Béla

Batta András: "Úgy működünk, mint egy nonprofit vállalkozás"

2012.12.15. 07:04

Programkereső

A Zeneakadémia Prima-díjjal kitüntetett rektorát INTERJÚnk második részében az egyetem gazdasági helyzetéről, a kulturális menedzsment fortélyairól és az intézmény élén tölött tíz évének tapasztalatairól is kérdeztük.

Az interjú első részében a rekonstrukciós projekt elkészültével kínálkozó lehetőségekről és az intézmény küszöbön álló átnevezéséről kérdeztük Batta Andrást.

- Még emlékezhetünk az elmúlt év finanszírozási nehézségeire - kormánybiztost is állítottak átmenetileg az intézmény mellé -, ezzel szemben az elmúlt hetekben 2 milliárd forintot kapott az intézmény restaurálásra és hangszerekre és további 800 milliót az orgona rekonstrukciójára. A megszorításokat nyögő felsőoktatásban ez a forrásbőség egészen kivételes, és akkor még a Zeneakadémia mellett álló támogatói körből származó bevételekről nem is szóltunk.

- Mindenekelőtt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az említett extra támogatások Európai Uniós forrásokból származnak és kizárólag a rekonstrukciós projekt továbbvitelére - hangszervásárlásra, restaurálásra - fordíthatók. Az összeg lényegében a támogatási szerződés megkötése óta bekövetkezett inflációt és megváltozott piaci viszonyokat kompenzálja, hogy az eredetileg tervezett minőségi tartalommal valósíthassuk meg a projektet. Ezeket a forrásokat a KMOP-n (Közép-magyarországi Operatív Porgram - a szerk.) keresztül lehívható EU-támogatási keretek átcsoportosításával kaptuk meg - ez egyben azt is jelenti, hogy ezek az összegek a Zeneakadémián nem is jelennek meg, hiszen a kifizetések a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen keresztül történnek meg az általunk igazolt teljesítések alapján. Ami pedig az orgonát illeti, melynek felújítása eredetileg nem fért bele a projektbe, egyelőre csupán arról született kormányhatározat, hogy hasonló módon, a meglévő, lehívható Uniós források terhére tervezik rendelkezésünkre bocsátani. Az orgona-projektet érintő közbeszerzések elindításához elegendő volt a határozat, hiszen az első részlet kifizetése legkorábban 2013 végén lesz esedékes.

dr. Batta András
dr. Batta András

- Apropó közbeszerzések: a Fidelio fórumain jócskán érte kritika korábban a projektet, többek között a csúszások és különösen a hosszúra nyúló információhiányos időszakok miatt...

- Ekkora léptékű és ilyen nagy összegű EU-s kulturális fejlesztési projekt nem volt korábban Magyarországon - még a pályázatíró és tanácsadó cégeknek sem volt elegendő tapasztalatuk. 2007-től egy egész év telt el csak a projekt előkészítésével, hogy megfeleljen az Unió összes előírásának. A Művészetek Palotája felépítése e tekintetben sokkalta könnyebb volt, hiszen - privát beruházás lévén - nem kellett pályázatot benyújtani, ráadásul zöldmezős beruházásként valósult meg, azaz nem nehezítette a projektet sem a műemlékvédelem, sem az egyetem működésének fenntartása. A folyamaton nemigen lehetett volna gyorsítani, a búcsúfesztivál azonban kétségtelenül túl korai volt. A 2009/10-es évadot végigcsinálhattuk volna a Liszt Ferenc téren, elég lett volna akkor kiköltöznünk, amikor a kivitelező kiválasztása megtörtént. Utólag könnyű okosnak lenni, de a számos bizonytalansági tényező miatt akkor aligha tudtunk volna jobban dönteni. Pechünkre éppen a kormányváltás időszakára esett az az év, amikor látszólag nem történt semmi. Amiben azonban kétségkívül sokkal jobbnak kellett volna lennünk, az a kommunikáció. Az első pillanattól kezdve intenzívebben kellett volna tájékoztatunk a közvéleményt a projekt előrehaladásáról, illetve nehézségeiről. Sok kellemetlenséget, mendemondát és rágalmat megelőzhettünk volna, de az egyetem szorosra húzott költségvetése miatt nem volt erre kapacitásunk és apparátusunk.

- Hogyan sikerült stabilizálni az intézmény - a rekonstrukciós projekttől ezek szerint független - gazdálkodását?

- Az egyetem 2012-ben kiegészítő támogatásként a Nagyterem kiesése miatt hiányzó összeget, mintegy 300 millió forintot kapta meg, 2011-hez hasonlóan. De ezt az összeget nem plusz forrásként kell értelmezni, hanem a kiinduló költségvetés visszapótlásaként. A jövő évben a Liszt Ferenc téri épület megnyitásával nemcsak a rekonstrukció kezdete előtti költségvetési szintre szeretnénk visszatérni, hanem ahhoz is kértünk - s immár örömmel jelenthetem: kaptunk is többlet támogatást, hogy felépítsük kulturális, elsősorban koncert rendező tevékenységünket. Lesznek újra a terem kiadásából fakadó bevételeink, de ezeket a forrásokat visszaforgatjuk a rendszerbe, hiszen a saját rendezésű koncertek miatt erősen megnövekednek kiadásaink is.

- Ez azt jelenti, hogy a terembérlet bevételei nem nyereségként jelennek meg az intézmény gazdálkodásában?

- Talán nem vagyok pénzügyi értelemben egészen szakszerű, amikor azt mondom, de a lényeget tekintve helytálló: voltaképpen úgy működünk, mint egy nonprofit vállalkozás. Mindaz, ami - tervezett előirányzatok alapján - bevételként megjelenik a költségvetésünkben, a működési költségeinkbe be is van kalkulálva, tehát az oktatás és az üzemeltetés finanszírozási forrásaként tervezhetünk a bevételekkel. Haszon tehát nem termelődik, legföljebb arról beszélhetünk, hogy ha jól gazdálkodik az intézmény, azaz kiadja a termeit, sok külföldi fizetős növendéke van, teltházas koncerteket szervez, szponzorokat vonz, akkor magasabb színvonalon tud működni. A bevételek tehát az oktatás minőségét növelik - arról szó sincs, hogy hasznot termelnénk. Az csak a mesében, illetve az amerikai magánegyetemeken létezik, hogy az  elsősorban adókedvezményként kapott támogatásokból és hagyatékokból  felhalmozott tőke hozamaiból még ösztöndíjakat is biztosítanak. A Zeneakadémia Baráti Köre alapítványán keresztül ugyanezt próbáljuk kicsiben, magyar viszonyok között megvalósítani, de az ilyen módon rendelkezésre álló források a töredékét - mindössze egy-két százalékát - teszik ki a Zeneakadémia éves költségvetésének.

- Rektor úr, engedjen meg egy személyes kérdést: föltételezem, ezt a "dörzsölt" menedzser-szemléletet nem Kroó Györgytől sajátította el...

- Valóban nem, a véletlen hozta így. Amikor 2002-ben rektorhelyettes lettem, eszem ágában sem volt megpályázni az egyetem vezetői posztját. Néhány hónap elteltével azonban egy sor olyan kiváló üzletemberrel kerültem kapcsolatba - elsősorban Küllői Péter befektetési bankár nevét kell említenem -, akiktől apránként sok mindent megtanultam az üzleti szféra működéséről, az innovatív menedzsment-módszerekről, a pénzszerzés lehetőségeiről, a projektekben való gondolkodásról. 2006-ban aztán részt vehettem egy háromhetes állami ösztöndíj keretében egy amerikai kulturális menedzser-továbbképzésen. Bejárva a legnagyobb amerikai kulturális intézményeket, találkozva a vezetőikkel rádöbbentem, hogy a kulturális és oktatási intézmények vezetése egy külön szakma a maga fortélyaival, ahol nem az számít, hogy az ember professzorként milyen kutatási eredményeket, könyveket vagy művészeti díjakat tett le az asztalra. És itt szeretnék a napokban elhunyt Kiss Imréről megemlékezni: az ő életműve igazi iránymutatás volt a magyar kulturális vezetők számára. Neki is nagyon sokat köszönhetek.

- Utolsó kérdés: maradt ideje az utóbbi években a zenetörténetre?

- Hát igen, a zenetudósi karrierem valóban megsínylette ezt a csodálatos tíz évet - de nem bántam meg! Kutatásra és cikkírásra csak lopva és nagy erőfeszítések árán sikerül időt szorítanom, de a tanítást sohasem hagytam abba, és rendszeresen tartok előadásokat, ismeretterjesztő sorozatokat. Az igazság az, hogy mindig is jobban foglalkoztatott a tudás átadása, mint a könyvtárak mélyén való kutatás.