Fidelio Tours

Ágoston Béla: „A zene kapcsán beugrik egy kép, a képről egy zene”

2020.09.30. 15:25
Ajánlom
A kiváló jazz- és népzenész Ágoston Béla önmagát egyszerűen zeneközelítőként határozza meg. Számos hangszeren játszik, egymástól is különböző zenei formációk alapítója, színházi- és filmzeneszerzőként is ismert. A kezdetekről és a steel-drum felfedezéséről is mesélt a Fideliónak.

Ha kíváncsiak arra, hogyan zenél Ágoston Béla, szombaton, október 3-án 14.30-tól megnézhetik-meghallgathatják a Duna tévé Partitúra műsorában, amely most Szarvason és környéken kalandozik Miklósa Erika és Batta András műsorvezetőkkel.

IMG_4117-151530.jpg

Ágoston Béla (Fotó/Forrás: Hutanu Emil / Fidelio)

Emlékszik az első zenei élményére gyermekkorából?

Kaptam egy bádogdobot, szerettem ütögetni, de valahogy nyoma veszett… Az első, zenével kapcsolatos vizuális élményem pedig az Önkéntes Tűzoltózenekarhoz kötődik: néztem, ahogyan vonulnak. A családban egyébként én voltam a Dj. Az én feladatom volt cserélgetni a lemezjátszóban a lemezeket. Rögtön tudtam, melyik kislemezt kell feltenni, ha, mondjuk, Koós János Kislány a zongoránál dalát szerették volna hallgatni a szüleim. De ami tudatosabban a zene felé terelt, az az élmény 12-13 évesen ért, amikor már az úttörőzenekar tagjaként részt vettem egy közös próbán a Tűzoltózenekarral.

Ott volt valami jelentős változás a hangzásban, ami komoly hatással volt rám.

Aztán a kortársaim is „formáltak”, diszkóslágereket hallgattam, volt Boney M., ABBA, az edzőteremben Black Sabbath, Deep Purple, AC/DC. A jazz és a népzene 16-17 évesen került az életembe. Az első improvizációs élményem a szarvasi cigányzenekarhoz fűződik. Rendszeresen játszottak a Halászcsárdában, egyszer én is elmentem oda a barátaimmal egy zenekari próba helyett. Néhány ital után előkerült a fuvolám, és a zenészek váratlanul felhívtak magukhoz a pódiumra. Nagy kihívás volt!

Kiket tekint a zenei pályáján mestereinek?

A szarvasiak közül mindenképpen kiemelkedik Kozák Lajos, az Önkéntes Tűzoltózenekar alapítója. Fuvolaóráimon a türelmes hozzáállása azt jelentette: ő már akkor látott bennem valamit – még ha nem is hagyományos értelemben vett fuvolaművészt. Ahogyan vezette a zenekart, kommunikált a próbákon, azzal egyrészt emberségre tanított, másrészt mindez egész biztosan közrejátszott abban, hogy ének-zene tanár lettem. Ő is számos hangszeren játszott, természetes volt számára, hogy felvesz egy hegedűt, majd belefúj egy trombitába, aztán megmutatja a dobosnak, mit kell játszani. Szenzációs volt. Utólag elemezve a jelenlegi munkásságomat: nagyon hasonlít az ő instrumentalista létéhez. Azokat a barátaimat is mestereimnek tekintem, akik nyitott füllel jártak a világban. Vagy Molnár Miklós hegedűst, aki a Forrás együttes prímásaként a Tessedik Táncegyüttes zenei kíséretét látta el, és Sára Ferencet, akinek nemcsak a tánckoreográfusi vénája ismert, hanem

a két legendás gyimesi bakelitlemezt is ő szerkesztette, amelyek a népzenészeknek olyanok, mint a Biblia.

IMG_4110-151530.jpg

Ágoston Béla (Fotó/Forrás: Hutanu Emil / Fidelio)

Számos hangszeren játszik. Egy zenei polihisztor. Az érettségi után mégsem a Zeneakadémián tanult tovább egyetlen hangszert választva, hanem a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem ének-zene, karvezetés szakán.

Azzal a katartikus élménnyel, hogy a zene milyen óriási hatással lehet az emberre, 14 éves korom körül találkoztam először, és nagyjából 20 éves voltam, amikor megvilágosodott előttem a vonós zenekari hangzás szépsége. Közrejátszott ebben az is, hogy megismertem a népi brácsát és a népzenét. Tehát viszonylag későn kezdtem a tudatos befogadását a minőségi zenének, így esetemben nem az történt, hogy már gyerekként kijelentettem, zenész szeretnék lenni. Akiben ez a döntés korán megszületik, az 18 éves korára már egy elég komoly tanulási folyamaton megy keresztül, egy kiválasztott hangszeren.

Mi volt az a bizonyos „katartikus élmény”?

Kamaszként az egyik barátom bedugott a hangfalcsatlakozóba egy 3,5 voltos izzót, ami elkezdett zenére villogni, és sokkolt az élmény, a zene mikre képes: felvilágosítja az embert, megvilágosítja a pillanatot. Onnantól nagyon kevert úton haladok, amit a kíváncsiság, az önképzés és az zenetudomány iránti érdeklődés határoz meg.

IMG_4099-151530.jpg

Ágoston Béla (Fotó/Forrás: Hutanu Emil / Fidelio)

A klasszikus hangszereken túl olyan hangszereken is játszik, melyek talán a nagyközönség számára ismeretlenek.  Hogyan talált rá a steel-drumra?

A látomások, a vizualizáció és az álmok nagy hatással vannak rám. Amikor évekkel ezelőtt elmentem egy csavarért egy lakatoshoz, akivel egy utcában lapunk, megláttam nála két vattacukorkészítő gépet, melyeknek az alakja nagyon hasonlított a steel-drumra. Ahogy ezeket megláttam, ledermedtem, majd átjárt egy déjà vu-szerű érzés. Sajnos a lakatos nem tudta elkészíteni a hangszert, Amerikából kellett rendelnem, de ahhoz, hogy meg tudjam venni, el kellett adnom a tárogatómat, amit nagyjából évente kétszer használtam csak, március 15-én és augusztus 20-án.

Így lett tárogatóból steel-drum, azaz „fából vaskarika”.

Azt, hogy milyen műfajokban gondolkozik a steel-drum esetében, meghatározza a hangszer története?

Természetesen kutakodik az ember. A steel-drum köré épülő kultúra, az, ahogyan az 1940-es feltalálásától elterjed a világban, lenyűgöző, és az is, milyen mesterien játszanak rajta a szülőhazájában Trinidad és Tobagóban. Miután ismertté vált Európában, létrejöttek steel-drum együttesek, akik már nemcsak kalipszókat vagy karib-tengeri táncokat játszottak, hanem – felismerve a hangszer lehetőségeit – olyan átiratokat készítettek, melyekben meghangszerelték az európai műzene vagy slágerirodalom gyöngyszemeit is. Ezért én is bátran merem használni a steel-drumot, akár magyar nóta kíséretére vagy népdalokra, illetve kapok különböző helyekről felkéréseket is. Volt augusztus 20-ai fellépésem a Pannonhalmi Főapátságban, ahol a Szent István király intelmeit Molnár Piroska mondta, én steel-drumon kísértem, amivel megteremtettem egy időtlen, meditatív, liturgikus hangzást.

Jó néhány zenekari formáció alapítója. Mi szükséges a közös alkotáshoz, hogyan tudják inspirálni egymást?

Ez az én saját kondíciómtól is függ. Ha olyan élethelyzetben vagyok, hogy eleget tudok gyakorolni, ami előhív számtalan zenei ötletet, akkor olyanokkal szeretek együtt zenélni, akikkel elég csak egymásra néznünk, és azonnal tudjuk, mire gondol a másik. Így minden egyes zenei ötlet vagy gesztus olyanná válik, mint egy közös tánc, vagy mint egy vidám, könnyed, felhőtlen szaunázás.

Emelkedett, ünnepi állapot, amikor csak az alkotás és a zene öröme motivál minket.  

Azt hiszem, ez az, amire mindenki vágyik, aki zenél, még akkor is, ha ezek a formációk nem tartanak örökké.

Filmzeneszerzőként is ismert, ami inkább alkalmazott művészetnek tekinthető. Ilyenkor a film képi világa, vagy a rendező elvárása, amiből kiindul?

Klasszikus értelemben vett filmzeneszerzői munkát még nem kaptam, társzeneszerzőként lettem felkérve A barátkozás lehetőségei című filmhez, miután Ferenczi Gábor rendezőnek megtetszett egy korai Zuboly szám, és ragaszkodott hozzá, hogy benne legyen. Ezt követően a 2014-es CAFe Budapest keretein belül Alfred Hitchcock A titokzatos lakó című némafilmjéhez szereztem zenét, ezt nem tekintem klasszikus filmzeneszerzésnek, mert gyakorlatilag végig kellett zenével kísérni a filmet. A bemutatón nyolctagú zenekarral élőben játszottunk 90 percig.

IMG_4114-151530.jpg

Ágoston Béla (Fotó/Forrás: Hutanu Emil / Fidelio)

Emellett 2013-ban kiérdemelte a kecskeméti Európai Animációs Játékfilmfesztivál legjobb filmzenéért járó díját.

Richly Zsolt rendező felkért, hogy a Kormos mesék című mesefilm-sorozathoz írjak zenét. Az eredeti elképzelés szerint egy év alatt készült volna el a teljes hatrészes sorozat, de sajnos úgy alakult, hogy két rész között, akár két év is eltelt, így nem lehetett egységként kezelni. Az epizódok közül szerintem is az Egy fazék méz sikerült a legjobban, amire a díjat kaptam, viszont a legtöbb munka A Fecske meg a Szalmaszál című résszel volt, ott egy komplett zenekar bent ült a vetítővászon előtt, és miközben ment a film, ők játszottak. De megérte, mert ezt sikerült úgy rögzíteni, ahogyan illik. Nagyon szép volt.

Ilyenkor a zeneszerzés papíron vagy számítógépen történik?  

Számomra nagyon fontos, hogy zenészekkel dolgozzak együtt, a hangmintákat nem szeretem, de lehet, csak azért, mert nem értem el a számítógépes zeneszerzésben még idáig. Ha több megrendelésem lenne, valószínűleg nekem is muszáj lenne jobban elmélyülni benne.

Mit gondol, mitől jó egy film- vagy színházi zene? Az, ami észrevétlenül belesimul a műbe, vagy ami fülbemászó, ezért megjegyzi a néző?

Egymást vonzza a kettő.

Egy film esetében minél nagyobb költségvetésű, annál fontosabb, hogy a nézők a zenére is emlékezzenek.

Egymást hívják elő az emlékezetből, kölcsönhatásban állnak: a zene kapcsán beugrik egy kép, a képről egy zene. A színház viszont megmutatja a zene a valóságos funkcióját, hogy a pillanatnyi hatás eszköze. Azt a pillanatot csak akkor és ott élheti át az ember, akkor kell neki hatnia, nem feltétlenül azzal, hogy fülbemászó a dallam, hanem ahogyan a levegő rezeg, az teszi feledhetetlenné az előadást.

Amikor kikapcsolódásra vágyik, igényli a csendet?

Ha elmegy a ház előtt egy motor, számomra az is zene. Odavagyok minden zajért.

A Partitúra szarvasi adása ide kattintva nézhető vissza.

Partitúra

Partitúra – kulturális felfedezőút Magyarországon, nyitott szívvel, együtt. Ez a mottója a Virtuózok zsűrijéből is jól ismert páros, Miklósa Erika operaénekesnő és Batta András zenetörténész műsorának. A Partitúra alkotói Novák Péter rendezésében olyan országos túrára csábítják a nézőket, ahol a muzsika és más művészeti ágak, a hagyományok és az új teremtések, a mesterek és a fiatal tehetségek turistajelzését követhetik nyomon.

A népszerű tévéműsor legújabb szériája szeptember 12-től várja a nézőket a képernyő elé. Az új részek szombatonként 14.30-kor kezdődnek a Duna Televízióban.

Tartsanak velünk virtuális felfedezőtúránkon, amely során Magyarország meseszép tájain kutatunk közösségi élmények, közös értékek és kiemelkedő emberek után!

A korábbi részek itt érhetők el>>>

A műsorral kapcsolatos kommunikáció az NKA támogatásával valósulhatott meg.

Legolvasottabb

Zenés színház

Kettévágott Carmina Burana – reakciók az operaházi büfébotrányra

Bogányi Tibor karmester visszalépett az operaház Carmina Burana-produkciók vezénylésétől, mivel főigazgatói döntésre szünetet kell beiktatni az előadásba. Az ügy számos viharos reakciót váltott ki.
Vizuál

Elhunyt Koncz András festőművész

A Munkácsy-díjas festőművész, Koncz Zsuzsa énekesnő öccse hosszú, méltósággal viselt, súlyos betegség után hunyt el március 2-án hajnalban, életének hetvenegyedik évében.
Zenés színház

„Mindenkinek ajánlom, hogy menjen ki éjszaka az erdőbe!” – interjú Claus Guthtal

A világ egyik legjelentősebb operarendezője, Claus Guth nemrég Budapestre látogatott: számos neves színház után a Magyar Állami Operaház is átvette Don Giovanni-rendezését. Ebből az alkalomból kérdeztük az alkotót.
Vizuál

Elhunyt Vadász György építész

Életének 92. évében, március 3-án elhunyt Vadász György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a nemzet művésze. A kilencvenes években készült épületeivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bauhaus ismét népszerűvé vált a hazai építészetben.
Színház

Oidipusz a politika útvesztőjében – bemutatták Szikszai Rémusz rendezését a Radnóti Színházban

A Radnóti Színház legújabb előadásában Oidipusz egy idealista, ígéretes politikus, akinek szembe kell néznie a múlt terheivel. A produkció bemutatójára március 3-án került sor. A főszerepekben mások mellett Pál András, Kováts Adél és László Zsolt látható.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Fidelio Tours riport

A Népsziget Cowboya – Budapest különleges Állatparkjában jártunk

„Samu, viselkedj!” – szól rá szelíden a törpemalacra Soltész János, aki éppen locsol, amikor megérkezem. Röfögés, kutyaugatás és nappali kakaskukorékolás fogad a helyen, ahol olyan érzésem támad, mintha egyszerre csöppentem volna a Macskajaj és A Durrell család forgatására. Az Állatpark üzemeltetője, több mint negyven éve, önerőből, saját pénzén tartja fenn a fővárosban egyedülálló helyet, ahol többféle védett állatfaj is otthonra leltek már az évek során.
Fidelio Tours magazin

Bevinni a tengert a városba – A fővárosi strandfürdők története 

Zárt kabinokban, úgynevezett úszó-kocsikban fürdőzött a magyar polgár az 1800-as évek elején a Duna-fürdőkben, hogy így rejtse el testét a kíváncsi tekintetek elől. Noha ezek a szerkezetek az igazi testmozgást nem tették lehetővé, de legalább kikapcsolódhattak egy kicsit  a vízparton a nyári hőségben. 
Fidelio Tours ajánló

5+1 hely a fővárosban, ahol úgy érezheted, mintha nyaralnál

A nyári időszakban, munka után kikívánkozik az ember a természetbe, lazulni egy kicsit. Cikkünkben összeszedtünk néhány olyan helyet, ahová kiszabadulva úgy érezhetjük, mintha nyaralnánk: holdbéli tájon kalandozhatunk, jógázhatunk a naplementében, tóparton hallgathatunk koncertet vagy éppen a Dunánál nézhetünk klasszikus filmeket, a csillagos égbolt alatt.
Fidelio Tours interjú

„A lemondás nem öncélú, szabadság születik belőle” – karácsonyi interjú egy bencés szerzetessel

Sokan beszélnek kereszténységről, a karácsony pedig a legfontosabb vallási ünnepünk. De mit jelent Jézus Krisztus születése egy olyan embernek, aki az életét mindenestül Istennek ajánlotta fel? Bakonybélbe utaztam, hogy találkozzak Baán Izsákkal, a bencés monostor perjelével, akitől olyat is kérdezhettem, amiről általában nem holmi újságcikkekben szoktunk olvasni.
Fidelio Tours magazin

Csillagtúrák Magyarország tájain

A nyári hőségben legtöbbünk szívesen kirándulna a szabadban, hátrahagyva a forró városi környezetet. Papp János, a Centrál Színház színművésze szinte az egész országot bejárta már, ezért arra kértük, hogy ajánljon néhány gyalogos és biciklitúrát azok számára, akik szabadidejüket a természetben töltenék.