Miklósa Erika operaénekesnő és Batta András zenetörténész népszerű országjáró tévéműsora, a Partitúra az online térbe költözött: mostantól a Facebookon minden szombaton este 7 órakor virtuális felfedezőtúrát tehetünk Magyarország tájain, amely során közösségi élmények, közös értékek és kiemelkedő emberek után kutatunk.
Kunhegyesi Ferenc: Holdanya
A koronavírus miatt merült fel a jótékonysági akció ötlete?
Néhány hónappal ezelőtt már beszéltünk róla Sárközi Lóránttal, hogy szervezünk közösen valamit, majd a járvány kitörésekor felhívott, hogy fel tudnék-e ajánlani egy alkotást a Dikh TV-n keresztül szervezett aukcióra.
A licitálásból befolyó összeget egy általam választott szervezet kapja.
A Holdanya című festményemet egy hónappal ezelőtt bocsátottuk árverésre. 60 ezer forint volt a kikiáltási ár, végül 250 ezerért ütötték le április 30-án. Ezt a Kiskőrös Városért alapítvány javára ajánlottam fel. Az összegből harminc rászoruló családnak jut tízezer forintos tartósélelmiszer-csomag. Ehhez persze szükség volt arra, hogy a festmény eladásából származó összeg mellett többen adományoztak kisebb összegeket az alapítványnak.
Májusban kinek az alkotására lehet licitálni?
Káli-Horváth Kálmán festő, költő képére. Az ő művészetének fontos eleme a szakralitás. Ő egy Krisztus képet ajánlott fel.
Nyolc-tíz alkotó csatlakozott a mozgalomhoz, egy alkotásra egy hónapig lehet licitálni.
Káli-Horváth Kálmán Fájdalmas Krisztus
Több neves művészt is megkerestem, így valószínűleg egészen év végéig ki tudjuk bővíteni az akciót. Az ország különböző pontjáról érkeznek a művészek, akik mind az általuk választott szervezetnek ajánlották fel a bevételt. Így reméljük, hogy az ország több pontjára is eljut a segítség. Az aktuális licitről a Dikh Tv Facebook-oldaláról lehet értesülni.
Lehet tudni, hogy kihez került az ön képe?
Teljesen véletlenül egy Chicagóban élő gyermekkori barátom vásárolta meg anélkül, hogy tudta volna, hogy az én képemre licitál. A kép leütése után hívott fel és derült ki, hogy gyerekkorunk óta ismerjük egymást. A rendszerváltás előtt ment ki Amerikába, nem találkoztunk harminc éve. Mégis visszatalál az ember valamilyen formában a gyökereihez.
Hiszek a művészet erejében, jóságában – kultúrákat, generációkat tud áthidalni.
Annak ellenére, hogy a képzőművészet ma nehéz helyzetben van, mert hátrányba került más művészetekkel, például a filmmel és a zenével szemben.
Kunhegyesi Ferenc (Fotó/Forrás: saját honlapja)
Kiskőrösön él és alkot. Nem vetődött fel, hogy elköltözzön?
Több generációra visszamenőleg tősgyökeres kiskőrösiek vagyunk. Itt élt az apám, a nagyapám, a dédapám és szerintem most már én is itt fogom leélni az életemet. Ha az ember önmagával nincs tisztában, felkeresheti a világon a legszebb helyeket, akkor sem lesz teljesebb vagy boldogabb.
Az én generációmból sokan kimentek külföldre a jobb élet reményében. Relatív persze, hogy mi a jobb élet: lehet, hogy nagyobb anyagi javakra teszek szert, de elvesztem a gyökereimet. A külföldre költözők közül sokaknak már nincs is kihez hazajönni. Azt gondolom én nem tudnám felcserélni azt, hogy mindennap átmehetek az édesanyámhoz, aki olyan ebédet főz, mint senki más.
A képeiben is merít a tájból?
Én nem vagyok tájképfestő, portréfestő vagyok, de nem dolgozom egy konkrét modell után sem. Én inkább az érzéseket teszem látvánnyá, ezek átformálódnak. Nem az a célom, hogy fotó-realisztikusan fessek, hanem valami mélyebbet keresek az emberben. Valószínű, hogy ezért is tudtam itthon maradni, mert engem nem vonzz a felszín. Azt gondolom, hogy
egy alkotón keresztül átmosódik a világ és ő leszűri azokat a dolgokat, amelyek számára fontosak, amit úgy gondol, hogy közvetítenie kell.
Nyilván fontosak az anyagiak, de nem minden áron, próbálom megtartani magamban azokat, amik számomra belső érték, hogy minél kevesebb megalkuvás legyen benne.
Portréfestő vagyok (Fotó/Forrás: Kunhegyesi Ferenc)
Ráadásul ez már a második hivatása, hiszen tizenéves korától táncolt, majd ezt cserélte fel a képzőművészettel.
Úgy érzem, vigyáz rám a Jóisten, mindig kaptam lehetőségeket - 30 éves koromig a táncot, aztán a festést. Nagyszerű mesterekkel találkoztam mindkét területen - mint Szentandrási István festőművész -, akik megerősítettek abban, hogy az, amit teszek, ahogy élek, az jó. Figyelmeztettek arra, hogy maradjak az, aki vagyok. Ahogy az ember felnő és éli az életét, úgy rakódik rá a salak. Én igyekszem úgy élni, hogy ebből minél kevesebb tapadjon rám.
Tanyán élek. Ez olyan, mint egy buddhista kolostor: tavacska, rajta két épület, az udvarban pónilovak legelésznek, kint van az állványom a teraszon, fúj a szél, csicseregnek a madarak. Minden lehetőségem megvan a magamba fordulásra, befelé figyelésre, nincsenek jelen azok a dolgok, az a mókuskerék, amiket a mai civilizáció hoz magával.
Nem véletlenül születik az ember oda, ahová, abba a közösségbe, arra a tájra, mert ott van dolga.
Partitúra – kulturális felfedezőút Magyarországon
A népszerű tévéműsor korábbi adásait szombatonként megismétlik a Facebookon. Május 9-én este 7 órakor Kiskunhalas és Kiskőrös alkotói, érdekességei következnek. Tartsanak velük a "virtuális turizmusban" – mostantól minden szombaton este 7 órakor!
Az előző adások megnézhetők ide kattintva >>>
hírlevél
