Konrád, Tivadar

Művészet a művészetről - előadja: Cate Blanchett

2018.02.04. 15:45

Programkereső

A Manifesztum-ban a művészettörténet legjelentősebb kiáltványai elevenednek meg napjaink egyik legjobb színésznőjének előadásában.

Cate Blanchett mint vezérigazgató, Cate Blanchett mint hajléktalan, Cate Blanchett mint tetovált punk. Azt eddig is tudtuk, hogy a színésznő lényegében bármit el tud játszani - akár Bob Dylant is -, és hogy őt még akkor is élvezet nézni, ha arisztokratikusan gördülő orrhangjával a telefonkönyvet olvassa fel. Tudta ezt Julian Rosefeldt német művész is, akinek installációit a MoMA-tól a Saatchi-ig több előkelő múzeumban kiállították már. Kettejük közös munkája, a Manifesztum rendhagyó módon nem egy galériában, hanem a moziban látható.

A Manifesztum eredetileg egy többképernyős vizuális installáció, amelyet Rosefeldt és Blanchett 2014 decemberében 12 nap alatt rögzítettek.

Ebben a színésznő 13 szerepben tűnik fel, a különböző helyzetekben pedig az adott kontextushoz illő politikai vagy művészeti manifesztumokból citál részleteket.

A szituacionizmust például egy hajléktalanként, Alexander Rodchenko, Lucio Fontana, a New York-i John Reed Club, Constant Nieuwenhuys és Guy Debord manifesztumait szavalva jeleníti meg. A pop art pedig egy Claes Oldenburg-ot (I Am for an Art..., 1961) szavaló konzervatív családanya képében kel életre. Az installáció először a berlini Museum für Gegenwart-ban debütált. Az ebből készült 90 perces filmet pedig tavaly januárban mutatták be a Sundance Filmfesztiválon.

A moziváltozat  13, egyenként 10 és fél perces részletet gyúrt egybe. Egymást követve hallhatjuk tehát Tristan Tzara Dadaista kiáltványát, Malevics szuprematista manifesztóját, vagy épp Lars von Trier és Thomas Vinterberg Dogme 95 írását, ami a dogma filmkészítés szabályait foglalja össze. A rendező-forgatókönyvíró Rosefeldt azzal kezdte a munkát, hogy

összegyűjtötte és feldolgozta a legjelentősebb, legnagyobb hatású manifesztumokat Marx és Engels 1848-as Kommunista kiáltványától Jim Jarmusch 2002-es, a Filmkészítés aranyszablyairól szóló gondolataiig.

 60 írást válogatott ki, amit a leggyümölcsözőbbnek és leglebilincselőbbnek tartott - ezt szűkítette tovább 12-re.

A projekt során Rosefeld fontosnak tartotta, hogy a szövegeket nő adja elő. Blanchettel egy német színházi rendezőn, Thomas Ostermeier-en keresztül találkozott. Együtt megtervezték az egyes jeleneteket, és a szövegek dinamikáját is. Különösen érdekes mai szemmel visszatekinteni a múlt évszázad művészeti és politikai kiáltványaira, amelyek szinte mind azzal a céllal születtek, hogy megváltoztassák a világot, felkavarják az állóvizet. Összefoglalják a múltat, tele vannak vágyakkal, reménnyel, haraggal, bizonytalansággal - meséltek a készítők a film alapanyagairól az Evening Standard-nak.

Vajon ma, a blogok korában lenne helye a művészi manifesztumoknak? Ma már vég nélkül kommunikáljuk, hogy érzünk vagy mi bánt minket. De tenni valójában nem teszünk semmit. Ezek a művészek viszont cselekedtek, még mielőtt leírták gondolataikat - és a modern művészet egyes szakaszainak hihetetlenül befolyásos pilléreivé váltak. De nem közöltek manifesztumokat minden egyes szerdán

- elmélkedett Blanchett, megemlítve a Snapchat-et, mint napjaink közösségi médiumát, ami segít kibújni az embereknek a felelősség alól: bármit tehetünk vagy mondhatunk, az nemsokára eltűnik, így nem kell felelnünk érte. A rendezővel együtt a filmben idézett szövegek legfontosabb tulajdonságának azt tartotta, hogy inspirálóan hatottak, új ötleteket ihlettek. Ez az, ami talán a leginkább hiányzik a mai művészetből. 

"Semmi sem eredeti!- írja Jim Jarmusch a filmben is idézett 2002-es művében. "Ez nem jelenti azt, hogy nem is kell próbálkoznunk!" - válaszolja erre Rosenfeld. 

A film megkérdőjelezi a művész szerepét napjaink társadalmában

- nyilatkozta a készítő, aki művét a manifesztumok manifesztumának tartja. Hogy mennyire hat majd inspirálóan a művészetre, azt az idő eldönti. A film jó kritikákat kapott, és most már itthon is látható, a Cirko Film forgalmazásában.