Fülöp, Evelin

Eltalálni a megcélzott korosztályt

2010.01.26. 12:14

Programkereső

Egy dramaturg és egy drámaíró gyereke ne csodálkozzon, ha születésnapjára külön neki írt mesével lepik meg a szülei. Így lett Rozi nem csak a tulajdonosa, hanem a hőse is a Rozi az égen című könyvnek, amelyből a szülők, Jeli Viktória és Tasnádi István nemrég darabot írtak a Budapest Bábszínháznak.

- Gyerekdarab akkor születik, amikor az íróknak gyerekük lesz?

Jeli Viktória: Praktikusan igen.

Tasnádi István: Ezt a mesét kizárólag a lányunk születésnapjára szántuk, de beszéltem róla Tengely Gábor rendezőnek, akivel korábban a Farkas és Piroska kapcsán már dolgoztunk együtt Kecskeméten, és ő javasolta, hogy írjunk belőle adaptációt. Magamtól nem hiszem, hogy eszembe jutott volna, segített a felkérés.

- Gyakran jön a színházaktól gyerekdarabra megbízás?

JV: A vidéki színházak repertoárján minden évben szerepel gyerekdarab. Ezek egy része friss átirat. Kaposváron már dolgoztam gyerekdarabon. Most van egy felkérésem Nyíregyházára.

Jeli Viktória, Tasnádi István
Jeli Viktória, Tasnádi István

- Kortárs vagy klasszikus mesékre érkezik több felkérés?

JV: Inkább a klasszikusok feldolgozása dívik.

TI: Eredetileg a bábszínházi felkérés sem a Rozira érkezett, hanem A kis hableányra. A gyerekek elsősorban pedagógussal járnak bábszínházba, aki pedig cím alapján választ. Egy klasszikus mese biztos teltház, egy ismeretlen cím viszont kétséges. A Budapest Bábszínháznak tehát sakkoznia kell, hogy a mostani, kísérleti évadában se veszítse el a nézőit.

- Küzdeni kellett a színházzal-rendezővel, hogy Andersen helyett a Rozi legyen?

TI: Menet közben alakult így, mert párhuzamosan folyamatosan szó volt a Roziról is. Mikor viszont végre nekikezdtünk, egyáltalán nem volt biztos, hogy ez a burjánzó mese megállja a helyét a bábszínházban. Sűrítettük, csupaszítottuk, hogy beleférjen két negyven perces felvonásba, amit az ötéves feletti korosztály már éppen végig tud ülni.

JV: Abban sem voltunk biztosak, hogy mindez általános érvényűen is működni fog, hiszen a mesét a kislányunknak írtuk, és a csillagjegyek személyes figurákat, történeteket jelenítettek meg.

- A csillagjegyek a születésnaphoz kapcsolódóan kerültek központi témaként a darabba?

JV: Eredetileg egy mesés, égi utazást találtunk ki, ebből pedig logikusan következtek a csillagjegyek. 

TI: Az az érdekes, hogy a gyerekeket tényleg foglalkoztatja a saját jegyük. Ehhez kapcsolódott viszont még egy nehézség: hogyan változtassuk a csillagjegyeket személyesből általános érvényűvé.

JV: Mert ha kinevezel egy csillagjegyet negatív hősnek, akkor a gyereknézők felét megbántod. Mégis kénytelenek voltunk az Oroszlánt és a Szűzt elrajzolni, mert nem maradhat egy történet konfliktus nélkül Az eredeti prózai változat egyébként több hőssel dolgozik, de ezeket (az Űrürge kivételével) kénytelenek voltunk kiiktatni a színpadi szövegből.

- Miben jelent mást egy gyerekdarab írása egy kortárs drámához képest? 

TI: Olyan referenciákat kellett használnunk, amit a gyerekek értenek. Ez nem a „lefelé" fogalmazást jelenti, nem bugyuta szövegeket kellett nekik írnunk, hanem az ő világukhoz igazítani a történetet. Például rettenetesen fontosak náluk az érzelmek, miközben a kortárs darabokból lassan kikopnak.

JV: Az új információk feldolgozása pedig lassabb tempót kívánt. Tanulságos volt, amikor Gábor azt mondta, hogy bizonyos részek egyszerűen nem lehetnek pörgősebbek, mert a gyerekeknek meg kell érteniük a helyzetet. Ez többnyire azt is jelenti, hogy a jelenet elején meg kell beszélniük a látottakat, és addig úgysem tudnak figyelni a színpadra.

- Volt valamilyen mintátok vagy viszonyítási pontotok a darabhoz?

TI: Konkrét előzmény nem volt. Olyan mesék mintái kerültek bele, amiket Rozi vagy mi szeretünk. Felismerhető egy A kis herceg-utalás, máshol az Alíz Csodaországban nonszensz versikéi.

Hogyan dolgoztatok ketten? Volt munkamegosztás? Együtt jártatok próbákra?

JV: Felosztottuk a jeleneteket csillagképenként, aztán felváltva írtunk, szőttük tovább a másik ötletét. Az az érdekes, hogy időközben teljesen átvettük egymás stílusát.

TI: Bele is piszkáltunk egymás írásaiba. Próbákra pedig felváltva jártunk, de az elején, az elemzésnél mindketten ott voltunk. Érdekes volt látni a bábszínházi metódust, például az első találkozást a bábbal: vagy megtörténik a szerelem első látásra, vagy a színészben kialakul egy olyan zsigeri ellenszenv, amit csak nehezen lehet feloldani.

- Miközben jó a sztori, jó az előadás, a gyerekek is élvezik, dramaturgiailag érezni pár kidolgozatlanságot. Előkészítetlennek tűnik Rozi döntése, hogy felszáll a csillagok közé, illetve az ott lezajlott kalandok következményeként való visszatérése is. Vajon ez csak nekem, a felnőtt nézőnek tűnik így?

JV: Annyiféle szempontot kellett szem előtt tartanunk, nyilván nem mindegyiknek sikerült megfelelni.

TI: A kiindulópont egy félreértés: látszólag elmarad a szülinap, ami után Rozi egy teljes dalban sóvárog, sajnálja magát, hisztizik, hogy világgá akar menni. Ez szerintem elég motiváció. Persze van benne pár dramaturgiai kényszer, például az Oroszlán után elvileg nincs szükség a Mérlegre és a Szűzre, de hát nem hagyhatunk ki két csillagképet!

JV: Az égi dramaturgia nem követi a földit...

TI: A gyerekeknél azonban jobban működik az empátia is, jobban azonosulnak a színpadon történtekkel. A bemutató előtt megnézte egy csoport, akikkel hosszasan beszélgettünk, és úgy tűnt, nem érdektelen számukra egyik fordulat sem. És ez volt a szándék. A Rozi kapcsán megjelent pár, általában dicsérő írás, de az egyikben az is előkerült, hogy elég jó a darab, de nem éri el a kecskeméti Farkas és Piroska szélsőséges humorát. Csakhogy nem akartunk beleesni ugyanabba a hibába, hogy kapunk egy felkérést kisgyerekeknek szóló darabra, és azután nem lehet játszani nekik. A Farkas és Piroska ugyanis ma már csak felnőtteknek megy, mert az a gúnyos átirat nekik tetszik, nem pedig az óvodásoknak. Most az volt a kihívás, hogy a megcélzott korosztályt találjuk is el. Van pár ironikus kiszólás, hogy a felnőtt kísérők se aludjanak el, de alapvetően az volt a cél, hogy a gyerekekkel tartsuk a kommunikációt.