Ervin

Amerika és az oroszok is imádták a magyar színésznőt, ma már a sírja sincs meg

2018.02.06. 09:30 Módosítva: 2018-02-06 19:12:53

Programkereső

Hívták Németországba filmezni, de kivárt, hívták Hollywoodba, de nem ment - amikor pedig mégis útra kelt, már késő volt. Gaál Franciska egész életében a megérzéseire hallgatott, de ez nem sokat segített karrierjén. Magyarországon színpadi szerepei miatt rajongtak érte, Németországban és Oroszországban pedig filmsztárként lett ismert. Hollywoodban is bemutatkozott - ismét egy érthetetlen lépése törte ketté amerikai karrierjét.

A húszas évek közepén a pesti színházi világ egy aprócska, de annál nagyobb hangú színésznő nevétől hangos: Gaál Franciskát a közönség imádja, színésztársai viszont húzódoznak tőle balhés természete miatt. Korán sztár lett, a siker pedig hamar a fejébe szállt - mindent megtett, hogy minél tovább fenntartsa hírnevét: mikor rátalált a hozzá leginkább illő szerepekre, körmeszakadtáig kitartott azok mellett. Mindig csak akkor váltott, amikor feltétlenül muszáj volt, a hírnevet és a rajongást ugyanis annak utolsó cseppjéig ki akarta élvezni.

1928-ban egy világhírű német rendező, Georg Wilhelm Pabst hívta őt filmezni. Ekkor Franciska már túl volt öt kisebb-nagyobb magyar némafilmen, de igazi terepe ekkor még mindig a színház. Nem akarta otthagyni a pesti színpadot, hiszen a közönség megőrült érte; nemet mondott hát a felkérésre. A rendező végül az amerikai Louise Brooks színésznővel készítette el Pandora szelencéje című moziját. A film igazi világsiker lett, a német expresszionizmus emblematikus darabja - a főszereplőjét is egy csapásra sztárrá tette. Franciska csak öt év múlva vágott bele a filmezésbe Berlinben, amikor színpadi fénye megkopni látszott.

forrás: Wikipedia
forrás: Wikipedia

Egész életét hasonló, elhibázott döntések jellemezték: mindig a könnyebb utat választotta, zsigerből, indulatból választott szerepeket, nem tudott hosszú távon gondolkodni. 

Rossz nyelvek szerint azonban nem teljesen igaz, hogy ezért maradt ki a Pandora szelencéjéből. A történet másik változata legalább olyan beszédes, mint az előző. Eszerint Pabst próbafelvételeket készített vele, de nem győzte meg Gaál teljesítménye, ő ugyanis csak a habkönnyű, testre szabott komédiákban tudott igazán brillírozni. Ezekben viszont egy időben ő volt a legnagyobb és legismertebb egész Európában.

Gaál Franciska 1903. februárjában született Silberspitz néven a főváros Tabán nevű városrészben. A sokgyermekes zsidó család legfiatalabb tagjaként szigorú nevelést kevésbé, ám dédelgetést annál többet kapott. Az anekdoták  szerint egy 48-as öreg bakának köszönhetően döntötte el már egészen kisgyerekként, hogy színésznő lesz: ő volt az aki a térdére ültette és hazafias versek és dalok szavalására tanította. És ő is volt az első közönsége is. Maga Franciska úgy emlékezett vissza, hogy négyévesen nővérei tanították meg neki Kiss József Rabasszony című versét, amit először családjának adott elő.

Akárhogy is alakult, igen hamar valódi közönség elé állt és kereső emberré vált. A 10-es években a fővárosban több úgynevezett gyerekszínház működött, ahol a legkisebbek szórakoztatták a felnőtt közönséget. Pénzért gyerekeket mutogatni nem volt sem etikus, sem egészséges - ennek ellenére ezek a helyek mégis egészen addig működhettek, míg egy gyerekszínész öngyilkos nem lett, és be nem zárták az intézményeket - amíg más névn újra ki nem nyitottak. Ekkorra  Gaál már rég megfertőződött a szereplés vágyával, amit tovább tüzelt az, hogy apja kocsmájába több színész és szerző is bejáratos volt (például Bródy Sándor is), akik csak adták a lovat a lány alá.

Franciska az iskolában nem tanult jól, fegyelmezetlen és szétszórt volt, viszont minden adandó alkalommal szavalt társai előtt. Amint lehetőség nyílt rá, azonnal jelentkezett a Színiakadémiára - a legendák szerint csak azután derült ki, hogy  túl fiatal a képzéshez, amikor már felvették és tanárait is elbűvölte; így megengedték, hogy maradjon. Az Akadémiai időszakhoz köthető névváltása is - a nevet, ami híressé tette, eredetileg csak dacból öltötte magára. Tanára, Gál Gyula ugyanis folyamatosan incselkedett vele: "Gyere ide, Zilberspicckém, mit csinálsz, Zilberstein?"  Egyszer azt is kijelentette, hogy ilyen névvel nem lehet valakiből magyar színésznő. Franciska csak vállat vont, majd a következő órán tanára elé állt.

- Választottam művésznevet!
- Na ne mondja fiam, és mit? - kérdezte tőle Gál Gyula.
- Mondja tanár úr, a Gál jó lesz?

Értékelték pimaszságát, de abban azért kiegyeztek, hogy adjanak hozzá még egy betűt: így lett belőle Gaál.

Vass Elemér festménye Gaál Franciskáról (forrás: Geréb Anna gyűjteménye)
Vass Elemér festménye Gaál Franciskáról (forrás: Geréb Anna gyűjteménye)

Mindenki számára egyértelmű volt a tehetsége, és ő is örült, hogy követheti álmait, mégsem töltött el hosszú időt a Színiakadémián. Vele született szétszórtsága mellett erről álmatlansága is tehetett. Hosszú ideig képtelen volt éjszakánként aludni, mire mégis álomba merült, a nap már felkelt, ő pedig késésben volt. Bizonyára önfejűsége és szemtelensége is hozzájárult, hogy egy év múlva kicsapták az iskolából.

Úgy érezte, elszalasztotta élete lehetőségét. egy világ tört össze benne: depresszióba esett, öngyilkossági gondolatok kerülgették.

Az estéket végigsírta, nappal pedig színházaknál könyörgött, hogy adjanak neki lehetőséget. Egy alkalommal berontott Az Újság szerkesztőségébe is, ahol hisztérikusan követelni kezdte, hogy az újságírók segítsenek neki szerephez jutni. Ekkor találkozott először Lestyán Sándorral, aki később feleségül vette őt. Végül némafilmekben hamarabb bemutatkozhatott, mint a színpadon: első szerepét az IMDB szerint 1920-as A bostonville-i kaland című filmben kapta; több filmje azonban elveszett, így csak említés szintjén tudhatjuk, hogy játszott például Aczél Pál Máté gazda és a törpék című filmjében is. Egyetlen magyar némafilmje, amiben még láthatjuk őt, Az egér című 1921-es rövidfilm: ebből töredékek maradtak fent, amiket szekrényekből és moziraktárakból ástak elő a hatvanas és a nyolcvanak években. Egy szerelmi háromszög egyik tagját alakítja.

Első színházi szerződéséhez szerencséjének - vagy méginkább fifikájának - köszönhetően jutott hozzá. 1922-ben mutatták be a Belvárosi Színházban a Buta ember című darabot. Gaál természetesen az igazgatónál, Bárdos Artúrnál is könyörgött szerepért, de csak azt engedték meg neki, hogy a nézőtérre ülhessen a próbák alatt. Franciska kapva kapott az alkalmon, és szinte ki se lehetett dobni a színházból, egész nap ott lebzselt. Nem sokkal a bemutató előtt a főszerepet alakító Dajbukát Ilona hirtelen megbetegedett, mire Franciska kézzel-lábbal jelentkezett, hogy ő tudja a szöveget. A rendező megengedte neki hogy beugorjon a házifőpróbán, ez pedig olyan jól sikerült, hogy a másnapi nyilvános főpróbára is maradhatott. Elsöprő sikert aratott, mindenki őt éltette - szerződés lett a jutalma.

A mesebeli történet azonban valószínűleg egy gondosan kiszámtott terv volt: Gaál összebeszélt Dajbukáttal, aki unta már, hogy mindig tipikus parasztasszonyokat kell játszania, így szívfájdalom nélkül passzolta át a szerepet Franciskának.

A sikeres bemutatkozást további vastapssal végződő előadások követték, Gaál pedig nemsokára a főváros ünnepelt színésznőjévé vált. Molnár Ferenc meglátta egy előadáson és egyfelvonásost írt neki Ibolya címmel, amivel végleg berobbant. Körbehaknizta Budapest szinte összes színházát. Játszott  az Operettszínházban, a Magyar Színházban és a Renaissance Színházban is. Volt, ahol társulati taggá vált, máshol csak egy-egy darabra szerződött. A közönség ugyanis annyira rajongott érte, hogy amelyik színházba meghívták szerepelni, ott rögtön elkeltek a jegyek. A Vígszínházban is játszott, jó barátja lett Lukács Pálnak - vele együtt hívta Adolph Zukor, a Paramount stúdió magyar származású vezetője Hollywoodba filmezni. Erre az időszakra így emlékezett vissza:

"1926. októberben a Vígszínház vendégszerepelni enged a Renaissance Színháznál. Utána a "Csitri" repríze. Ez is ötven tábla. Nem akarom elhinni, mindenki azt mondja, "sztár" vagyok. Azt sem tudom mi az a "sztár". Csak játszom boldogan, nagyon boldogan. A szezon végén "Darázsfészek" a Belvárosiban. Hetven zsúfolt ház, a kánikulában. A Vígszínház "sztár" szerződést kínál a jövő szezonra.

Filmszínésznőnek hívnak Hollywoodba, ötéves ajánlattal, sok dollárral. Kétszázhatvan estét játszottam ebben az évben. Egyik újságban azt olvasom, hogy ez a szezon rekordja és az idén a pesti színésznők közül nekem volt a legtöbb és legnagyobb sikerem.

A dicsőség teljesen megrészegítette, a fellegekben járt. Nem akart kiszakadni ebből a közegből, élvezni akarta még a dicsfényt - nemet mond hát a mesés hollywoodi felkérésre.

Barátja, Lukács Pál azonban élt vele. Ő a nehezebb utat választotta: újra fel kellett magát találnia Amerikában, majd amikor nem sokkal később a némafilmet leváltotta a hangosfilm, ismét újítania kellett. Lukács azonban soha nem hátrált meg a kemény munkától: néhány hónap alatt megtanult angolul. Paul Lukas néven amerikai filmjek tucatjaiban játszott, Humphrey Bogart-ot is legyőzve 1944-ben Oscar-díjat nyert.

Gaál Franciska Hegedűs Gyulával (forrás: Geréb Anna gyűjteménye)
Gaál Franciska Hegedűs Gyulával (forrás: Geréb Anna gyűjteménye)

Gaál Franciska viszont ismét a könnyebb ellenállás felé ment: maradt itthon a könnyű vígjátékoknál. Színpadi karrierjében sem nagyon vállalt kockázatot. Ha választani kellett egy Szomory Dezső-darab, és egy bulvárkomédia között, biztos hogy utóbbit választotta. Fiatal korában még próbálkozott drámaibb szerepekkel: 20 évesen például Ányát alakította a Cseresznyéskertben, ezzel azonban nem volt sikere. Az ő terepe a cserfes, fiús leánykák voltak, akiknek egyetlen céljuk a

bonviván meghódítása. Az ilyen darabokban viszont lubickolt. A hírnév nem volt rá jó hatással. Nem csak korán jött, de fejbe is kólintotta: egyre nehezebben kezelhető, egyre elviselhetetlenebb lett a természete.

Színésztársai lassan megutálták, ahogy a rendezők és színházigazgatók is: bár nem ment Lukáccsal Amerikába, folyamatosan azzal fenyegette a színházakat, hogy itthagyja Magyarországot, ha nem kap még magasabb fizetést.

Sikerrel alkudozott: Fedák Sári mellett, vagy néha őt is megelőzve egy időben a legjobban kereső színésznő volt itthon.

Pár évnyi játék után viszont színházi karrierje megfáradni látszott. Egyre többet fiatalított magán, hogy még eljátszhassa ugyanazokat a szerepeket; egyes lexikonok már 10 évvel tették későbbre születési idejét, mint az anyakönyve. Karinthy Frigyes Többkerekesgyerekesszerepes Fruskának csúfolta őt írásában. Bár 1927-ben a Pandora szelencéje még nélküle készült el, 1933-ban végül Berlinbe utazik filmezni - Székely István készített róla próbafelvételeket, ezek segítségével kapott lehetőséget. Carl Boese két filmjében, a Paprika kisasszonyban és a Csókol Veronikában egyből főszerepet kapott. Ugyanazt hozta filmjeiben is, mint korábban a színpadon; ez a típusú női karakter viszont addig ismeretlen volt Németországban, így Gaál nagy sikert aratott. 

Karrierjében az igazi fordulatot viszont Joe Pasternak hozta számára: a magyar származású producer az amerikai Universal stúdió európai részlegéért felelt.

Soha ne gondolkodtasd el a közönséget - szólt a jelmondata, Franciska ars poeticája pedig ugyanez volt, így tökéletesen összeillettek.

forrás: Geréb Anna gyűjteménye
forrás: Geréb Anna gyűjteménye

Álltólag Pasternak felesége hívta fel a producer figyelmét a színésznőre - első közös filmjüket, a Pardon, tévedtem-et (Skandal in Budapest) Székely István rendezte. Filmes berkekben is egyre híresebbé vált, felfelé ívelő karrierjét egy történelmi fordulat törte ketté: a náci párt hatalomra kerülése. Hitleré és nekilátott a német filmgyártás árjásításának.

Pedig ekkor forgatta talán legjobb filmjeit: az 1934-es Péterre összeállt a Joe Pasternak- Henry Koster- Felix Jackson- Gaál Franciska producer- rendező - író- színésznő álomcsapat. Együtt elkészítették még a Kismamaés a Katicímű filmeket, majd a történelmi forgószél elsodorta a kollaborációt. Németországból még hamarabb menekülniük kellett: az 1934-es Tavaszi parádé című filmet még bemutatták ott, de már óriási tiltakozások övezték.

Egyes városokban azzal tüntettek ellene, hogy "Le a zsidó filmekkel!" - sok helyen le is vették a műsorról.

Emiatt a film miatt tört ki kisebb vita a németek és a magyarok között is: a magyar film vezetőinek ugyanis Goebbelssel kellett levelezniük, hogy egyáltalán bemutathassák a mozikban. Végül sikerült ezt kiharcolniuk.

A nácik térnyerése miatt a német filmgyárban dolgozó számos magyar többsége elmenekült onnan. Pasternak és Gaál mellett Székely Istvánnak és Szőke Szakállnak sem volt maradása. Legtöbben Bécsben vagy Budapesten folytatták. Akadt persze, aki nemcsak maradt Németországban, de igazi sztárrá is vált: Rökk Marika sikerrel ékelődött be a birodalmi filmművészetbe - igaz, őt származása nem hátráltatta úgy, mint Gaál Franciskát. A pletykák szerint Gaálért maga Hitler is rajongott, aki egyszer ezt mondta:

Ez valamiféle genetikai tévedés kell hogy legyen, mert egy ilyen tehetséges színésznő nem lehet zsidó.

Franciska tehát egy rövid ideig még tovább forgatott Pasternakkal és társaival - nekik viszont hamarosan vissza kellett térniük Amerikába. A magyar producer Gaált is hívta, aki még elvállalt egy osztrák filmet a könnyű pénzszerzés reményében: ez volt a Lili kisasszony, amiben ismét Szőke Szakállal szerepelt. Időközben Pasternaknak Amerikában kellett helytállnia: a stúdió óriási veszteséggel működött, ezért főnökét is leváltották, neki pedig, az Európából magával hozott filmes társaival együtt valami nagyot kellett gurítania. Ez a karrierjüket és a stúdiót is megmentő film lett végül a Három kis ördög című vígjáték, amit állítólag számvetésre igyekezve, a folyosón találtak ki Pasternakék. Hosszas keresgélés után lelték meg az újonc Deanna Durbint a főszerepre, aki egy csapásra világhírűvé vált a mozival.

Ugyanolyan a cserfes, szókimondó lányt alakít, amilyeneket Gaál egész karrierjében játszott.

Igaz, erre a szerepre Franciska már talán idős lett volna, de egészen biztos hogy azzal, hogy nem ment Amerikába Pasternak hívására, megint elszalasztott egy hatalmas lehetőséget: a következő években a magyar producer sorra készítette Gaál európai filmjeinek amerikai remake-jeit, a magyar színésznő szerepében hol Durbin, hol Ginger Rogers játszott.

Kópia az OSzK gyűjteményéből (forrás: Geréb Anna)
Kópia az OSzK gyűjteményéből (forrás: Geréb Anna)

Amerika helyett egészen váratlan helyről éri újabb siker Franciskát: a Szovjetunióból. A harmincas években egy velencei filmvásáron ugyanis az oroszok három filmjét is megvásárolták, hivatalosan ötéves forgalmazásra. Ezek a mozik felfoghatatlan sikert arattak, szakadásig játszották őket a filmszínházak. Öt év elteltével még mindig vetítették őket. Az oroszok azt mondták, hogy a szalagokat hadizsákmánynak tekintik, ezért a jogok lejárta után is tovább játszották őket. Persze ez nem volt igaz: az olyan filmek, mint például a legnagyobb sikert aratott Péter az amerikai Universal tulajdonában álltak, így nem lehettek hadizsákmány.

Azért válhatott az országban ekkora sztárrá, mert Marlene Dietrich vagy Greta Garbo filmjei nem jutottak el keletre - így az ikon, a szexszimbólum ott Gaál Franciska volt.

Az a hír járja, hogy Hitler után Franciska Sztálint is elbűvölte, aki szintén a  kedvenc színésznőjének nevezte őt. Turnéra is hívták az országba. Ez állítólag azért hiúsult meg, mert a magyar színésznő dollárt szeretett volna, de az oroszok rubelben akartak fizetni. Végül két coboly-bundát is felajánlottak, melyek abban az időben többet értek, mint egy nagypolgári családi ház, de Franciska nemet mondott. Oroszországban egyébként még mindig ismerik a nevét: filmjeit játsszák a tévében, pár éve pedig első magyarként emlékkiállítást  is rendeztek tiszteletére a moszkvai Színháztörténeti Múzeumban.

Végül, mikor politikai okok miatt már nem maradhat itthon, 1937-ben férjével Gaál Franciska is Amerikába utazott - mint mindig, most is a végletekig kivárt.

A tengerentúlon ugyanúgy átesett a szokásos átalakításon, mint Bánky Vilma, vagy Hajmássy Ilona: kiszőkítették, lefogyasztották, és mintegy három centiméterrel megnyújtották. Hollywoodi karrierje ígéretesen kezdődött: Cecil B. DeMille, a kor egyik legnagyobb hatalmú rendezőjének filmjében, a Kalózkisasszonyban mutatkozott be. Ezt követte Az utolsó Katalin című film, melyben végre önmagát remakelhette: ez ugyanis Kati című német filmjének feldolgozása. A romantikus komédia egyébként Hunyady Sándor regényéből készült, ugyanabból, amiből 1957-ben Fehér Imre rendezett Bakaruhában címen klasszikus filmet Darvas Ivánnal és Bara Margittal a főszerepben. Ezután Franciska 1939-ben Bing Crosby partnereként játszott a Párizsi nászútban. Amerikai filmjei viszont  egyre kevesebb pénzt hoztak. Ennek ellenére már megvolt a szerződése a következő mozijára - mikor 1940-ben egyszer csak hazautazott Magyarországra.

Kópia az OSzK gyűjteményéből (forrás: Geréb Anna)
Kópia az OSzK gyűjteményéből (forrás: Geréb Anna)

Máig nem tudni, miért is jött haza - talán beteg édesanyját akarta meglátogatni, vagy igyekezett előkészíteni családtagjai emigrálását is.

Egy biztos: ebben az időszakban zsidóként hazatérni felért egy öngyilkossággal. Ezzel Gaálnak is tisztában kellett lennie, hiszen nemrég még neki is menekülnie kellett Németországból. Ő azonban nem gondolkodott, csak zsigerből cselekedett, mint mindig. Második férje, Dajkovich Ferenc ügyvéd bújtatta őt, állítólag sokszor szalmásszekéren szöktették meg, és titkos búvóhelyeken rejtették el, így élhette túl ezt a vészterhes időszakot. Az is közrejátszhatott megmenekülésében, hogy férje testvére a Nyilas párt ügyvédje volt.

Az oroszok érkezése Franciskának valójában a felszabadulást jelentette. Amikor a szovjet bakák megtalálták, egyből felismerték, így sztárhoz illő bánásmódban részesült: a katonák ugyanis még emlékeztek olyan sikerfilmjeire mint a Kismama vagy a Péter. Végül a színésznő maga jelentkezett a vörös hadseregnél. 1945 augusztusában első civil vendégként Vorosilov katonai repülőgépén vitték Moszkvába - kissé megkésve, de csak összejött az orosz turné.

Két hónapig vendégszerepelt, a rajongói szabályosan megőrültek érte. Ekkor már nem tudta úgy élvezni a hírnevet, mint pár évvel korábban. A megpróbáltatások után fásult volt, és egyetlen cél éltette: vissza akart jutni Hollywoodba. Van, aki szerint az oroszországi körutat is csak azért vállalta el, mert itthon nem volt nagykövetség, így Moszkvában igyekezett megfelelő papírokhoz jutni. Nem gondolta át a dolgot: egy Oroszország-szerte ünnepelt színésznő, aki a háború után Moszkván át igyekszik az Egyesült Államokba jutni enyhén szólva gyanús volt. Nem is sikerült egyből kiutaznia, csak 1947-ben.

Előtte a Vígszínházban még eljátszotta a Claudia című darab főszerepét - a korabeli kritikák még mindig éltették őt, ezek szerint színpadi jelenléte és tehetsége sem csappant meg.

Gaál Franciska játszotta a címszerepet, az ő elragadó kis lényének kobold-bájossága, nyugtalanító izgalmassága, zabolátlan szikrázása vakított és - egyszerűen megfeledkeztem a darabról!

- írta róla a Huszadik század kritikusa.

Az Egyesült Államokba visszatérve próbálta feleveníteni egykori kapcsolatait. ismét filmszerepekre vágyott, ám úgy tűnik, elfordultak tőle, vagy már nem emlékeztek rá.

Egykori barátai, munkatársai, magyar kollégái tovább aratták sikereiket, ám Lukács Pál, Joe Pasternak, Szőke Szakáll vagy Hajmássy Ilona sem segített rajta. Csupán néhány színpadi szerepet kapott a Broadwayn, játszott párszor amerikai magyarok előtt, és egy ideig tanított Erwin Piscator színiiskolájában. Ám kiugró szerepek és sikerek híján neve feledésbe merült. Férje halála után még inkább visszavonult, magába fordult, magányosan élt. Az 56-os forradalom idején, amikor Hajmássy Ilona tüntetéseket szervezett, és az egész világ Magyarországra figyelt, felröppent a hír hogy meghalt - még egyes lexikonokba is bekerült ez a dátum. Ekkor újra jelentkezett, és hazaírt rokonainak: annyira azért még nem siet a halállal.

Végül 1972 augusztus 23-án hunyt el egy New York-i szegénykórházban, elfeledve és szegényen. Sokáig azt sem lehetett tudni, hova temették. Valószínűleg hosszú ideig senki nem gondozta sírját, így sírkövét is felszámolták. Gaál Franciska kora legnépszerűbb színésznője volt nemcsak itthon, de Németországban és Oroszországban is. Pörgős, meggondolatlan és hirtelen természete adott erőt és egyedi bájt játékának, de karrierje áldozatul esett rossz döntéseinek, a történelmi fordulatoknak, és kibékíthetetlen természetének. Hitler, Sztálin és egész Magyarország kedvenc színésznőjére ma is alig emlékszik valaki, neve feledésbe merült. Újra elevenné talán csak filmjei tehetnék.

(A cikk megírásához a megjelölt forrásokon kívül elengedhetetlen segítséget nyújtott Geréb Anna filmtörténész, Gaál Franciska hagyatékának őrzője - a színésznőről szóló könyve egyelőre csak orosz nyelven jelent meg)