Valér

Shakespeare forogna a sírjában, ha látná

2017.06.02. 11:55

Programkereső

Számos filmadaptáció olyan szabadon és merészen kezeli Shakespeare eredeti műveit, hogy a szerző valószínűleg rá sem ismerne saját alkotására. Íme az öt legeredetibb újragondolás!

Rómeó + Júlia (1996)

Az ausztrál Baz Luhrmann első nagy szenzációja annak idején alaposan odacsapott a Zeffirelli klasszikus adaptációjához szokott közönségnek. Az excentrikus filmes verziójában a Montague-k és a Capuletek hawaii ingben, széttetoválva, felpimpelt kocsikkal és automata fegyverekkel járnak Verona Beach neonfényes utcáin. Az erős zenei támogatással és ütős klipesztétikával megvalósított feldolgozásban egymást érik az utcai leszámolások és az autós üldözések, a mű mondanivalója mégis megmaradt, ahogy Shakespeare eredeti szövege is – ennek köszönhetően hiába a csicsás háttér, a hipermodern Rómeó és Júlia is ugyanolyan megrázó, mint a XVI. századi.

10 dolog, amit utálok benned (1999)

Ha valaki esetleg nem olvasta A makrancos hölgyet, egyáltalán nem biztos, hogy ráismerne a tragikusan fiatalon elhunyt Heath Ledger első fontosabb filmjében. Az alkotók ugyanis laza tinifilmként gondolták újra Shakespeare eredeti alkotását, és az nagyszerűen működik az ezredforduló gimnazista közegében is. A modernizált verzió készítői a „randizni vagy nem randizni?” kérdésre helyezik a hangsúlyt, azaz az adja a fő konfliktust, hogy a szigorú papa megtiltja szeme fényének, a fiúk körében igen népszerű Biancának, hogy srácokkal találkozgasson – amíg vadóc nővére, Katarina be nem pasizik (azt reméli ugyanis, hogy ez sosem fog megtörténni). A Padua (!) Gimi – és Katarina – azonban még nem látott olyan jóképű és elszánt bajkeverőt, mint Patrick Verona, azaz a húszéves Heath Ledger...

Ran – Káosz (1985)

Akira Kuroszava kései alkotása Shakespeare Lear királyának XVI. századi japán környezetbe ültetett feldolgozása. A japán mester ugyanis jelentőségteljes párhuzamokat fedezett fel az angol Bárd darabjának világa és a XVI. századi Japán viharos történelme között, így a végzetes hibát elkövető „tékozló apa” ezúttal Hidetora nagyúr, aki azzal, hogy felosztja birodalmát három fia közt, árulás, hatalomvágy, bosszú és testvérháború véres sorozatát indítja el. Kuroszava nagyszabású szamurájfilmként fogalmazta újra a Lear királyt, csodálatos színhasználattal, kevés vágással és kameramozgással, statikus, hosszú beállításokkal, közelik nélkül, a tragikus zárlat előtt egy dinamikus monstre csatajelenettel.

Otthonom, Idaho (1991)

Gus Van Sant korai művében Shakespeare IV. Henrikjének egyes motívumait hasznosítja újra, sőt az avoni hattyú eredeti dialógusait is felhasználja. A drogos férfiprosti környezetben játszódó filmben van egy „trónörökös” figura, az egyik főhős, Scott, aki először közös rablásokban és tivornyákban vesz részt egy Bob nevű fickóval (ő egyértelműen Falstaffnak feleltethető meg), majd hátat fordít addigi életének, hogy átvegye apja örökségét. A falstaffi Bobot és tolvajtársait felvonultató jelenetek erősen színpadias szcénák, amelyek egyszerre elemeltek, stilizáltak és távolságtartóak, és a filmben ezenkívül is számos kulturális utalás szerepel, nem beszélve a Super8-as home videó és dokumentumfilmes betétekről vagy épp az életre kelő címlapfotókról. Van Sant alkotása így játékos stíluskavalkáddá varázsolja a shakespeare-i királydrámát.

O – Othello (2001)

Az inkább színészként ismert Tim Blake Nelson (Ó, testvér, merre visz az utad?) feszült tinithrillerként képzelte el a féltékenység drámáját, vagyis az Othellót. A modern környezetet leszámítva (a film egy elit magániskolában játszódik) az O meglehetősen hűségesen követi le az eredeti cselekményt. A címszereplő egy fekete diák, a kosárcsapat sztárja, aki a dékán lányával, a gyönyörű Desivel jár, a kosáredző fia, Hugo azonban – akinek elege lesz Odin, azaz O népszerűségéből és sikereiből – belerondít a paradicsomba, és ármánykodni kezd, hogy megmérgezze a szerelmesek kapcsolatát. Az O esetében tehát csak a háttér változott, a mű ugyanúgy az irigység, a féltékenység, a manipuláció és az emberi gonoszság története maradt, mint Shakespeare-nél.

A Madách Színház június 9. és július 16. között megrendezendő Szerelmünk, Shakespeare fesztiváljának egyik programsorozata, Az én Shakespeare-em folyamán is számos mozgóképes Shakespeare-adaptációval ismerkedhetünk meg, hiszen a neves színészekkel, rendezőkkel és irodalmárokkal zajló beszélgetéseket minden esetben filmvetítés követi.

További részleteket ide kattintva olvashat.

Támogatott tartalom