Luca, Ottilia

Lelkiismeretét mosdatja Woody Allen legújabb filmjében

Wonder Wheel - Az óriáskerék kritika

2017.12.07. 09:28

Programkereső

Allen nem először használ önéletrajzi elemeket filmjében, ezúttal viszont hiányoznak a sziporkázó monológok és az egyedi karakterek is.

A producer-mogul, Harvey Weinstein bukása után eddig nem látott folyamat  indult el Hollywoodban: sorra állnak elő a szexuálisan bántalmazott nők és férfiak, és egyre több hatalommal való visszaélésre is fény derül. Legutóbb az Azok a 70-es évek show-val befutott, jelenleg a Netflixes The Ranch-ben szereplő Danny Masterson bukta szerződését és szerepét az ellene felhozott erőszak-vádak miatt; nem kizárt viszont, hogy mire ez a cikk megjelenik, újabb csontvázak hullanak ki a szekrényből.

Furcsa mód mégis akad néhány szent tehén, aki Hollywood öntisztulási folyamatából valahogy kimaradt - ők azok, akik ellen még a Weinsten-ügy előtt évekkel-évtizedekkel hoztak fel vádakat; mivel akkor még más pennával írtak, többségük a mai napig aktív és alkot. Bár a Charlie Sheen elleni vádak újra előkerültek, de Roman Polanskinak, például nem fordított hátat a filmvilág. Gondolhatnánk, hogy azért, mert magánéletben elkövetett bűneiket zseniális alkotásokkal ellensúlyozzák - Hollywood pont annyira Janus-arcú, hogy ez is simán elképzelhető lenne. Mégis, a két Oscar-díjas Kevin Spacey jelen állás szerint soha többet nem fog a vörös szőnyegen virítani.

3515720790 b398cbd3d0 o
Fotó: David Shankbone / flickr

És akkor itt van Woody Allen, akit saját nevelt lánya vádolt meg erőszakkal évekkel ezelőtt, ennek ellenére még mindig évente hozza ki általában egykaptafára készülő filmjeit. A korábbi egy remekmű - egy közepes darab sorminta mára megcsorbult, Allen utolsó zseniális filmje a hat évvel ezelőtti Éjfélkor Párizsban volt, de a szintén remek Blue Jasmine óta is eltelt már négy év. Ha esszenciális Woody Allen-filmet akarunk nézni, akkor pedig még mindig a korszakalkotó Annie Hallra mutogatunk - vagy épp párdarabjára, a Manhattanre. Utóbbi sztorija szerint az Allen alakította író-figura beleszeret egy mindössze 17 éves lányba. A Manhattan a romantikus komédiák egyik legjobbja, ma már viszont többen óvakodnak méltatni a filmet, mivel az kvázi azt ábrázolja, Allen hogyan jött össze párja, Mia Farrow nevelt lányával, Soon-Yi Previnnel, aki pontosan annyi idős volt ekkortájt, mint a Manhattan női főhőse.

A Wonder Wheel című legújabb filmje a Manhattanhez hasonlóan nyugodtan tekinthető önéletrajzi ihletésűnek, ezúttal viszont sehol sincsenek jól megírt karakterek vagy zseniális monológok. A sztori szerint az 50-es évek Coney Island-jén járunk, ahol a Justin Timberlake alakította életmentő meséli el élete egyik sorsfordító nyarát: hogyan bonyolódott viszonyba a boldogtalan házasságban tengődő Ginny-vel (Kate Winslet pusztán manírokból is képes komplett karaktert felépíteni), amit a nő férjének (James Belushi hasonló figurát hoz kiválóan, mint a Blue Jasmine-ben látott Andrew Dice Clay) előző házasságból származó lánya kavar fel, amikor maffiafőnök férje elől megérkezik a család életébe. 

WA16 09.19 0200
Fotó: Cinetel
A párhuzam több mint egyértelmű: a művészi babérokra törő, íróként karrierre vágyó életmentő szerelmes lesz szeretője nevelt lányába - csak ki kell cserélnünk Timberlake-et Allen-re, Winslet-et Farrow-ra, a lányt alakító Juno Temple-t pedig Soon-Yi Previnre.

Timberlake narrátora egyszerre kacsint ki ránk, nézőkre, és működik úgy, mint Allen lelkiismerete: előre elszögezi, hogy a karaktereket elnagyoltan rajzolja fel, a fordulatok pedig meglehetősen melodramatikusak, mindezek viszont nagy művek szükséges velejárói.

WA16 10.26 0159
Fotó: Cinetel

Ez a fajta történetmesélési keret az egész film alatt biceg, és egyedül a kezdésnél működik jól, amikor Storaro  kamerája befogja a Coney Island-i hangulatot. Nincs benne semmi extra finomság, mint az Annie Hallban, nem ad hozzá semmit a sztorihoz, egy idő után ráadásul erőltetettnek is hat. Az előre emlegetett színpadias érzelmek és váratlan fordulatok szintén elmaradnak: a Wonder Wheel a fájóan kihasználatlan hátterével együtt is szinte színpadiasan egyszerű és szikár: már az első pillanatoktól kezdve sejthető minden fordulat, nincs sehol egy szenvedélyes vagy vicces, bármilyen formában túlzó jelenet, ami magával ragadná az embert.

Ennek ellenére, elsősorban a remek színészeknek köszönhetően a film mégis működik: a karakterek úgy forognak tengelyük körül, saját problémáikkal és gondolataikkal elfoglalva, mint a címbeli óriáskerék; ha néha véletlen mégis találkoznak, abból csak fatális összeütközések következnek. Ha a szerelmi viszonyok ábrázolása sótlan és unalmas is, Belushi és Winslet boldogtalan, meggyötört házaspárjának jelenetei a film legjobb epizódjai. Az egyetlen kapcsolat ez, ami képes végig fenntartani az érdeklődést.

WA16 09.21 0023
Fotó: Cinetel

Máskülönben nincs semmi olyan a Wonder Wheelben, amit ne láthattunk volna akár Woody Allentől is az elmúlt pár évtizedben, de ezt a kritikát vele kapcsolatban szinte minden filmjénél felhozhatjuk. Nem tudjuk viszont elhessegetni a gondolatot, hogy Az óriáskerék nem más, mint a rendező saját lelkiismeretének kissé sótlan és erőltetett mosdatása.