Gerzson

Kettős ünnep

2013.02.18. 08:51

Programkereső

Az „Erste az elsőkért” ösztöndíjasokat egy rövid interjú során bemutató sorozatunk első részében egy fiatal oboistáról olvashatnak.


Az Erste Bank Hungary Zrt. két éve alapította meg az Erste az elsőkért tehetségtámogató programot. A Zeneakadémia hallgatói számára kiírt ösztöndíjprogram keretében az egyetem legtehetségesebb növendékei a bank támogatásával havi ösztöndíjat szerezhetnek, valamint a művészi karrier felépítésében elengedhetetlen ismeretekkel vértezhetik fel magukat. A fiatal ösztöndíjasokat egy rövid interjú során bemutató sorozatunk első részében Szkordilisz Emíliáról olvashatnak.


Szkordilisz Emíliával éppen 21. születésnapján találkoztunk a Zeneakadémia melletti kávézóban, és hamarosan az is kiderült, hogy ez a nap kettős évforduló. Tizenkét évvel ezelőtt, a kilencedik születésnapján kezdett el ismerkedni az oboával, és a hangszer igazán jó választásnak bizonyult: „vele" nyert az elmúlt években több versenyt - legutóbb 2012 nyarán a padovait, méghozzá két kategóriában.

Szkordilisz Emília
Szkordilisz Emília

Első hallásra úgy tűnik, hogy egy igazán romantikus találkozásnak köszönheti Emília a Szkordilisz családnevét: a fiatal magyar zongorista lánynak - aki Cipruson tanít - egyik koncertje után gratulál egy görög író. Ők lettek később Emília és testvére szülei, a két lány gyerekkora már Magyarországon kezdődött. A családban magától értetődő volt a zenetanulás, Emíliának viszont nem sikerült igazán megszeretnie édesanyja hangszerét, a zongorát. A furulyatanulásnak is vége szakadt három év után, mert tanárnője fúvósötösét hallgatva a kislány az oboát választotta új hangszerének. Azért ez sem volt szerelem első látásra-hallásra, de amint jöttek sorban a sikerélmények, az emlékezetes versenyszereplések, kezdte a hangszert is komolyabban venni. Hetedikesként vették fel a Bartók Béla Konzervatórium előkészítő osztályába, és ettől kezdve már nem igazán voltak nagyobb kitérők. Ahogy azonban múltak az évek, és egyre több jel mutatott arra, hogy Emília a Zeneakadémiára szeretne felvételizni, a család kicsit megrettent: féltették lányukat ettől a végtelenül bizonytalan és nehéz pályától. A sikeres felvételit követően pedig Emília fiatalon hegedűsnek készülő, fizikus nagybácsija fakadt ki, mondván, ő is jobban járt, hogy a kiszámíthatatlan muzsikusi pályát még idejében felváltotta a jóval kiszámíthatóbb tudományosra.

Szkordilisz Emília
Szkordilisz Emília

Addigra azonban már a kocka el volt vetve, és Emília elkezdte a Zeneakadémiát. Hamarosan aztán ő is megtapasztalta, hogy ez tényleg nem lesz egyszerű menet. Adódott is egy-egy időszak, amikor elbizonytalanodott, de ezekből végül mindig kihúzta valami: amikor megnyert egy versenyt, az természetesen lendületet adott, és néha ennél jóval prózaibb dolgok is segítettek - például az olasztanulás. Azt, hogy szót ért a helyiekkel, különösen élvezte az olaszországi utazások során, amelyekből akadt is jó néhány. Az tavaly elnyert "Erste az elsőkért" ösztöndíj például a padovai nemzetközi verseny díját fedezte, ahol két kategóriában is indult - és nyert. Elhozta a fúvós szóló kategória első díját, és Tóth Marianna zongoristával megnyerték a kamara kategóriát. A versenygyőzelemmel meghívások is járnak: március végén Velencében, Padovában és Abano Terme-ben adnak koncertet, úgyhogy Olaszország továbbra is az egyik elsődleges úti cél marad. Az országot egyébként már 2010-ben és 2011-ben is sikerült felfedeznie, mindkét évben bekerült ugyanis a közép-európai kezdeményezésre alakult CEI Ifjúsági Zenekarba. A turnékon tizennyolc különböző nemzetiségű zenésszel játszott együtt, koncerteztek egyebek közt Milánóban, Cataniában, Portugruaróban, Assisiben és a bussetói Verdi múzeumnál.

Szkordilisz Emília és Tóth Marianna
Szkordilisz Emília és Tóth Marianna

Idén júniusban megint váltania kell: befejeződik a hároméves alapképzés, és kezdődhet a mesterfokozat megszerzése. Zeneakadémiai kamarapartnereivel, egy másik oboistával, valamint egy fagottossal, akikkel Emília tavaly kezdett együtt zenélni, most még csak "iskolai" triót alkotnak, de ki tudja, ha jól megy a közös munka, talán a közönség előtt is fellépnek majd. Darab, amit így, hárman játszhatnak, van elég, erre az összeállításra íródott például egy kevésbé ismert barokk szerző, Johann Friedrich Wasch néhány műve, de játsszák a két hegedűre és csellóra írt Divertimentót is Leopold Mozarttól. A kamara- és szólófellépések mellett jó lenne bekerülni egy itthoni zenekarba - ez lenne jövő, a Zeneakadémia utáni élet. Szereti a színpadot, nem tartozik azok közé, akik inkább a szoba magányában zenélnének. A közönségnek akar játszani, nekik örömöt szerezni, adni valamit: a művet és persze önmagát. És az a jó, amikor ez visszhangra talál, ha reagálnak rá a nézők, van energia színpad és nézőtér között. Végül is ezért lett zenész.

Az interjú eredetileg a Zeneakadémia Baráti Körének hírlevelében, a Legato decemberi számában jelent meg.