Árpád

Hároméves múlt a Berka Együttes

2012.05.01. 15:41

Programkereső

A moldvai csángó népzene egyik legenergikusabb és legfiatalabb formációja a Berka Együttes. 2010-ben jelent meg első lemezük, Szűnjék meg bánattól címmel.

A Berka Együttes 2008-ban alakult a Berszán és a Kavalkád formációkból, ebből az összevonásból született a név is, mely hamar rajtaragadt a zenekaron. Táncházak, folkkocsmák és fesztiválok állandó szereplői, nemrég a Citadellán már harmadik születésnapjukat ünnepelhették. 2011-ben a Folkbeats Népzenei Tehetségkutató Versenyen a mintegy 30 induló együttes között a 2. díjat nyerték el. A klasszikus moldvai repertoár mellett távoli falvak már-már feledésbe merült dallamait is megszólaltatják, készülő második lemezükön pedig csángó költők meg­zenésített versei is helyet kapnak majd.

Berka Együttes
Berka Együttes

Tagjait tekintve kivételesen sokszínű zenekarról van szó: van, aki a Zeneakadémián tanul népi éneket, de találkozhatunk köztük német-történelem szakos tanárral, néprajzot és szerbet, valamint történelmet hallgató bölcsésszel, alkalmazott matematikussal és tanító-hitoktatóval, aki nem utolsósorban néptánc­pedagógus is. Névsoruk: Manninger Ágota (ének), Endrődi Szabolcs (furulya, kaval), Komáromi Márton (hegedű), Máté Móric (dob, doromb), Szalai-Gindl János (furulya, kaval, tilinkó), Szengyel István (koboz); tánctanáruk pedig a Magyarfaluból származó Gyurka Fábián.

Legtöbbjük gyerekkora óta közeli kapcsolatban áll a népzenével (van, akinek ez irányú nevelése már születése előtt kilenc hónappal elkezdődött), akad azonban olyan is, akit egyetemista korában ért az élmény, melynek hatására muzsikálni kezdett. A Berkába mindannyian beleadnak valamit, próbáikon közös ötletelés során születnek a dalok. A legnagyobb lehetőséget a folyamatos fejlődésre számukra a táncházas esték nyújtják, ahol megállás nélküli örömzenélésben hangolódhatnak egymásra. Zenéjüknek az izgalmas moldvai dallamvilág mellett az együttes szólóhangszerekben gazdag összeállítása is szüntelen változatosságot biztosít.

Külön érdekesség, hogy a csángó népzenét nem csak Magyarországon művelik. Évente Moldvába utaznak, ahol napról napra különböző falvak gyerekeit és időseit varázsolják el zenélésükkel. A "Berkák" szemé­ben ez azt is jelenti, hogy megpróbálnak visszaadni valamit abból, amit a csángó zenének köszönhetnek. Egy pusztinai fellépésükről való ez a leírás, amelynél azt hiszem, nehéz lenne jobban megragadni azt, mit is adnak ők az ottaniaknak: "A Berka Együttes következett, feszülten figyelt minden hallgató és nem bírták ki, hogy ne hujjogtassanak, énekeljenek, táncoljanak a muzsika alatt, nem is vettük észre, hogy már táncház kerekedett. Pihenés nem volt, mert közben a közönség elkezdte énekelni a szép régi énekeket, melyeket még gyerekkorukban hallot­tak a szüleiktől. A gyerekek se hagyták magukat, ők is nagyon szépen énekelték: »Szeretőm a táncba«, »Hej, de ma van péntek«, »Kérnek lányom, kérnek«, »Hej-haj, libabőr«, »Komámasszony«, »Egy szem búza két szem rozs«... Nagyon szépen zengett a pusztinai Magyar Ház a szép tánccal, énekkel, hujjogtatással."

Magyarországon is évente 50-60 táncházat tar­tanak, legyen szó a legapróbbak szórakoztatásáról, bálokról vagy lagzikról, vagy a min­den második pénteken a Fonó Budai Zeneházban tartott tánctanítással egybekötött fergeteges fellépésükről.