Konstantin

Weöres nem volt Terminátor

2010.01.25. 12:35

Programkereső

Január 30-án lesz a 2008-as Év Gyermekkönyve-díjat elnyert Lackfi János legújabb, A részeg elefánt című kötetének játékos bemutatója a Marczibányi téren. A szerzővel a magyar gyerekvershagyományról, a szófaragás rejtelmeiről és a szövegekkel összenövő képekről és dallamokról beszélgettünk.
Lackfi János
Lackfi János

- A részeg elefánt verseinek némelyike motívumaival, szóhasználatával mintha nem is elsősorban gyerekeknek szólna. Gyermek- vagy felnőttversek ezek, és egyáltalán, létezik szerinted külön gyermek- és felnőttirodalom?

- Felnőtt szemmel lehet, hogy nem gyerekesek a kötet versei, de könyvtárakban, iskolákban nagyon sokfelé jártam velük Pécstől Szegedig, Veszprémtől Salgótarjánig, és kisdiák-közönség előtt felolvasva azt tapasztalom, működnek a szövegek, ők veszik a lapot. A gyerekköltészetnek nem kell gagyognia, és az sem jó, ha a gyerek mellett az esetek többségében mégiscsak ott álló felnőtt olvasó beleőszül az unalomba, és kihullanak a fogai.

- Vörös Istvánnal közös, Apám kakasa című verseskönyvetekben megkíséreltetek a magyar gyermekvershagyománnyal párbeszédbe lépni. Hogyan lehet egyáltalán a generációk versélményeit meghatározó Weöres Sándor-szövegek után magyar gyerekverset írni? Új témákat és új hangot, kell találni ahhoz, hogy érvényes versek szülessenek?

- Weöres nem holmi Terminátor, korántsem lezárt, sokkal inkább elkezdett valamit. Fesztelenül, könyékig turkált abban a nagy zsákban, amelyet több ezer év töltött meg költői eszközökkel. Az "izzik a galagonya" balladásságához a formát az "országúton hosszú a jegenyesor, hosszú a jegenyesor hazáig" kezdetű magyar nótától szedte el gátlástalanul. Minden érdekelte őt, sláger és szonett, eposz és mondóka. Ösvényeket indított el, melyeken vég nélkül lehet kalandozni. Mi több, az Apám kakasa-kötettel azt is megpróbáltuk megmutatni, hogy a hagyomány maga olyan labirintus, melyben vég nélkül lehet bolyongani. Szándékunk szerint kinyitottuk a hagyomány porlepte nagykönyvét, hogy mindenki kedvére ott folytathassa a magyar költészetet, ahol az elődök abba se hagyták. Kaptam is azóta olvasói levelet, mely a Csiribiri ismert ritmusában a minden szülőt rémítő tetűvészt énekli meg: "Parazita, parazita / hajhullám, / ízeltlábú / baj hull rám". Kozármislenyben pedig, a Szófaragó táborban tíz év körüli gyerekekkel írtuk, hogy "Bóbita, Bóbita rendőr, / Virsliből áll gumibotja, / Fánk-karikás a bilincse, / Száz betörő nyalogatja". És persze zenehallgatás vagy beszéd közben mindig új és új formákra, kifejezésekre vadászom. Elég annyi, hogy aki "kezet fog" és "fogat kezel", máris beindul a gépezet: "fejet hajt" és "hajat fejt", és így tovább.

- Régóta Molnár Jacqueline illusztrációival jelennek meg gyermekkönyveid. Fontosnak tartod, hogy a gyerekeknek szánt szövegek mellé motívumaikban és hangulatukban is passzoló képek kerüljenek?

- Az illusztrátor igazi társalkotó, képeivel társalkodnak a szövegek, színei, formái meghatározzák a létrejövő könyv hangulatát. Egy gyerekkönyv épületében a versek a puszta falak, és minden, ami belsőépítészet, ami a hangulatot és a hely szellemét adja, az már az illusztráció. Elvben elképzelhető egy feketén-fehéren világító gyerekkötet, de ilyet szerencsére nem nagyon csinálnak. Molnár Jacqueline valóságos kincs, mióta ráakadtam, szinte csak vele dolgozom együtt, ennek eredménye a mostani kötet is, melyet nagy örömömre a Móra Kiadó is egyik legszebb kötetének tekint.

- Ha már szóba hoztuk a társművészeteket, beszéljünk a zenéről is! Több ismert zenész, köztük Lovasi András, Gryllus Dániel, Halász Judit, Csík János dolgozta fel és énekli verseidet. Mennyire számít, ha egy versnek dallama is van, és akár énekelhetik is a gyerekek?

- A zene rengeteget számít, magam is muzsikusnak készültem egykor. Van olyan család és olyan iskolai osztály is, akiknek életéről kérésre alkalmi verset szereztem ismert dallamra, azóta is kívülről fújja az egész kis közösség. Ez nagyon fontos lehetőség, úgy érzem, nem szabad kihagyni. Az Apám kakasa című kötet esetében, ahol klasszikus magyar gyerekversek mellé kerültek a mi mai variációink, volt olyan koncert is, ahol a Kaláka elmuzsikált egyet-egyet az eredetik közül, mi pedig "mellétettük" prózahangon a magunk variációit. A részeg elefántban is ott van rengetegféle dallam (például a West Side Story egyik népszerű dallama a "mozog a / fogam, a / nemjóját" mögött), csak ki kell hallani, énekelni, kopogtatni.

- Január 30-án tartjátok Berg Judittal a Részeg elefánt játékos könyvbemutatóját a Marczibányi téren. Mivel készültök?

- A "könyvbemutató" ijesztő, felnőttes szószörnyeteg. Mi inkább jó hangulatú, játszóházas együttlétet tervezünk, együttdalolással, kézműveskedéssel, mondókázással. Segítségünkre lesznek a Weöres Sándor Általános Iskola, a budavári Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola és a nagykovácsi Sufni Diákszínpad diákjai és tanárai. Judit és én próbáljuk a gyerekekkel szót értve, az ő kedvük szerint színesíteni az együttlétet. Talán még verset is írunk közösen…