Pandora, Gabriella

Csaknem a feledés homályába veszett az első női filmrendező

2017.06.09. 09:45

Programkereső

Ha férfinek születik, talán ma vele kezdődnének a filmtörténeti könyvek, de így, hogy nőnek született, egy évszázadra elfelejtette őt az emberiség. Alice Guy-Blaché volt az első nő, aki filmet rendezett.

Nincs kétségem affelől, hogy egy nő törekvéseit még mindig megnehezítik a gyengébb nem elleni erős előítéletek azokon a területeken, ahol évszázadok óta a férfiak dominálnak.

Az idézet Alice Guy-Blaché a Moving Picture World számára írt 1914-es cikkében szerepel. Ugyanitt azt írja, „semmi összefüggés nincs a mozgókép színrevitele és a nemi hovatartozás között, nincs semmi, amit egy nő ne tudna olyan jól megfogalmazni, mint egy férfi, vagy amiért ne válhatna egy nő ennek a művészeti ágnak technikailag is a mesterévé”.

Alice Guy-Blaché
Alice Guy-Blaché

Mit látunk ma? Egy évszázad elteltével a nők még mindig kevesebb figyelmet, támogatást kapnak a rendezés, forgatókönyvírás területén, mint férfi társaik. Guy-Blaché körülbelül 1000 rövidfilmet rendezett, ezek közül azonban mindössze 100 maradt fenn az utókor számára. Azt, hogy nem sikerült felírnia nevét a filmtörténet nagyjai közé, 1968-as halála előtt már ő maga is érezte. "Sikertelenségéhez" az is hozzájárult, hogy miután elvált a szintén filmes Herbert Blaché-tól – akinek tévesen ítélték oda néhány filmjét – gyakorlatilag teljesen lekerült róla a reflektorfény. Még azzal sem sikerült áttörnie az üvegplafont, hogy 1953-ban a Francia Becsületrend Lovagjává választották.

Pedig jelentősége legalább akkora, mint férfi kortársaié: Georges Méliès, Auguste és Louis Lumière méltó partnere lehetne, tekintve, hogy az elsők között volt, akik fikciós narratívára építették fel filmjüket. Példának okáért az 1896-os La Fée aux Choux, vagyis Káposzta tündér című első filmje például arra a francia mitológiára épül, mely szerint a gyermek a káposztából születik. Ebben egy nő, élő csecsemőket szedeget ki óriási káposztalevelek közül. Bár ma már rendkívül abszurdnak tűnik egy ilyen „allegória” direktben történő ábrázolása, saját korában ez nagyon úttörő elképzelés volt. Főleg, hogy ez az alkotás mindössze egy évvel később született, mint a Lumiére fivérek első és leghíresebb filmje, A beérkező vonat (L'Arrivé d' un train en gare de La Ciotat), ami pedig egy az egyben dokumentál egy valóságos jelenetet, ily módon a fikcióra egyáltalán nem épít.

De ki is volt Alice Guy-Blaché? 1873-ban Franciaországban született, és titkárnőként kezdte pályáját Léon Gaumont stúdiójában. Első filmjét 23 évesen készítette. Miután hozzáment a már említett Herbert Blaché-hoz, Amerikába költöztek 1907-ben, és három évvel később megalapították a Solax Studiót. Kézzel utólag színezett, szinkronizált és többtekercses filmjei, például az 1906-os The Birth, the Life and the Death of Christ, a korai film élvonalába sorolhatók. Ráadásul  témái rendkívül sokfélék voltak: vígjátékot, a drámát, irodalmi adaptációt, táncfilmet, útifilmet egyaránt rendezetett. Társadalmi témákat is feldolgozott: az 1912-es Making an American Citizen című filmjében egy bevándorló pár amerikanizálódásáról mesél, az ugyanebben az évben készült

A Fool and His Money című filmben pedig elsőként foglalkoztatott afroamerikai színészeket. Mindezt abban a korban, amikor nőként még kötelező volt fűzőt viselnie és szavazójoga sem volt.

Az utókor most már igyekszik elhelyezni őt a kánonban: 2002-ben Alison McMahan Alice Guy Blaché: Lost Visionary of the Cinema címmel jelentetett meg róla könyvet, 2009-ben a Whitney Museum of American Art pedig retrospektív összefoglaló kiállítást szentelt munkásságának. Legutóbb egy Kickstarter kampányt indítottak, ahol az ötletgazdák, Pamela Green és Jarik van Sluijs közel 200,000 dollárt gyűjtöttek össze a Guy-Blachéról szóló dokumentumfilmjükhöz, ami a Be Natural: The Untold Story of Alice Guy-Blaché címet kapta.