívesen hallgattam volna végig. Szerencsére ez a veszély nem állt fenn, mert bár most is szerepelt néhány ismert darab a műsoron, színesítette az előadást, hogy nem csak zongoradarabok hangoztak el, hanem énekes, illetve cselló-zongora kamaraművek is, melyeket viszonylag ritkán hallhatunk koncerteken.

A hangverseny első felében a Budapesti Francia Intézet két művésze játszott, Daniela Tsekova zongorán és Lisa Erbès csellón. Az első két darab két koncertetűd volt, az Erdőzsongás, és a Manók tánca. Mikor Tsekova belekezdett az első darabba, két dolog tűnt fel: hogy milyen energikusan, teljes biztonsággal játszik a francia művésznő, és hogy a zongora mennyire le van hangolódva, illetve milyen rosszul hangosították. Ez utóbbi zavaró tényező sajnos végig megmaradt, még az ez után következő utolsó koncert idejére is. Lisa Erbès három cselló-zongora műben játszott. Sajnos a hamis zongorát nem sikerült makulátlan intonációval ellensúlyoznia, sőt, a Gyászgondola II darabnál szinte már csak minden második hang volt tiszta.

Zene ünnepe
Zene ünnepe

A koncert „francia" része, és második, Liszt-dalokból álló fele között Dani Imre a 6. Paganini Etűdöt játszotta. Előadásában különleges, egyedi szemszögből mutatta be a darabot, ez tetszett, mert legtöbben kisebb-nagyobb eltérésekkel, de általában ugyanúgy közelítik meg a híres műveket. Kétségtelenül a koncert fénypontját az énekes Liszt-darabok jelentették, melyeket a Zeneakadémia növendékei adtak elő: két tenorista, Dékán Jenő és Rab Gyula, illetve három szoprán, Jakab Ildikó, Vörös Szilvia és Baráth Emőke. Rab Gyula - aki a Kling leise mein Lied című dalt énekelte - hangja elegáns és biztos volt. A hölgyénekesek közül Baráth Emőke hangja kiemelkedően tiszta, biztos, és telt hangzású volt, ő énekelte az utolsó dalt, a Schwebe, schwebe-t.

A koncert a Funérailles című zongoradarabbal zárult Teleki Gergő előadásában. Ez a mű a Harmonie Poétiques et Religieuses ciklus hetedik darabja. Az alapvetően derűs hangvételű ciklusból kissé kilóg ez a makabreszk, gyászmenetet megjelenítő mű, talán épp ezért ez az összes közül az egyik leggyakrabban játszott darab. Ekkorra már egy bádoghangú bárzongorának is elment volna a hangszer, ami nem feltétlenül tett jót Liszt zenéjének, de Teleki Gergő úgy tűnt, el tudott ettől vonatkoztatni. Látszott rajta, hogy a külvilágot kizárta, és teljesen bele tudta magát élni a gyászindulóba. Habár a grandiózus részeknél nem éreztem, hogy száz százalékosan uralja a zongorát, lírai dallamformálásában nem lehetett hibát találni.

A napot Szokolay Ádám hangversenye zárta. A 15 éves zongorista egy érett művészhez méltó műsort hozott, játszotta például Chopin Forradalmi etűdjét, vagy Prokofjev Ördögi sugallatát. Ezt az utolsó koncertet már az esti fényekben úszó hangulatos pesti légkör lengte körül, amely azt hiszem nem csak nekem hozta meg a kedvet, hogy belevessem magam az év leghosszabb napja után Szent Iván éjszakájába.