Etelka, Aletta

Kecskés D. Balázs: "Célom, hogy a zeném kifejező legyen, és hatást tegyen az emberekre"

2012.08.26. 13:30

Programkereső

A zeneszerzők egyik legfiatalabb generációjának képviselőjével, Kecskés D. Balázzsal beszélgettünk, aki a Zeneakadémia zeneszerzés szakos hallgatója, és már több kiemelkedő nemzetközi versenyeredménnyel is büszkélkedhet.

- Zeneszerzés tanulmányaidat a Bartók konziban kezdted. Milyen hatással van rád ez az időszak?

- Zeneszerzést Fekete Győr Istvánnál, zongorát Kecskés Balázsnál végeztem. (Ha zenésszel találkozom, az első kérdése, hogy milyen rokonságban állunk - nos, a tanár úr névrokonom.) Fekete Győr tanár úr óráin egyszerre volt jelen a zeneirodalom évszázadait árasztó szent állandóság, és a friss, mindig újat alkotó inspiráció. Szinte játszva tanította meg nekünk az összhangzattant és a formatant. Nagyon hasznos volt, hogy többen vettünk részt az órákon, mivel kritizálhattuk egymás darabjait, és mindezt egy olyan ember felügyelete alatt, aki szinte atyai kapcsolatban állt velünk. Kecskés Balázsnál viszont egyéni órákon vettem részt. Noha a zongoratanárom volt, mindig megmutattam neki a szerzeményeimet is, mivel különleges jelentőséget tulajdonítottam a szakmai véleményének, és ez ma sincs másképp. Arra tanított, hogy amit teszek, az átgondolva tegyem úgy, hogy ne legyen hiteltelen. Megértette velem, hogy a darabok előadásánál és a zeneszerzés során mennyire fontos a tudatos építkezés. Amit mindenképpen a Bartók konziban tanultam, az tehát az, hogy a zeneszerzésre mint egy szakmára tekintsek.

Kecskés D. Balázs
Kecskés D. Balázs

- Szeptembertől második évedet kezded meg a Zeneakadémián zeneszerzés szakon. Hogy érzed, ez számodra a kijelölt út?

- A budapesti Zeneakadémia alapvetően egy kijelölt út, mivel ez az egyetlen olyan intézmény Magyarországon, ahova mehettem - ez se jót, se rosszat nem jelent, egyszerűen adottság. Főtárgytanárom Vajda János, aki már az itt eltöltött egy év alatt is nagy hatást gyakorolt rám, leginkább a dramaturgia terén. Gyakran mondja, hogy a darabokban egy pillanat mindig attól függ, mi van előtte, és mi követi, ezért minden mozzanatot viszonyítani kell valamihez. Ennek függvényében értékelődik le vagy fel egy zenei pillanat, így akármilyen zenei anyag lehet nagyon jó, vagy nagyon rossz helyen. Arra igyekszik megtanítani minket, hogy mindig a lehető legjobbkor tegyük azt, amit kell. Hangszerelésből sokat tanultam Fekete Gyulától és Tihanyi Lászlótól. A zeneelméletet és a szolfézst Olsvay Endre tartja, akinek nagyon élvezem az óráit. Az ott végzett analízisek különösen gondolatébresztőek.

- A zongora szakot nem is akartad tovább folytatni?

- Szerettem volna, csak jelenleg nem lehet két szakot állami támogatással párhuzamosan végezni a Zeneakadémián, ezért inkább zeneszerzés szakra jelentkeztem. De a kötelező zongora-tanárom továbbra is Kecskés Balázs.

- A 2011/2012-es tanévben több kiemelkedő nemzetközi versenyen is szerepeltél. Mesélnél ezekről?

- 2011 őszén voltam egy szlovákiai kortárs kórusfesztiválon, amit Csábon rendeztek meg. Fekete Gyula tanár úr ajánlására mentem el ide, ahol a fesztivál nagydíját kaptam. Ezen kívül részt vettem a Janácek emlékére megrendezett ostravai Generace zeneszerzésversenyen is, ahol a legfiatalabb korcsoportban értem el harmadik helyezést. Ezen egy hegedű-zongora-cselló trióval indultam. Volt még egy verseny, a Zeneakadémia éves házi zeneszerzésversenye, amin bárki indulhat, aki a Zeneakadémián tanul, itt első díjat nyertem.

- Május 27-én volt szerzői ested a Zenetudományi Intézetben. Hogy érezted magad? Tervezel esetleg hasonlót a közeljövőben?

- A koncerten három darabom hangzott el: a már említett trió, két vonóstrió-kíséretes dal Juhász Gyula és Tóth Árpád verseire, valamint Weöres Sándor Ballada három falevélről című versére írt vonósnégyes-kíséretes dal. A darabok előadásában zenészbarátaim segédkeztek, akiknek külön köszönöm a munkájukat. Nagyon szeretem koncerten hallani a saját darabjaimat - legalábbis jobban, mint játszani -, mert a közönség soraiban ülve teljesen másképp viszonyulok hozzájuk. Ilyenkor külső füllel próbálom hallgatni őket, így sokszor meg lehet érezni egy mű atmoszféráját, és hogy milyen hatással van a közönségre. Biztos, hogy szeretnék csinálni még ilyet a jövőben, de egyelőre nincs konkrét időpont.

- Hogyan jellemeznéd - mint "külső fül" - a saját zenédet?

- Túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy kiforrott stílussal rendelkezzek, de bizonyos ízlésbeli és kifejezésbeli jellegzetességek azért már körvonalazódnak. Fontosnak tartom, hogy egy darab formált legyen, és törekszem rá, hogy mindig annyi esemény történjen benne, amennyinek kell. Sok kortárs műnél tapasztalom, hogy vagy semmi, vagy pedig túl sok minden történik bennük egyszerre. Meggyőződésem, hogy vannak természetes dramaturgiai szabályok, amelyeket az általam nagyra tartott darabokból próbálok ellesni. Célom, hogy a zeném kifejező legyen, és hogy hatást tegyen a közönségre (és ne csak a zenészekre). Ha nincs hatással senkire, ugyan mi értelme van a művészetnek?

- Milyen darabokon dolgozol mostanában?

- Egy zongora, vonósnégyes és kórus összeállítású missa brevisen, valamint egy krakkói fesztiválra írandó, zongorát, hegedűt, szaxofont és ütőhangszereket foglalkoztató kamaradarabon dolgozom a nyáron. Tervezek egy zongoraversenyt is, de ennek a vázlatai még igen kezdetlegesek.