Szilárda

Szenoner Noémi: "Ők is jót akarnak, mi is"

2012.05.19. 13:02

Programkereső

A Cékl'art ipar- és képzőművészeti mustrát május 13-ig lehetett látni a Gozsdu-udvarban, az egyik alapítóval a kiállítás előtt beszélgettünk. Szenoner Noémi szerint sosem elég a pályakezdő művészeket támogató kezdeményezésekből: a minden tavasszal felbukkanó Cékl'art az egyik legelső ilyen típusú elképzelés volt itthon, idén pedig már hetedszerre lehetett nyakig merülni a minden szempontból kortárs magyar művészetben.

- Hogyan épül fel a projekt és mivel támogatjátok a hozzátok pályázó művészeket?

- Szakmai zsűri bírálja el az általunk telente kiírt tematikus pályázatokat (idén száznyolc alkotó jelentkezett - a szerk.) tavasszal pedig egy valódi kiállítótérben zajlik le maga az esemény, amihez 2007 óta katalógust is kiadunk. Idén ketten is segítik a munkánkat: Gottfried Juli és Surányi Anita. A megnyitókra - pedig emiatt minden évben izgulok - több százan szoktak eljönni, vannak megállapodásaink médiapartnerekkel és a látogatóink köre is kibővült: a gyűjtők és a galériások is eljönnek, így a művész tud találkozni a szakmával, a műélvezővel és megtanulja azt is, hogyan zajlik le egy teljes kiállítási procedúra. Többször előfordult, hogy egy galerista kiemelte valamelyik művészünket - ez nagy sikerélmény számunkra. Nem konkurensek vagyunk a többi hasonló szerveződéssel - ők is jót akarnak a művészeknek és mi is, az ilyesmiből sosem elég. 

Szenoner Noémi
Szenoner Noémi

- A különböző művészeti területek összevonása (képző- és iparművészet, divat, színház, videó) jellemző a munkátokra - hogyan jelenik meg az elképzelés a gyakorlatban? 

- Maga a Cékl'art alakult így: én csináltam egy kiállítást fiatal művészeknek, Lili (Nyulasi Lili, a Cékl'art másik alapítója, aki most külföldről segíti a szervezést - a szerk.) pedig egy divatbemutatót rendezett pályakezdő tervezőknek a Bálint Házban körülbelül egy időben. Elkezdtünk beszélgetni és rájöttünk, hogy ugyanaz a célunk és a közönségünk is, így nagyon jó dolog lenne összevonni a kettőnk munkáját - kiállításmegnyitóból a héten van vagy tíz, és divatbemutatókból is van egy pár. Ez így lett nálunk összművészet. A Cékl'artos divatbemutató-performansz mindig más - négy évvel ezelőtt dolgoztunk például először színész lányokkal. 

- Hat év telt el azóta, hogy kitaláltátok a projektet és év közben is részt vesztek művészeti eseményeken - ilyen volt például a Budapest Art Fair 2010-ben. Jelentkeznek újra az éppen nálatok ismertséget szerző, vagy már befutott alkotók is?  

- Van példa erre is, arra is. Általában minden évben visszajönnek a már tapasztaltabb régiek, de nagyobb százalékban jelentkeznek új emberek. Ez szerintem azt jelenti, hogy még mindig van igény a Cékl'artra. Elég jó merítést adunk a fiatal kortárs képzőművészekből. Kiállított nálunk például Budha Tomi, Kárpáti János Iván, Fridvalszki Mark vagy a formatervezési díjas Gera Noémi. Már egy ideje fontolgatjuk, hogy meghívásos alapon elismert művészek csatlakozzanak a projekthez, a pályakezdő és a már befutott alkotók közötti párbeszéd serkentésének jegyében. Idén Kis Róka Csaba igent mondott felkérésünkre, így az idei Cékl'art-kiállításon az ő műveit is lehet látni. 

- Az aktualitásokra való reflektálás szintén egy fontos irányotok, ehhez kapcsolódik az idei identitás kérdéskör is? 

- Mivel sok emberhez szólunk, nyilván nem lehet csak úgy összevissza bekérni a képeket, kell egy tematika. Eleinte egyszavas inspiráló kifejezéseket fogalmaztunk meg, aztán ahogyan komolyodtunk, a művészek is elkezdtek komplexebben reagálni egy-egy témára. 2009-ben az Áll a bál, tavaly a Hungarian Beauty, idén pedig az I-dentity hívószó még inkább ilyen. Hogy mi egy művész identitása, szerintem érdekes kérdés. Nem csak azért, mert aktuális ma Magyarországon, hogy mi az elfogadott és mi az igen csúnyán megalázott. Szimplán az is fontos, hogy az emberek egyáltalán foglalkoznak-e saját identitásukkal vagy hogy az alkotók számára a művészet identitás-e. Ezek olyan dolgok, amik általánosak és aktuálisak is - engem nagyon érdekelnek.  

- Most a Haver Alapítvánnyal is együttműködtök - milyen közös programokban gondolkodtok?

- A Haver Alapítvánnyal régebb óta tartjuk a kapcsolatot, és idén kezdtünk el beszélgetni arról, hogy csináljunk valamit közösen is. Az identitás téma éppen az ő munkásságuk kapcsán inspirált minket - a Haver egy informális oktatással foglalkozó, önkéntesekből álló alapítvány. A tolerancia, a kultúrák közötti párbeszéd jegyében szervez főleg beszélgetős programokat középiskolásoknak, egyetemistáknak. Fogunk tartani együtt workshopokat iskolás osztályoknak a helyszínen identitás témában, de nyitunk a kiállítást látogató idősebb generációk felé is a kiállított munkákat bevonva, interaktív programokkal és beszélgetésekkel.