A Művészetek Palotája őszi-téli programjából Gergye Krisztián táncos-koreográfus válogatott. Műfaji korlátok nélkül.

Alámerülés egy sejtelmes, kék univerzumba az észrevétlenül kibontakozó mozdulatok által.

Szokták mondani, hogy a táncosok azért táncolnak, mert könnyebben mozogják le gondolataikat, érzéseiket, mint fogalmazzák hangbeszéddé. Ez hatványozottan igaz rám, aki siketnéma szülők gyermekeként sokkal otthonosabban mozgok a testbeszédben.

Frenák Pál igen impulzív személyiség. Ezt nemcsak darabjainak intenzitása mutatja, hanem az az energia is, amivel évről évre újabb és újabb darabokat alkot, amivel világszínvonalú társulatát működteti és utaztatja. Emellett úgy tűnik, felvállalja azt az összes kortárs alkotót érintő ügyet, hogy legyen Magyarországon önálló tánctörvény, amely a műfaj néha szinte ellehetetlenített helyzetén hatalmasat lendítene.

Nyilván nézőpont kérdése (mármint hogy elszánt, perverz vagy éppen lelkes), és innentől kezdve virágozzék minden virág. Amire a Szigeten kevés az esély, hiszen a földtani és légköri viszonyok a legkevésbé sem kedvezőek. Másfelől azonban nagyon is gazdag nemcsak a zenei, hanem kulturális flóra is - hogy fokozzam a képzavart, ha már a szigeti hangzavar megihletett.