Árpád

Bereczki Csilla: „Lehet működni mindkét területen”

2011.09.28. 07:50

Programkereső

A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező-bábrendező szakos hallgatójával a győri Vaskakas Bábszínházban készülő A kis Piros című előadás kapcsán beszélgettünk.

Bereczki Csilla
Bereczki Csilla

- A Színművészeti Egyetemen ez az első, kifejezetten bábrendező osztály, de a rendező szak sem indul minden évben. A báb vonzott elsősorban, vagy a rendezés érdekelt, és a báb amolyan plusz kiefjezési lehetőség?

- Elsőre egyik sem igazán. Dramaturg szakra akartam jelentkezni, de az abban az évben épp nem indult. Korábban dolgoztam amatőr társulatoknál, önkéntesként Szegeden a MASZK Egyesületnél. A jelentkezésemet alapvetően azért adtam be, mert érdekelt, milyen a felvételi, ráadásul egy barátnőm a bábszínész osztályba jelentkezett, aki kért, hogy kísérjem el. Továbbjutottam egyik rostáról a másikra, aztán pedig azzal szembesültem, hogy felvettek.

- Akkor hány látott bábelőadás állt mögötted?

- Gyerekkoromból elég kevésre emlékszem, később azonban a szegedi Thealter Fesztiválon több külföldről érkező, nem korhatárhoz kötött izgalmas bábelőadást láttam.

- Az első egyetemi években, amikor a bábszínész szakosokkal is jártatok együtt órákra, mennyire szenvedtél?

- Eléggé, mert tőlem nagyon távol áll a színházcsinálásnak az az oldala. Az első év sorozatban kudarccal volt tele. Nem is tudtam, hogyan kell megmozdulni a színpadon vagy énekelni, hiszen soha nem tanultam. De olyan tanáraim voltak, akik oldották bennem a feszültséget. Kákonyi Árpi például, aki kihozta belőlem azt, hogy egy Gershwin-duettben énekeljek vagy később a Mahagonnyban már egy szólót.

- A rendezéssel kapcsolatban is oldódott a feszültség?

- Abszolút. Előnyöm és hátrányom is származott a szegedi bölcsészkari évekből. Az, hogy idősebb vagyok a többieknél, foglalkoztam ezzel-azzal, tehát az élettapasztalataimat tudtam hasznosítani, sok emberrel találkoztam, úgyhogy jól szervezek magam köré csapatot. Ragaszkodom emberekhez, ennek számos előnye és hátránya is van. Amikor végre nem vettem komolyan egy jelenetet, s a humorra építettünk a színészekkel, akkor kezdtem el én is működni először. Charles Bukowski: Te meg a söröd, meg hogy milyen nagy vagy, ez volt a novella címe. 

- Ebben már használtál bábot?

- Nem. Visszatérve az első kérdésedre: az osztályfőnökeink mindig azt hangsúlyozták, hogy mi rendezést tanulunk, a báb ehhez egy hozzáadott érték, valami extra, amit valutaként kezelhetünk, és beválthatjuk később. Soha nem kényszerként vagy nyomásként éltük meg a bábot, hanem arra kértek mindig, hogy ahol van lehetőség és logikusan használható, ott legyen benne báb. Kaptam olyan kritikákat a tanáraimtól, hogy a rendezéseimben kevés a báb. Számomra az már egy következő stilizációs fok az előadás szerkezetében, és ha nem tudom rendesen megcsinálni a színészekkel a jelenetet, akkor képtelen vagyok azt absztrahálni, és bábra pontosan áttenni. És ami még nagy élmény amellett, hogy szépen lassan otthonosan vagy nagyobb önbizalommal tudok dolgozni, az az, hogy például eredetileg nem bábszínészeket, Csuja Imrét, Máthé Zsoltot, Péter Katát, akik vizsgáimban szerepeltek, rá tudtam venni arra, hogy bábozzanak.

- Ők mennyire gondolkodtak bábosan?

- Nagyon nyitottan álltak a munkához. Csujával a Jónás könyvét csináltuk, Katával és Zsolttal pedig egy Michael Ende-művet, Az anya arca sötét, mint a láp című novellát dolgoztuk fel. Velük tervezzük, hogy trilógiává bővül a történet a Veszedelmes viszonyokkal és a Jelenetek egy házasságból-lal. Csató Katával beszélgettünk sokat erről, aki egyrészt tanított bennünket, és a technikán túl kinyitott a báb felé úgy, hogy elkezdtem valamit kapisgálni ebből a műfajból, másrészt a színész és a báb viszonyából írja a doktoriját. Ő is rávette Csákányi Esztert arra, hogy bábozzon... 

- Olyan van, hogy élőszínházi rendező bábelőadást rendez, vagy élőszínházból ismert színész közreműködik egy bábos produkcióban, de visszafelé nem indult még meg a mozgás. Szerinted van erre esély?

- Igen, élő példák sora bizonyítja ezt. Mácsai Pál Líra és Epikája, Kiss Csaba Übü királya, Balázs Zoli Faustja mind-mind ezt bizonyítják. Miért ne működhetne fordítva is? Szeretnék én is működni mindkét területen. Létrehozni prózai előadásokat úgy, hogy azok akár mondjuk ifjúsági előadások, s 16-tól 99 éves korig mindenki élvezheti őket.

- Győrben is kevered a két műfajt?

- Igen. Szerintem abszolút eleve elrendeltetett, ki mit választ, és utólag jöttem rá, hogy miért tetszett meg A kis Piros. Nagyon sok a próza benne, tulajdonképp egy férfi és egy nő privát története, az ő már-már Jon Fosse-i viszonyrendszerük, hogy a nő nem a hagyományos szerepekben gondolkodik, a férfi viszont vissza-visszatérne azokhoz. A darabban levő nők és férfiak a nő és a férfi különböző "személyiségeinek" játékos leképezései, de még nem tudom, hogy a színpadon ebből mi látható, mi az, ami a gyerekeknek izgalmas tud lenni; hogy ne csupán leképezzük azt, amit esetleg otthon látnak, átélnek, hanem valami többletet is adhassunk. A bábok síkján pedig, amit a Mary és Max című rajzfilm világa inspirált, egy klasszikus Piroska és a farkast adnak elő. Melyről lassanként kiderül, hogy mégsem olyan kiszámítható.

- Badacsonyi Angéla írta a szöveget. Mennyire engedi, hogy szabadon kezeljétek a darabot?

- Teljesen. Nagyon jól tudunk együttműködni. Izgultam, hogy nem fog-e sokkot kapni tőlem, mert ő egy helyes, kedves, halk szavú lány, én pedig sokkal nyersebb és másfajta energiákkal működö. Szerencsére köztünk van szűrőként a dramaturgom, Khaled-abo Szaida, aki ezt tudja szintetizálni. (Nevet.)

- Te választottad a színészeket és a tervezőt?

- Tengely Gábor sokat segített ebben, de igazából Kocsis Rozira gondoltam, és amikor meghallottam, hogy Hannus Zoli jön, akkor más már nem is jött szóba. Sipos Katit javasolták tervezőnek, s mivel ő a Tintaló Társulásban Angélával eleve együtt dolgozik, s jó köztük a kapcsolat egyébként is, azt éreztem, mást nem is választhatnék.

- A nyár végén mutattátok be a Moncsicsi Tanulmányi Kör nevű színművészeti egyetemi szabadcsapattal a Csáth Géza Revüt a Fogasházban, most Győrben vagy.

- Mozgalmas nyár van mögöttünk. A Jónás könyvével megjártuk Viszákot és Kapolcsot, az Ende-vizsgámmal pedig a szegedi Thealter Fesztivált. Ezután pedig létrehoztuk a Csáth Géza Revüt Laboda Kornéllal. Az osztályommal pedig nagy szerencsénk van, mert elég ritka dolog, hogy két színházban is tudunk negyedévesen dolgozni, és ezért nagy köszönet jár az osztályfőnökeinknek, a Vaskakasnak, illetve esetemben a szombathelyi Mesebolt Bábszínháznak, ahol A farkas és a kecskegidák című darabot fogom rendezni ebben az évadban.