A hétvégén kimentem a Római-partra, kipróbálni a múlt héten nyílt „Római-parti Plázst” és közben azon tűnödtem, milyen lenne, ha most is egy úszó-kocsiban kellene élveznem a fürdőzést a 38 fokban. Valószínűleg nem sok élvezet lenne benne. Igazi retro strand-feeling fogadott egyébként, (víz, napfény, lángos és naptej-illat) mínusz homokos part, mert azon a területen tiszta kavics minden. Így nem árt, ha a köves tengerpartokon használt vízicipőt húzunk és úgy megyünk be a folyóba, kényelmesebb és gyorsabb is a bejutás. A plázson vízimentő-és elsősegélyszolgálat, napozóágyak, sőt zuhanyzó és pelenkázó is várja a strandolókat.
Kapcsolódó
5+1 hely a fővárosban, ahol úgy érezheted, mintha nyaralnál
A nyári időszakban, munka után kikívánkozik az ember a természetbe, lazulni egy kicsit. Cikkünkben összeszedtünk néhány olyan helyet, ahová kiszabadulva úgy érezhetjük, mintha nyaralnánk: holdbéli tájon kalandozhatunk, jógázhatunk a naplementében, tóparton hallgathatunk koncertet vagy éppen a Dunánál nézhetünk klasszikus filmeket, a csillagos égbolt alatt.
Fürdőzni a bójákkal kijelölt részeken lehet, ahol a vízmagasság 120 cm. Ez egyébként a főváros egyetlen ingyenes, hivatalos dunai fürdőhelye, amely tavaly először nyitotta meg képzeletbeli kapuit, csaknem ötven év után. Az 1970-es évek óta ugyanis tilos volt a Dunában fürödni a vízminőség miatt, amely az elmúlt években sokat javult az intenzív szennyvíztisztításnak köszönhetően.
Árpád fejedelem útja (Újlaki-rakpart), Császár-fürdő, férfi uszoda 1905. (Fotó/Forrás: Fortepan/Széman György)
A dunai fürdőzés története azonban nem a hetvenes évekig, hanem sokkal régebbre nyúlik vissza, egészen 1789-ig, amikor is először írt a sajtó az ún. úszóstrandokról. A Das Neue Kurir hasábjain megjelenő hirdetés szerint a Duna-fürdőt a Piaristák épülete mögött (a mai Március 15-e téren) kötötték ki, „ott, ahol az előző esztendőben.” Ezeken a helyeken azonban szó sem lehetett arról, hogy fürdőruhában mutassa meg magát az ember, ugyanis
csak zárt kabinokban, azaz úszó-kocsikban fürdőzhettek a polgárok,
hogy így takarják el testüket a kíváncsiskodók elől.
Csillaghegyi Strandfürdő, 1920. (Fotó/Forrás: Fortepan/Jurányi Attila)
Noha akadtak olyan intézmények, ahová kifejezetten sportolni, úszni jártak – például az 1817-ben nyitott katonai úszóintézet –, elsősorban a szórakozás és kikapcsolódás miatt keresték fel a Duna-fürdőket. Az első, klasszikus értelemben vett strandnak Mayer György úszóiskoláját nevezhetjük, ahol nemcsak úszni, hanem lubickolni és lehetett. A strand azonban nem volt ingyenes, így a felsőbb osztályok, azon belül is a férfiak kiváltsága lehetett csupán.
Újlaki rakpart, Sajka utca, 1932. (Fotó/Forrás: Fortepan/Gara-Andor)
1837-ig ugyanis a nők még csak a közelébe sem mehettek a strandnak, később is csak kijelölt időben, 11-15 óráig.
A szegényebbek így nem a magánvállalkozók által üzemeltetett fővárosi uszodákba, hanem a szabadstrandokra jártak, amelyek közül az egyik első és legnépszerűbb a Római-parti szakasz volt. Emellett a főváros népegészségügyi okokból évente három ingyenesen igénybe vehető úszóstrandot is felállított: az 1900-as évek első évtizedében a Dráva utcánál, a Gellért rakparton (a mai Szabadság hídnál), és az Óbudai Hajógyárnál. Ezeket a helyeket évente százezren látogatták. (Úszóstrandot például most a Szajna-parton is felállítottak Párizsban, a rekkenő hőségre való tekintettel.) A strandfürdőket bécsi mintára alapították Budapesten is, azzal a céllal, hogy „behozzák a tengert a városba”.
Széchenyi-fürdő, 1929. (Fotó/Forrás: Fortepan/Fortepan)
Az 1920-as és 1930-as évek egyik legnépszerűbb úszóstrandja az Újlaki rakparton található Duna strandfürdő volt, amelyet nemcsak a „pórnép”, hanem neves művészek, színészek is előszeretettel látogattak. A húszas években jelentek meg az első kiépített és ma is felkapott strandok: 1913-ban a Széchenyi-fürdő, 1918-ban a Gellért-fürdő, 1918-ban a Csillaghegyi strand, 1921-ben a Palatinus, 1930-ban pedig a Római-strand nyitotta meg kapuit.
Római-part, 1934. (Fotó/Forrás: Fortepan/Fortapan)
Noha az úszó- és szabadstrandok még a II. világháború után is populáris helyeknek számítottak, a környezetszennyezés miatt egyre több helyen alkalmatlanná vált a Duna a fürdőzésre. 1973 óta tavaly lehetett először – tegyük hozzá, hivatalosan is – fürödni a Dunában, a Római-parton, amely nem véletlenül az egyik legkedveltebb hely a fővárosiak körében. Ott napozva és a Dunában úszkálva olyan, mintha egy kicsit visszamennénk az időben, sőt a nyaralás illúzióját is megkaphatjuk egy hétvégébe sűrítve.
Fejléckép: Palatinus Strandfürdő, 1943. (Fotó/Forrás: Fortepan/Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich)
hírlevél
