Pandora, Gabriella

A sorsdöntő gumicukor

2013.03.11. 15:35

Programkereső

Az "Erste az elsőkért" ösztöndíjasokat egy rövid interjú során bemutató sorozatunk harmadik részében egy fiatal hegedűsről olvashatnak.


Az Erste Bank Hungary Zrt. két éve alapította meg az Erste az elsőkért tehetségtámogató programot. A Zeneakadémia hallgatói számára kiírt ösztöndíjprogram keretében az egyetem legtehetségesebb növendékei a bank támogatásával havi ösztöndíjat szerezhetnek, valamint a művészi karrier felépítésében elengedhetetlen ismeretekkel vértezhetik fel magukat. A fiatal ösztöndíjasokat egy rövid interjú során bemutató sorozatunk harmadik részében Králik Abigélről olvashatnak.


Králik Abigél eddigi pályafutását, eredményeit olvasva meglepett az a tény, hogy az Erste az elsőkért tehetségtámogató program legfiatalabb ösztöndíjasáról van szó. Még csak 14 éves, de zeneiskolásként végignyerte az összes korosztályos hegedűversenyt, tavaly tavasszal a Talents for Europe nemzetközi vonós versenyen kapott első díjat, majd felvételt nyert Itzhak Perlman nyári zenei programjába. 

Négyéves korodban kezdtél hegedülni Philadelphiában, majd Dublinban folytattad tanulmányaidat. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

- Egy olyan tanárnőnél kezdtem el tanulni, akinél minden óra után, ha jól dolgoztam, kaptam egy gumicukrot. Abban az időben az motivált engem a hegedülésre. A gyakorlás kivétel nélkül mindennap az apukámmal történt. Ő volt a „magántanárom". Az idők folytán egyre többet gyakoroltam önállóan. Amikor pár éve elkezdtem többet gyakorolni, meg kellett tanulnom, hogy sok mindent fel kell áldozni a komoly zenetanulásért. Sokkal kevesebb időm volt baráti programokra, szórakozásra, de szerintem megérte.

Králik Abigél
Králik Abigél

- Miután Budapestre költöztetek, olyan neves oktatóid voltak, mint Ácsné Szily Éva és Perényi Eszter. Be is álltál azon növendékeik sorába, akik kimagasló sikereket értek/érnek el. Mi az a plusz, amit tőlük tanultál?

- Mindkét tanártól nagyon sok mindent tanultam, nem csak technikailag. Éva nénitől azt, hogy a munkában lehet öröm is. Ő szerettette meg velem igazán a hegedűt. Ha ő nem lett volna, szerintem még mindig hobbiból zenélnék. Eszter néni megtanított dolgozni, komolyan gyakorolni. A Zeneakadémián már nem lehettem kisgyerek, akkor döbbentem rá, hogy nehezebb lesz a zene, mint gondoltam. De most már megszoktam ezt a "felnőtt" életet. Meg kell még említenem a radnótis tanáraimat, köztük Tözsök Édua osztályfőnökömet, akik azzal segítenek, hogy magántanuló lehetek, így foglalkozhatok ilyen komolyan a zenével.

- 2011-ben nyertél felvételt a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem különleges tehetségek osztályába. Az eredményeidet látva azt gondolnám, egyenes út vezetett idáig.

- Igazából nem volt egyenes út, mert csak akkor kezdtem el komolyan venni a hegedülést, amikor Magyarországra költöztünk, öt éve. Akkor viszont eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni egész életemben.

- Melyik számodra a legemlékezetesebb fellépésed, versenyed?

- A legemlékezetesebb versenyem a Talents For Europe verseny volt 2012-ben. Egy baráti "csoportként" mentünk el. Mindannyian jó eredményt akartunk elérni, és közben egymást is nagyon támogattuk. Ez volt az első olyan versenyem, amit őszintén élveztem és ahol nem izgultam annyit. 

Králik Abigél
Králik Abigél

- A közeljövőben hol lépsz majd fel? Hol hallhatunk legközelebb játszani?

- Májusban kettő olyan koncertem lesz Szlovákiában és Szombathelyen, amelyeken zenekarral fogok szólózni. Már nagyon régóta tervezzük a szombathelyi fellépést: Mendelssohn e-moll hegedűversenyét fogom játszani, a Savaria Szimfonikusokat Petró János vezényli majd.

- Meghívást kaptál Itzhak Perlman mesterkurzusára. Hogyan készülsz erre a programra?
- Igazából erre a táborra nem kell készülni, két hónapig tart nyaranta és három hétig telente. A tábor résztvevői nem változnak évről évre, csak amikor valaki kiöregszik belőle. Bármilyen darabot lehet vinni, akár kész, akár nem. Félévenként járok a kurzusra, és mindig nagyon várom. Annyi sok érdekes és elképesztően jó zenészt ismertem meg. Sok a munka, de nem is veszi észre az ember, hogy mennyit dolgozik, mivel elmondhatatlanul jól érezzük magunkat.

- Hol látnád magad szívesen 10 év múlva?

- Hú, nehéz kérdés, mert annyira sok dolgot szeretnék csinálni, de legfőképpen szólista szeretnék lenni és megmutatni a világnak, hogy mennyire gyönyörű a zene. A Carnegie Hallban játszani az álmom, a világ legjobb zenészeivel, barátaimmal kamarázni és mesterkurzusokat tartani a világ minden pontján. Remélem, sikerül!