Lázár, Olimpia

Király Dániel: "Kozmikus dolgot fogalmaznak meg"

2013.05.23. 15:00

Programkereső

Király Dániellel, a Zsámbéki-Zsótér osztály negyedéves hallgatójával beszélgettünk legújabb vizsgaelőadásuk, a Jeles András rendezte Haikuk kapcsán. INTERJÚ

- Honnan jött az ötlet, hogy Jeles Andrással dolgozzatok együtt?

- Nagyon nagy töprengés volt, hogy kivel dolgozhatnánk, milyen rendezőt hívjunk, akivel izgalmas lenne a munka - és el is jön -, aztán Jeles Andrásra esett a választásunk. Őt Zsótér Sándor már nagyon régóta, gyerekkorától ismeri, így közös döntés alapján elhívtuk. Mivel Jeles András nagyon egyedi látásmóddal rendelkezik és egészen különleges színházat csinál, izgalommal vártuk az érkezését és a közös munkát is. Ő azonban teljesen tanácstalanul érkezett, nem tudta, hogy mivel kellene foglalkoznunk.

- Akkor nem ő hozta a Haikuk ötletét?

- De igen, viszont ez csak két-három alkalom után alakult ki. Eredetileg az volt az ötlete, hogy elkezdünk haikukkal dolgozni, a vizsga viszont már az álmainkat dolgozta volna fel. Jelest azonban annyira meglepte, hogy mennyire izgalmas ötleteket hoztunk, hogy végül is úgy döntött, hagyjuk az álmokat, legyenek csak haikuk.

Király Dániel
Király Dániel

- Az előadásban 19 haiku hangzik el. 1984-ben Jeles már rendezett 24 haiku címmel előadást. Volt valamilyen törekvés a két előadás összekapcsolására, a régi darab megidézésére?

- Nem, nincs összefüggés. Nem volt semmilyen törekvés a régi előadás irányába, csupán annyi, hogy Jeles már jobban ismerte a haikuk műfaját, és most is szívesen dolgozott velük.

- A legtöbb haiku Matsuo Bashō költeménye, de van pár Yosa Buson és egy Fukuda Chiyo is. Hogyan válogattátok ki ezeket?

- Jeles adott egy weboldalt, ahol Tandori Dezső fordításai találhatóak.

- Akkor koncepció volt, hogy kizárólag Tandori fordításokkal dolgoztok? Bár van benne egy, amelyet Fodor Ákos készített.

- Igen, Jeles Tandorit tartotta a legautentikusabbnak, így elsősorban ebből az anyagból dolgoztunk. Aztán emlékeztem, hogy Fodor Ákos is írt és fordított haikukat, ezért ezekből is válogattunk párat az első körben. Néhánynak megtaláltuk még a párját is, és nagyon izgalmas volt összevetni a két fordítást. Ezen a tizenkilenc haikun kívül volt még körülbelül nyolc, amivel elkezdtünk foglalkozni, de sokszor túlnőtt rajtunk a szöveg. Én például elkezdtem egy lovakról szóló haikuba mélyebben belemenni, ami a végére egy önálló előadás lehetett volna. Végül a legizgalmasabb ötletek maradtak bent, illetve még a legvégén kivettünk kettőt-hármat, amelyek az egész előadásba nem illettek bele. De egyébként mi magunk hoztuk és válogattuk őket.

Jeles András - Haikuk
Jeles András - Haikuk

- Utána hogyan zajlott a munka?

- Akinek bármelyikről eszébe jutott valami, az bedobta az ötletet, megkereste azokat, akikkel dolgozni szeretett volna és szabad asszociációként elindult a játék, amiben volt, aki inkább színészként, volt, aki rendezőként vett részt. Én például a sajátjaimban nem nagyon szerepelek.

- Melyek voltak a sajátjaid?

- Végül csak egy került bele az előadásba a "Sűrűn havazik./ Egy szál öregasszony él / bambuszos házban"

- Ez az egyik leghosszabb jelenet.

- Igen, aztán végül, én is játszom benne, sőt ez az egyetlen, amiben az egész osztály benne van.

- És ezt Te rendezted?

- Mondjuk így, igen.

- Akkor Jeles András nagy teret engedett nektek az előadás létrehozásában.

- Leginkább magunkban dolgoztunk, utána pedig "mutatásos rendszerrel" előadtuk neki, amit addig csináltunk és ő ahhoz szólt hozzá. Arra törekedett egyrészt, hogy elmélyítse az elemzést, hogy minél jobban bele tudjunk ásni magunkat a szövegekbe, másrészt az egészen érezhető az ő hatása. Valahogy mi is olyan irányba indultunk magunktól, hogy olyan "Jeleses" lett.

- Van olyan kép, ami teljesen rájátszik a Téli utazás egyik jelenetére.

- Igen, az egy teljesen másik haikuról jutott eszembe, John Cassavetes Férjek című 1970-es filmjében van egy jelenet, ahol 3-4 percig mutatnak egy nőt, aki próbál csábítóan viselkedni, amiből furcsa grimaszok lesznek. Ez nagyon izgatta Jelest, mondta a lányoknak, hogy csinálják meg és végül ebből alakult ki ez a jelenet, aminek a haikuját kicsit át is alakították, hogy jobban menjen a képhez.

- Nekem egyik személyes kedvencem volt a bokszolós jelenet, amelyben Te is játszol.

- Igen, azt, ketten csináltuk Viktor Balázzsal. Az volt az alapötlet, hogy ebben a haikuban ("A villám láttán/nem világosultál meg;/szabad szellem vagy") a villám legyen egy bokszoló beceneve, majd erre építettük rá a többit. Tehát tényleg elmondható, hogy az alaptörténeteket mi dolgoztuk ki, Jeles András pedig finomított, alakított rajtuk, lecsipegetett belőlük. Persze volt, amihez meg hozzátett. Például, amikor a lányt elkapják az utcán, az is az ő ötletei mentén fejlődött azzá, ami jelenleg látható, mert mi ott csak egy egyszerű megerőszakolás-jelenetet szerettünk volna csinálni egy teljesen másik haikuval. Aztán ő talált hozzá egy másikat, amely más színezetet adott az egésznek, nem lett olyan didaktikus, hanem új dimenziót adott a jelenetnek. Valamint ő tette bele az én nyomorék figurámat is.

Jeles András - Haikuk
Jeles András - Haikuk

- Voltak haikuk, amelyek nagyon illettek az adott jelenethez, viszont akadtak olyanok is, amelyeket a szabad asszociáció hozott létre számomra. Főleg, mivel a haikuk általában a jelenet végén hangzanak el, hirtelen és gyorsan kell megérteni, mélységében látni a produkció és a szöveg viszonyát, ami néha nagyon nehéz.

- Igen, de ez szerintem azon is múlik, hogy mi mennyire tudjuk adott pillanatban átadni ezeket a haikukat. Nagyon sokat foglalkoztunk azzal, hogyan lehet jól mondani őket, és néha még most sem sikerül jól megoldanunk. Én például komoly bajban voltam vele. Jeles Andrásnak már az első órán volt egy olyan megjegyzése, hogy Shakespeare-t ma Magyarországon nem érdemes bemutatni. Kifejtette, hogy általában a színészeknek - és nem csak a magyar színészeknek - nincs meg az a felkészültségük és tudásuk, amellyel egy Shakespeare-szöveget úgy lehet átadni, hogy megszólaljon. Valami olyan önátadás, szakmai tudás kellene hozzá, amit hosszú évek gyakorlásával lehetne csak elsajátítani. Én pontosan ezt éreztem a haikuknál is. Olyan kozmikus dolgot fogalmaznak meg, amit nem lehet a hétköznapokban csak úgy elmondani. Ha most én felolvasnék itt egy haikut, az nem lenne méltó az egész műfajhoz.

- Mennyire örültetek ennek a műfajnak? Mindenki szerette?

- Voltak nehézségek az elején. Volt, akinek nagyon sokáig semmilyen ötlete nem volt és nem tudott hozzányúlni a szövegekhez. De engem például nagyon elkapott, sokszor már az volt a problémám, hogy túl sok mindent akartam belerakni, s egyetlen egy haikura tudtam volna egy másfél órás előadást csinálni. Persze a végére egyre jobban belelendültünk, így hirtelen nagyon sok lett és nem ástunk le a mélyükre. Szóval a végén már ez okozta a fő problémát.

- Lesz a jövő évadban előadás?

- Nem tudjuk még. Ebbe sajnos az anyagi szempontok is beleszólhatnak, meg persze, hogy hány néző lesz. De reméljük a legjobbakat.