Luca, Ottilia

Vigh Andrea: "Reflektorfénybe fog kerülni a Zeneakadémia"

2013.06.01. 08:00

Programkereső

Egyetem és koncertközpont egységéről és a Zeneakadémia újranyitásának oktatási vonatkozásairól kérdeztük Vigh Andrea általános rektorhelyettest, aki hárfaművészként és tanárként is nagy várakozással tekint a következő hónapok elé. INTERJÚ

- A 2013 őszére régi-új pompájában ragyogó Zeneakadémia Nagytermében Ön is az első fellépők között lesz: november 14-én a Génie oblige! - 138 éves a Zeneakadémia című koncerten Weiner Leó op. 29-es Románcát játssza majd Onczay Csaba csellóművész tanárkollégájával. Hogyan esett épp erre a műre a választásuk?

- A Zeneakadémia születésnapi koncertjein mindig arra törekszünk, hogy az alapító atya, Liszt Ferenc műveit, illetve az intézményhez szorosan kötődő magyar zeneszerzők kompozícióit szólaltassuk meg. Az alapítás 138. évfordulóját ünneplő hangverseny első félidejében Weiner Leó művei hangzanak majd el: a kevéssé ismert Bach-átirat, a C-dúr toccata, adagio és fúga, valamint az I. divertimento - amelynek zárótétele a híres Rókatánc - mellett szólal majd meg a csellóra és vonószenekarra írt Románc, melyben a hárfa kiemelt szólisztikus szerepet kap. A szünet után pedig Liszt-művek: a Les Préludes, és az Esz-dúr zongoraverseny következnek, utóbbi Gyöngyösi Ivett Junior Prima-díjas hallgatónk szólójával. Igazán reprezentatív, ugyanakkor a nagyközönség számára is könnyen befogadható műsorral készülünk tehát az ünneplésre.

Vigh Andrea
Vigh Andrea

- A koncertkedvelők alig várják, hogy újra beléphessenek a szépséges Nagyterembe. Milyen várakozásokkal készülnek Önök, művészek arra, hogy újra a Zeneakadémia színpadára állhatnak?  

- Biztos, hogy óriási élményt fog jelenteni, már csak a felújítás előtti koncertekről őrzött szép emlékek miatt is. Másrészt kíváncsisággal készülünk rá, milyen lesz a megújult körülmények között játszani, és hogy az ígéreteknek megfelelően megmarad-e a páratlan akusztika és miliő. Európa, Amerika és Japán legnagyobb koncerttermeiben volt alkalmam fellépni, de állíthatom - és ez a világ élvonalába tartozó művészek egybehangzó véleménye is -, hogy a legnagyobb élmény a Zeneakadémia Nagytermében játszani. Mindannyian alig várjuk, hogy újra kiléphessünk a Zeneakadémia pódiumára.

- Ahogy a november 14-i születésnapi gálakoncerten, úgy az évad számos más rendezvényén is együtt lépnek fel a Zeneakadémia művésztanárai a hallgatókkal. Az Élesben-sorozat keretében a jazz és a népzene tanszék, valamint a harsona tanszak legkiválóbb tanárai és hallgatói mutatkoznak be, a Zongoraművész-generációk című koncerten négy nemzedék lép együtt színpadra, és a sor nyilván 2014-ben is folytatódik. Nem furcsa félretenni a tanár-diák viszonyt, és befutott koncertező művész létére egyetemi hallgatókkal közösen fellépni?

- Korábban is többször volt lehetőségem ilyen szituációban játszani, és soha nem okozott nehézséget partnerként kezelni a diákokat. Abban a pillanatban, amikor már a színpadon vagyunk, kész művészekként, igazi muzsikustársként tekintek rájuk. Ezek a művészképzés ünnepnapjai, amikor a művészpalántákra reflektorfény árad, és a tanár - óriási felelősséget vállalva - szárnyra bocsátja a fiatal tehetségeket. A koncerteket persze dolgos hétköznapok, hosszas előkészítő folyamat előzik meg, amely során az adott zeneművek mellett a koncertekre való felkészülés módját, és kisebb koncertek során magát a fellépést is gyakorolják a hallgatóink. A helyes technika és a muzikális játékmód mellett a színpadi jelenlétre, a meghajlásra, a siker elfogadására, és az esetleges rossz élmény feldolgozására is felkészítjük a növendékeinket. Van persze, aki ösztönös színpadképességgel születik, de van, akinél hosszabb idő, mire nemcsak a játéka, de a fellépése is megérik. 

Vigh Andrea egy tanítványával a Régi Zeneakadémián
Vigh Andrea egy tanítványával a Régi Zeneakadémián

- Ha nem tévedek, a későbbiekben a tehetségek szárnybontogatásait segítő egyetemi koncerteket is meghirdetik a nagyközönség számára. Miért lehet érdekes egy tanszaki vagy egy diplomakoncert a sztárokhoz szokott hangverseny-látogatók számára?

- Frissességet és fiatalos lendületet kölcsönöznek az egész intézménynek, sőt, nem csupán a Zeneakadémia, de egész Budapest koncertéletének, ráirányítva a figyelmet azokra a kiemelkedő tehetségekre, akik a következő években-évtizedekben meghódíthatják Magyarország és a nagyvilág pódiumait. Hiszen ne feledjük: minden tanszaki hangverseny, szólóest, majd végül a diplomakoncert a művésszé érés folyamatának szerves részét képezik. Persze attól függően tarthatnak számot a közönség érdeklődésére, hogy kizárólag a vizsgákra való fölkészülést szolgálják, vagy egy-egy, tanárok által megálmodott projektté kerekednek ki.

- Látják-e már, hogyan fog együttműködni az egyetem és a koncertközpont a hangversenynaptárba bekerülő, nyilvános események, az azokon fellépő hallgatók, vagy éppen a bemutatkozó tanszékek kiválasztása során?

- Igazi csapatként, együtt játszva. A koncertszervezés és a karrierépítés speciális szakterület - a legtehetségesebbek kiválasztása és kiemelése azonban a tanárok feladata, akiknek nemcsak a szakmájuk, de a hivatásuk ez. A koncertközpontban bemutatkozási lehetőséghez jutó diákokat tehát a tanárok ajánlják - a koncertközpont, illetve a későbbiekben beindítandó karrieriroda pedig hátteret teremt számukra és előnyös helyzetbe emeli őket. Ha valaki tényleg kiemelkedően tehetséges, és élni is tud a helyzettel, nemcsak diplomát kap az egyetemtől, de el is indítjuk a pályán. Meggyőződésem, hogy a Zeneakadémiának ez a sajátos kettőssége páratlan lehetőség, és egyben óriási kiváltság, sőt, egyedi modellünk nemzetközi viszonylatban is példaértékű lehet.

- Miként tudnak menedzselni egy ekkora változást az intézmény életében? Nincs-e félelem a tanári karban, hogy a koncertközpont - akár anyagilag is - háttérbe szorítaná az oktatást?

- A Zeneakadémia úgynevezett kettős képességű egyetemmé alakul, a viszonyok ugyanakkor egyértelműek: az egyetemi oktatás a koncertközpont bázisa, alfája és omegája. Liszt Ferenc zeneakadémiája olyan tradíciókkal, múlttal és potenciállal rendelkezik, amelyre bátran lehet építkezni - most a művészeti és oktatási tevékenységet kíséreljük meg a lehetőségeinkhez mérten kiteljesíteni, és kulturális oldallal kiegészíteni. Az oktatás zavartalan működését másrészt törvény és az egyetemi struktúra garantálja, tehát a koncertszervező tevékenység semmilyen módon nem érintheti hátrányosan az egyetem gazdálkodását. Hosszútávon akkor működhet jól az intézmény, ha a két tevékenység egymást segíti, és ha a fenntartó a kulturális oldal fontosságát felismerve garantált működést tud biztosítani a koncertszervező tevékenységnek is. Erre minden esély adott, hiszen a döntéshozók számára is világos, hogy Budapest zenei életében a legmagasabb minőséget képviseli a Zeneakadémia, lévén az a bölcső, ahol a magyar zenei élet főszereplői nevelkednek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy rátelepednénk bármely más kulturális intézmény profiljára. A Zeneakadémia célja, hogy frissebb, élőbb, a napi újdonságokat is felmutató, progresszívebb zenei közeget teremtsen meg, amire egy kisebb hagyományú, saját, állandóan megújuló belső erőforrással nem rendelkező, befogadó intézmény aligha lehetne képes.

A Zeneakadémia nagyterme a felújítás előtt
A Zeneakadémia nagyterme a felújítás előtt

- A megújult épület újranyitása sem csak a koncertélet szempontjából páratlan lehetőség, hiszen végre méltó körülmények közé térhetnek majd vissza a tanszékek. Milyen feladatok és kihívások várnak az egyetem polgárságára az ünnepélyes megnyitótól az utolsó tanterem elfoglalásáig?

- Bármennyire is várjuk, hogy visszatérhessünk a szeretett falak közé, egy 21. századi technikával felújított házat be kell lakni, méghozzá teremről teremre. Az elektromos rendszerek központi számítógépes vezérlését - a teljes műemléki felújítás mellett minden terem kap hatékony hangszigetelést, légkondicionálást, audiovizuális és komfortelektronikai felszereléseket - az üzemeltetésnek és nekünk, tanároknak is meg kell tanulnunk. Úgy számolunk, hogy az október végi ünnepélyes megnyitót követően az elsők között a tradicionális zongoratermekkel indulhat majd a beüzemelés, és reményeink szerint 2014 januárjában egy gyors költözést követően tudjuk majd újra birtokba venni régi-új otthonunkat.

- Az Európai Uniós fejlesztés lezárultával mi lesz a sorsa a Zeneakadémia projektben nem érintett telephelyeinek?

- A jövőben szeretnénk az egyetem vagyonkezelésében álló többi, a projektben nem érintett ingatlannal foglalkozni. A Semmelweis utcai épületet jelenleg elsősorban a fúvós tanszék és az elméleti tanszékek használják, s noha a ház nincs rossz állapotban, hangszigetelése elodázhatatlan, és az épület bérház-múltját őrző belső tereket is szeretnénk jobban kihasználni. A Vörösmarty utcai Régi Zeneakadémia a Liszt egykori lakásában berendezett Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont mellett a vonós oktatás és az egyházzene főhadiszállása. Erre az épületre is ráférne kisebb felújítás és átalakítás, elsősorban a múzeum és a kamaraterem közönségforgalmi tereinek és megközelíthetőségének fejlesztése a cél. De az egyetem vagyonkezelésében lévő minden ingatlan - így a Városligeti Fasorban álló kollégium és a Kecskeméti Kodály Intézet is - műemlék, illetve védett épület. Nagyon fontos lenne, hogy az állam ezt az értékes épületvagyont olyan értékes környezeti egységnek és kincsnek tekintse, amelyet az EU-s projekt keretében valóságos ékszerdobozzá varázsolt főépületünk elkészülte után is érdemes tovább fejleszteni. Tervünk van bőven, és feltett szándékunk, hogy újabb pályázatok segítségével továbbmenjünk azon az úton, amelynek reményeink szerint csak egy szakasza zárul le 2014 augusztusában.

- Végül engedjen meg egy utolsó, személyes kérdést: hogyan tudja rektorhelyettesi, tanári és koncertező művészi feladatait összeegyeztetni - családja, és a nevéhez fűződő gödöllői nemzetközi hárfafesztivál szervezői teendői mellett?

- Nehezen, de sikerül! Nem vagyok feladós alkat, mindig kerestem, és találtam újabb és újabb kihívásokat. Próbálom a lehetőségeimhez mérten a jövőben is megállni a helyemet, de ez nemcsak rajtam, hanem a mellettem állókon is múlik!